Ayala múzeum

Mivel ma vasárnap volt, amikor még a teremtő is pihent, én sem tehettem másként. Cserébe ellátogattam az igen távoli múzeumba. Na jó 4 percre van kb. 4 emelet, a belépőjegy sem túl drága. 25 éve volt a békés forradalom itt, így ennek apropóján fotókiállítást reklámoztak újságokban, s plakátokon. Az ilyesmik érdekelnek, így gondoltam megnézem magamnak.
Ezen felül még volt egy emeltnyi aranykincs , egy emeletnyi kínai, thai, vietnami porcelán, különböző évszázadokból, némi ruházkodás (amin hamar túljutottam), no meg többméteres hajómodellek, kínai, japán, helyi és spanyol, plusz angol versenyzőkkel.
Noha a kincsek tényleg tetszettek, mert nem a sokásos európai felhzatal volt a hülye egyházi dolgokkal, meg díszes kupákkal, hanem például 4 kilós vállon átvethető aranykötél. A hivetalos nevére nem emlékszem. De voltak arany szemfedők, arany babaruha, stb... Tényleg meglepő volt számomra.
De ami legjobban tetszett az a folyosókon át folytatódó 10 cm-es figurákkal és teljes környezetüket lemodellező sorozat volt, mintegy 60 eseménnyel a filippinó történelemből. Pl. ha tűz volt a jelenetben akkor azt alulról vmi kis leddel megoldották, s teljesen élethű volt. Szerintem nagy ötlet, sokkal jobb mint az üres leírások a falakon, vagy a korabeli ruhák egy bábun.
Megérte elmenni.
Ez egyébként a Greenbelt szórakoztatókomplexum része, ami szintén Azala tulajdon, csakúgy, mint a környék jelentős része minden irányban. A Greenbelt meg 5 westend, melyek közrefognak egy parkosított magot, így körben éttermek, kávézók és élénk társasági életnek teret adva.

Corregidor

Akinek nem ismerős a fenti cím, annak sem kell szégyenkeznie. Ellenben a Filippinó történelemben és nemzeti büszkeséget tápláló témakörben igen előkelő helyet foglal el ez a sziget.

Ide kirándultam szombaton. Jó is volt, mert hétközben a visszaúton a hotelba napsugár már nincs. Szerencsére még nincs igazi kánikula, így teljesn kellems emlékekkel emlegethetném fel eme kis kalandomat... de... sajnos mégsem tehetem. Először is, a katamarán felső szintjének első sorába kaptam helyet, amitől a szembenlévő falon 1,5 méterre ott volt egy 1 megawattos légkondi, ami minden túlzás nélkül tökéletesen szimulálta a -27 fokot Espooban. Ezt követően a szigeten behúzódtam az árnyékba, hogy védjem babapopsi bőröm a káros sugárzásoktól, azonban a fa egy rettenetes, még a japánok által kitenyésztett gyilkos hangyafaj otthona volt, így a 1,5 cm-es kis dögök pillanatok alatt 6 helyen megcsíptek.

De durván... Ha nem hallani rólam többet, ez azért van. Aztán volt velem két társ, kik éppen szintén itt vannak kiküldetésben. A jegyeket én fizettem az irodában, a finn ezután 50 pesoval többet adott. Én meg mert rende kissrác vagyok, gondoltam itt az alkalom s visszatérítem a különbözetet. így vettem 3 gyöngyözően hideg dobozos sört, s mikor előkerül, mondtam neki: Sami, gyere van sör, úgyis tartozom még neked. S nyújtom felé a kitárt szájú zacskót, vegyen. A marha finnje meg, elvette az egészet, hogy köszi... Hát meglepett. De gondoltam, vissza mégse kérhetek kettőt... s talán majd rájön miért 3 sör... Aztán a hajón a visszaúton szerencséjére megkínált az eredetileg is piciny bendőmbe vágyó nedűvel. Finnek...

A meteorológia tévedhetetlen

Nos igen. Mi a legkellemesebb téma, amiről mindig lehet könnyedén beszélni? Hát az időjárás. Tehát ma ennek szentelem a múzsa által adott ihletettséget.
Finnországban most meglehetősen cudar a helyzet, s emlékeim szerint ezek a napok hozták életem legnagyobb hidegeit. -27 volt a rekord, de itt kicsivel melegebb van a képen...

A táj már hónapok óta befagyott ebbe az állapotába, ami szerintem szép. Én kedvelem az ilyen telet.

Még akkor is, ha az előrejelzés 30 fokot jósolt. S ebben nincs is tévedés. Tényleg 30 sőt igazából 31 fok lett belőle mára...

Újra lesznek képek!

Igazából nehezen szántam rá magam, mert sosem vettem fényképezőgépet. Anno még a családi Beiretta volt, aminél jobb gépet azóta sem láttam. Aztán egyszer egy holland kempingben találtam egy Samsung vmit, ami lekváros volt és a fűben volt tokban egy olyan helyen ahol nem volt egy vendég sem, csak mi. De sajnos az említett gép kissé megfáradt amint egy óvatlan pillanatban ráléptem az ágy mellett.
Hát vettem egy gépet, ami kicsi és elfér a zsebemben, de 10x optikai zoom van rajta. Most utoljára felteszek képet teljes méretben, aztán majd csak lebutítva, az is jó lesz :)

Igazából persze tudom, hogy semmi szükségem nem volt erre, ugyanúgy mint a tv-re, meg a mini-hifire sem korábban. De az ember néha szeret hülyeségeket venni, hogy két hét múlva rájöjjön, jobb lett volna kirándulni egyet inkább az árából. Legalábbis rám ez igaz.

A 201.

Hát egy kicsit kellett rá várni. S még azt sem mondhatom megérte :) De hát a jubileumi bejegyzést körüllengő majális hangulat csak a napokban csengett le, ez nem lehet kérdés!
Képek most nem lesznek, mert tegnap újra kellett installálnom a gépet, így be kell hát érni szavakkal. De így elsőre nem lehet amúgy, nem illik az olvasót lefárasztani. Meg a szavak sokkal többet érnek. A képek kiölik az emberekből a gondolkodás képességét. Nem is beszélve a fantáziáról. Pedig azt hiszem a fantázia a lényeg.
Akiben van fantázia, az bármire képes. Mert elképzelheti mi is fog történni, s igazából nem is kell tennie szinte semmit a dolgok kedvező alakulásáért. Vagy csak elszórakoztatja önmagát.
Nos erre jó a finn tél, az elme filozófiai szárnyalása a horizonton is túlra jut. Meg az üveghegyen is túlra... :)
Terveim szerint ugye 2011-ig terveztem első finn kereszteshadjáratomat, hogy elhozzam a magyar virtust, s a tojásos galuska titkos receptjét az északi rokonoknak. Azt mondják a sors útjai kifürkészhetetlenek, de szerintem ez nem igaz. Van pár pillanat mindenkinek, amikor megadatnak azok a pontok, amiket csak fel kell ismerni, s akkor megtenni, mit megkövetel a haza. Vagy ha nem dobálózunk ily magasztos szavakkal, akkor az önérdek. S ilyenkor a fantáziamentes emberek elámulnak, s mint a hatalom katonái megteszik, mit beidegződéseik diktálnak. Azokat meg a rendszer táplálja beléjük. De a rendszer ismerete nem azt jelenti a részei is legyünk :) Resistance is futile. Már akinek.
Éppen ezért kell állandóan gyengíteni a rendszert, vagy azokat, akik azt hiszik ők irányítják.
Remélem fellibbentettem én is a elfeledettség leplét, s most ismét vértet öltve indulok lerombolni a hitetlenek világát!