Oda azért nem jutottunk el. Viszont ma a jó idő is csalogatott bennünket a szabadba. Célkítűzésünk a piac volt. És persze a kilátók egyike. Az 1 eurós, és nem a 8. Utólag mondjuk nem fizettünk érte semmit, de csak mert nem tudtuk hol kellene.
Összesen 10km-nyit gyalogoltunk:
Tehát az emberek alukáltak reggel sokáig, így csak 11 körül indultunk meg a célunk felé. A piacról annit érdemes tudni, hogy itt most egy épületre gondolok, ami 1901-ben épült, Skandinávia máig legnagyobb ilyen jellegű csarnoka. Mint otthon a Fővám térnél ugye. De engem személy szerint a halak érdekeltek. Emlékeztem Helsinkiben a halpiacra, bár az szabadtéri volt, de volt mindenféle teremtmény ott.
A lényeg, hogy megtaláltuk a halrészleget, erről a különlegességről ezúttal egy nagy képet rakok fel, a háttérben láthatóak nyers halak, amikből lehet sorszám húzása után - amit aztán digitális kijelző mutat, mint nálunk a bankban - választani, és azt megsütik az embernek ott helyben, vagy el is viheti nyersen. Viszont a kép előterében mindenféle natúr sült, pácolt halremekek láthatóak. Természetesen nincs légy, vagy kellemetlen szag, mint a horvát halpiacon, vagy éppen Tunéziában.
Nagyon étvágygerjesztően nézett ki, de nem voltunk sajnos éhesek. És volt hurkaszerűség lekvárral. Ez olyan finnes dolog, majd meg is kóstoljuk a jövő héten.
Felmásztunk a kilátóhoz és tényleg szép Tampere környéke, bár nekem speciel a város látképe nem annyira tetszik. Mindenfelé tavat, vagy erdőt lehet látni. Tényleg szép.
Utána aztán lesétáltunk a másik tó partjára, ahol a vidámpark is van. Még korábban lementünk a partra, megnézni a helyi kis közösségek lakhelyeit. Hát ilyen társasházakban azt hiszem bármelyikünk szívesen lakna. Valami gyártelep, meg a part között volt egy kis ösvény ott végigküzdöttük magunkat és egy elszigetelt kis sziklára jutottunk ki, ami szépen belelejtett a tengerbe. Persze nem tenger volt, de teljesen olyan hatása volt.
Aztán elmentünk a kikötőhöz, addigra már melegünk volt rövidujjúban is, így egy fagyival ismertük el addigi teljesítményünket. Két gombóc fagyi az itt nagyon súlyos, otthoni mértékkel mérve inkább 6 gombóc...
Elindultunk visszafelé kis hajlékunkba, azonban praktikusságtól vezérelve még betértünk egy Alko egységbe. Csak itt lehet kapni a sörtől különböző szesztartalmú italokat. Persze sör is van. Én meg is vettem, amit a haza megkövetel. Ha már vétettem a tanítások ellen és a bűnös alkohol bújt meg táskámban, nem kívántam a szerencsejáték csábításának sem ellenállni. Musival már régóa nézzük, miként működik itt a lotto, de végül a kaparós sorsjegy bűvkörébe kerültünk, mi az ártatlan lelkek. Mondta bemegy az árusító helyre és vesz egyet. Én meg utánaszóltam, vgyen nekem is egyet. 1 euro a sorsjegy, de 10,000-et lehet nyerni rajta. Megnéztük, 3millió szelvény van és 621,000 darab nyertes! Ebből 3000 darabbal lehet 20 eurot nyerni. Mivel ez a taktika és tudás játéka, amit programozói agy könnyedén kezel, így természetesen én nyertem is:)
Persze Musi szomorú szemekkel szorongatta vesztes szelvényét...
Délután öt után értünk vissza. Most még elmegyek megnézem milyen este az arborétum. Hárman elmentek sörözgetni, olyan is van aki kis lábát ápolgatja a túra után. Nem akarom nevén nevezni, így csak annyit mondok róla, nem jó valószínűségszámításból és így nem is nyer:)
Egyébként az északi nap is jól süt. Leégett ma az arcom... Ahhoz képest 5 napja még 4 celsius volt napközben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése