2008. május 31., szombat

Forduljunk meg, Nyikoláj!

Ma egy új barátunkkal ismerkedtünk meg, aki azt gondoltuk pótolja majd Lajos urat. Ellenben nemhogy pótolta, de most is csak azért jut eszembe eltávozott korábbi példaképünk és szellemi atyánk neve, mert ennek okán meg kell emlékeznem róla. Új barátunk Nyikolaj. Nem tudok egy kivetnivalót sem felidézni személyiségéből, csendes, ismeri a vidéket, kellemes társaság, nem tolakodó, de mégis a társaság központja... Ennél nem is kell több.
Szóval elindultunk Nyikolajjal felfedezni a finn vidéki életet.

Tényleg minden tavacska mellett van rengeteg kis "hétvégi ház", ahova a finn honpolgárok visszahúzódhatnak a nagyvárosi szmogtól és dugóözöntől megcsömörlötten...
Az úton néha kénytelenek voltunk megfordulni, ha láttunk valami érdekeset, amit le akartunk fényképezni. Musi barátunk - sofőri titulusban ezúttal - ezt véges alaklommal bírta csak, így a "Forduljunk meg!" napja, sajnos nem tarthatott soká... Gonosz ez a srác...

Mellesleg amolyan igazi turistásra vettük a figurát, mert miután elmentünk Nokia városába - ahol abszolúte semmi látnivaló nincs - és feltankoltunk némi itallal étellel a túlélésre készülve eltévedésünk lehetőségétől rettegve, némi vargabetűt írtunk le a vadregényes tájon. Hegyeken, völgyeken, fenyőerdők és tópartok érintésével. EzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzve.....
De szép volt, emellett kétségkívűl nyugtató. Pl, néztük ahogy görkorcsolyán meg botokkal készülnek a helyiek az ínséges téli időkre az út mellett mindenhol meglévő bicikliutakon haladva. Persze biztos hülyén néztünk ki, mikor kinézve az ablakon sörrel a kezünkben mutogattunk rájuk a kocsiból, ők meg mellettünk kaptattak fel épp a hegyoldalon... Hiába, élni tudni kell!

Viszont egy igen pozítiv hozadék mégiscsak volt a nokiai látogatásnak: az ottani boltban lehetett kapni végre a Fazer legfinomabb termékének minden ízkombinációját! Tamperében valamiért csak áfonyás, meg erdei gyümölcsös létezik a boltokban... Én pedig előző finn utamkor mindet végigkostoltam, és erre készültem ezúttal is, de kitoltak velem ezek a tamperei bolthálózatok. De most!!! Eljött a napja! A teljesség igényével felvértezett kedves olvasóimnak a további kombinációk: almás, epres, málnás, rebarbarás (ABC sorrendben :)). Immár teljes a boldogságom, küldetésem elvégeztetett, indulhatok haza...

Nincsenek megjegyzések: