Ha most otthon lennék...

Lenne okom ünnepelni, mivel pont két éve kaptam meg a kulcsokat a házhoz. Na jó nem pont mert 29-én, de legalább könnyű megjegyezni. S ha minden jól meg idén talán letudom a tartozást is, s akkor tényleg lesz egy házam.
Itt Suomiban egyébként elég drága mindennemű lakás vagy ház. Szerintem nagyjából a háromszoros árral kell számolni minimum. De láttam már házat 1 millió euroért is. Pedig nem volt annyira húde. Persze vételben nem gondolkodom, hacsak... De hogy mi a hacsak, azt meg nem tudom.
Az olvadás megindult, ma 4 órán keresztül nyitva volt az egyik ablakom, hát ilyen sem mostanában volt. Ma még némi bevásrlást kellene megejteni a jövő hétre, mivel kicsit másként dolgozom majd, mint általában. Meg szét kellene szedni a mosógépet és megnézni mi lehet a baja. De láttam 259 euroért újat. Ha minden összeesküszik, max beruházok. A mostani úgyis 2003-ból származik.
S akkor folytassuk a gasztronómiát is. Persze ez nem a menza kaja...

A "hírhedt rénszarvasszendvics" néven futott

Hó alatti élet

Jól emlékszem vasárnap melegem volt a kocsiban úgy sütött a nap. Azért itt is enyhül az idő, a nulla fokot is elérjük már néha.
Viszont úgy gondoltam némileg ki kell kapcsolódjak a sokk után, amit rengeteg Mesterházy plakát okozott - amin szerintem úgy néz ki mintha a szája sarkában szeretné a nyálát visszaszívni -, meg hogy a Vonának személyesen lehetett leadni a kopogtatócédulát.
Itt viszont ebben a pár napban voltam már biliárdozni, meg moziban is.

Biliárdban minden finnt levertem - szokás szerint - viszont a sör 4 euro, és 17-20h között 3. Hát ilyet itt még nem láttam. Mondjuk az illemhely... nos minden extrától mentes volt. Ami elrepeszthető volt, az el volt törve ketté, amiből kiállt valami egykoron, azt biztonsági okokból a kedves finnek letörték, nehogy megüsd vele magad, ahogy a wcben forgolódsz esetleg. De amágy volt vagy 14 biliárdasztal, szóval jó hely. A neve Chaplin, ha vki egyszer itt járna esetleg...
tegnap meg moziban voltam. Még nyertem két jegyet anno, és márciusig jók, szóval le kellett fogyasztani. Egyik sráccal mentünk el, ő újpestsálban én fradisapkában. Jól integrálódtunk itt. Viszont az utcán egy meglepő szőke csaj szaladgált telefonálva. A meglepő persze nem a szőkesége volt, hanem a magyar beszéde. Már találkoztam néha boltban is magyar beszéddel, de éppen valamilyen telefonos megbeszélést folytattak mindig, így nem állítottam meg senkit még.
A moziban vicces hogy minden angolul van szinte - ami nem finn eleve ugye - és szépen ott van a finn, alatta meg a svéd felirat. Kérem itt egyenlőség van ám...
Van pár képem egy finn étteremről is, majd apránként közzéteszem.

Forró almáspite vanaíliafagyival pl...

A visszatérés öröme

Ennyire még sosem örültem a megérkezésnek Finnországba. Pedig már jöttem azért párszor. Ennek apropója az 1 órakor elfogyasztott ebéd és az 5 órai vacsorában keresendő. A finn reptéri wc, maga a kánaán. Ez nem kérdés.
De ha már az étkekről beszélünk. Igyekeztem mindenféle finomat enni, amiben azért benne volt, hogy halat nem vagyok hajlandó enni. Megérkezésem apropóján ettem némi kolbászt a piacon, majd egy fél pizzát (na jó ez kilóg a sorból). Másnap ebédre egy gyorskajáldában krumplifőzelék pökölttel. Vacsora hurka és oldalas. Másnap normális panírban csirkecomb, rántott gomba, bableves. Este cigánypecsenye, másnap este hátszín, majd utolsó nap mátrai borzas... Kitettem magamért.
Hoztam lencsét az egyik nagyasszonynak ide, mert szegény férjét folyton terrorizálta, még ennyit sem tud elintézni neki. Mivel én mindig igen híres voltam beleérzőképességemről, így éreztem, szegény kiskrapeknek folyton csomóban van a gyomra, s ezen még a karrierben elért sikerei sem kárpótolhatják, miszerint páratlan tehetségű szellemi vezető. Hát megesett rajta szívem, s hoztam neki lencsét, amiről nem tudták a reptéren az átvilágításnál micsoda vajon, így ki kellett pakolnom a csomagom.
Mikor ideértem akkor meg direkt megnéztem előre, mikor jön a nekem legalkalmasabb busz. De nem jött. Egyáltalán nem, így amellett hogy fagyoskodtam a -21 fokban a vasárnapi +13 után, nos kénytelen voltam Helsinkibe menni, az espooi megoldás helyett.
Az otthon töltött idő álomszerű. Mármint ma felkeltem reggel, kinéztem az ablakon, -17, havazás. Mintha csak álmodtam volna azt a pár napot. Minden visszazökkent a szokásos mederbe...
Azért persze vigyáztam a folyadékháztartásra is, nehogy vesekövem kiújuljon vagy ilyesmi.

Ria, Ria, Hungária

Némi tisztogatás után, időben elindultunk a géppel, és szépen le is szállt vele a pilóta. Aki mostanában napsütésre vágyna, ne tegye, mert 4200 métertől lefelé több kilométernyi felhősáv van felettünk.
Aztán hasznosan töltöttem az időt, menő csajokkal találkoztam mindkét nap, meg mindenféléket ittam, amitől mélyen aludtam hajnali kettőtől. Vagy az is lehet az itteni idő szerinti 4 órai kelés miatt. Azt nem tudtam pont torkos csütörtök volt, így ebédre kolbászt ettem a piacon. egész áron. pech.
Meg a finneknek ideteszem az élet császárát, aki eltávolításukkal a területről immár a legkirályabb királynak érezheti magát. És mint láthatjuk azt is teszi.

Strand

Mivel a hétvégén épp ráérek, gondoltam ellátogatok a legközelebbi strandra. Ha fürödni nem is, de legalább tudni az utat, ha majd jó idő lesz.

Nos mint látható az elszántaknak, most is lehetőségük van megmártózni. A tó egyéb részein mindenféle emberek síeltek meg sétáltattak kutyákat. Szóval a befagyott tavak látványát kénytelen mellőzni a finn táj, mivel mindent szépen elfed a havacska. Talán majd jövőre...

Plázacicák

Ma napközben bebuszoztam a központba, mivel banki ügyeket akartam intézni. Itt az internetes ügyintézés szinte tökélyre van fejlesztve, de ugye vannak kiskapuk, amikor mégsem. Vagy pl megadhatod, te pedig x ezer euroban határozod meg a napi ATM limitedet, de a buta gép csak százas helyiértékig képes adatokat fogadni. Persze ha megadsz 9000 eurot mondjuk azt 10 részletben biztos kiveheted...
De pl a Visa electronhoz külön lehet engedélyeztetni, ha netes vásárlásra is akarod használni. (Már ha olyan helyen akarod használni, ahol eleve nincs meg a lehetőséged, hogy egyenesen a bankodból átutalj, de ez inkább csak a skandináv lapokon adott mint lehetőség ugye) Ezt én meg is próbáltam egyszer megtenni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. De akkor már ezt is tervbe vettem.
S egy másik gond, hogy itt neten lehet mindenféléket intézni, ami hivatalos dolog, pl "apeh", de ahhoz bizonyítanod kell a személyiségedet, ami a bankos rendszeren keresztül mehet(ne). Na ehhez az kell, hogy a banki rendszerben rögzítve legyen a finn társadalombiztosítási számod. Nekem meg valamiért nincs. Hát ezt is terveztem.
No, s mit sikerült megvalósítani? Hát az elsőt igen, tudok majd neten vásárolgatni, ha akarok. A másodikat meg nem, mert a csaj (szintén biztos bölcsészből eredeztetett :) csak azért mondom, mert otthon csomó bankos nő az) azt mondta finn igazolvány nélkül nem lehet. De már miért is ne lhetne, mikor van tb számom és az kell. Meg megy a másik magyar gyereknek is amúgy. De mivel az angolt kicsit törte így nem erőltettem. Majd egy másikkal elintéztetem. Meg írtam róla mail-t is banknak, szóval majd csak lesz belőle vmi.
De mivel fél kettőkor mentem a pénzintézetbe, s nem kellett mindezzel 10 percnél többet ott töltenem, így munkaidő lévén nem igazán siettem vissza, s bementem körbenézni a nagy bevásárlóközpontba is bámészkodni egy pár percet.
Meg voltam lepve... Csomó nőci mászkált mindenfelé, de szinte csak azok. És itt nem a holdjáró cipő a plázacica védjegy, hanem a babakocsi! Ennyi babakocsis nőt egy légtérben még életemben nem láttam. De jó tudni, nem otthon unatkoznak, amik a férfi a betevőért vért izzad, hanem célirányosan apasztják a közös bankszámlát :D

Próbatételek

Mindenki azt gondolja, itt aztán könnyű az élet... DE NEM!
Vegyünk hát sorra pár embert próbáló nehézséget.
1, ma remek, napos idő volt, így a gonosz csillag a szemembe is sütött, jelentősen rongálva pálcikáim érzékelését. Aztán meguntam és felragasztottam egy papírt az ablak tetejére, letakarván figyelő szemeim elől a Nap "röppályáját". Persze a reluxát is elfordíthattam volna, de alapvetően szeretem a napsütést, meg a kilátást is. Amúgy olyan mintha egy ablaktalan raktárban ülne az ember...

2, Az előző folyománya, hogy a pillangókéses rém is ment utána az ő ablakához, elzárni a fotonok útját, de 3 percig szenvedett, miként is kell elfordítani és sötétíteni. Az ő haragjától rettegve - ki tudja milyen folyamat katalizátora lehet a napfény nála - végül megmondtam neki, hogy a vastagabbat csavargassa, úgy érhet el eredményt. A dilemma, miszerint megőrül a szemébe sütő napfénytől és lekaszabol mindenkit, vagy minden lelkierőmet a nyugodt hangfekvésre összpontosítva meg kell mondanom neki a megoldást, de akkor meg bátorságomon felháborodva borul el agya... nos pár idegszálam bizonyára elpattanhatott...

3, Az előzőek folyománya, hogy a verőfényes idő ugye felhőburkolat hiányát is sejteti, egy nap alatt 15 fokot esett a hőmérséklet. És nem plusz 25-ről indultunk...

4, Sajnos hű társam és szolgálóm, egyik kedves nadrágom megadta magát az elmúlásnak és az igénybevételnek, s elszakadt. Pedig oly sok közös élményben volt részünk együtt... Kocsmákban többször is velem fogyasztott, mikor rálöttyent ez-az, sok közös kirándulásunk volt, s a feltoluló szép emlékek hatására még most is könnybe lábad szemem, ami igen érzékeny és ingerekre megpendülő lelkem ismeretében nem is csoda. Most hát ki kellett nyitnom a nadrágos dobozomat, s elővennem egy otthonról hozottat. Nincs is ezzel gond, szerencsére még beleférek :), viszont ezeket a gatyókat augusztusban vettem, s már akkor felismertem, hogy nem a téli stílust képviselik. Igy már pár napja új barátommal rójuk az északi tájakat. És az előző folyománya, hogy a vékonysága miatt ma kilépve az irodából megnéztem van-e egyáltalán rajtam nadrág. Volt... de hatása nem sok...

5, A hőmérséklet folyománya, miszerint a hó olvadásáról igen nagy lódítással sem lehetne beszélni, így a karácsony óta leesett mennyiség tobzódik mindenfelé. Ennek eredménye az a kis orosz rulett jellegű szakasz a gyalogutamon, ami minden nap kétszer roncsolja atomjaira idegrendszeremet. Van egy 20 méteres szakasz, ami egy igen jelentős rövidítés, de itt igazából - egy nyári időben - füves térségen átvezető kis ösvényről van szó. Na ez jelenleg úgy néz ki hogy van egy keményretaposott része, ami egy ember szélességű természetesen, és mindkét oldalán van hófal. Ez úgy 30 cm-rel nyúlik az ösvény szintje fölé, azonban az ösvény maga is vagy 40 cm összenyomorodott havacska, így sajnos ha a járt utat a járatlanra cseréled, nos akkor tökig süllyedsz a hóba. A finn természet fintora folytán ez a kis térség egy dombocska tetején van mindkét vége beláthatatlan. S ha egyszer elindulsz rajta... nos akkor már csak az imák és a kultikus emberáldozat menthet meg attól, felbukkanjon valaki a másik végén is a kis ösvénynek. Mert itt nincs várakozás. Aki egyszer odáig elér, az már az ösvényre is rálép, mindegy 2 lépésre vagy már csak tőle... Ez a páni félelem földje, ahol az ember csak remélheti ép bőrrel átér, s nem jön éppen senki...

6, Persze fizikai tanulmányaimból következtetve úgy hiszem, kevés kivételtől eltekintve én haladnék tovább törés nélküli nyomvonalon egy frontális ütközést követve... de ezek itt néha lövöldöznek meg ilyenek... nem lehet cicózni velük...

7, Ez most kivételesen nem következik az előzőekből. Vasárnap vendégeim megrendelésére levest csináltam, amit azóta minden lehetséges módon és eszközzel igyekszem elpusztítani, de a levesisten hatalma határtalan. Legalábbis még két tányérnyi ma ily hosszú idő, s oly sok erőfeszítés után is...

Öszegezve hát, mindenki láthatja, mily nehéz az életem itt. Kérem együttérzéseteket tápláljátok a kollektív jóakaratba, amitől egy szebb hajnal virradhat rám...

(ez itt 0 fokot mutat a jobbra, de reggel -17 volt... szóval vmi csalás van itt)

Kamikaze

Azt mindenki tudja gondolom, hogy Magyarország és Finnország is eléggé hírhedt a lakosság által elkövetett öngyilkosságok nagy száma okán. A téma onnan jön, hogy az egyik finn figura idén a harmadik öngyilkosságba futott bele.
És ez egy olyan dolog, amit nem szeretek. Mármint, ha az öngyilkosok úgy ügyeskednek, hogy azzal még a többiek kedvét is elvegyék az élettől. Pl a vonat elé ugranak, (Egyszer sikerült elütnünk nekünk is egyet mikor középiskolából tartottam haza.) vagy felmászank egy hídra, amitől megbénul a város, vagy felrobbantják a gázpalackot, amitől a fél ház lakhatatlanná válik. Miért nem ugranak be a Dunába egy betontömbbel a nyakukban? Vagy tartják vissza egyszerűen a levegőt.
De aztán kitaláltam mit fogok csinálni, ha meguntam én is az életemet! Nyitok egy hotelt öngyilkosoknak! Finnországban 100.000 lakosra 37 béna jutott két éve, Magyarországon 53 ugyanennyire, igaz 5 éve. No mindegy, szóval mindkét helyen van létjogosultsága! Például az utolsó napon a legkedvesebb kedvenc ételét kaphatná, s talán okkal lehet feltételezni, aki már elhatározta magát, annak a pénz sem számít. Lehetne videoüzenetet hagyni a rokonoknak, vagy a világnak, stb. Persze a hülyeségeket megsemmisíteném :) Aztán választhatna mily módon kíván búcsút venni ettől a világtól. Minden lehetséges lenne. Legalábbis ígéretben, az utolsó pillanatban leszedálnám mindet 2 napra, aztán mikor magáhoztér, mégegyszer átgondolhatná tényleg akarja-e. Szerintem a 70% visszatáncolna és még hálás is lenne.
Aztán ha megint akar, akkor aláíratnám, hogy meg akar halni és ezt meg ezt választotta halálnemnek. És végül mindet rá kellen bírni egyszerűen egy műtőasztalon orvosi felügyelettel szenderüljön el, s a sok jó szervüket meg melegében a tasakokba, aztán ha neki nem kell az élet, legalább segítene másik 10 emberen.
És emellett nem okozna bosszúságot senkinek a közlekedés akadályozásával, a beton tisztításával egy magas ház közelében, vagy áramkimaradást okozva.
Nekem egyébként alapból nincs bajom a szabad emberi akarattal, csak ha vkinek már minden mindegy, akkor legalább a többiekkel ne szúrjon ki. Meg talán a családját is megóvhatja a levágott testrészektől, a 8 négyzetméteren való kiterjedéstől, vagy a felpüffedt pár hetes vízben töltött eredménytől.
Na, hát ilyenről is kell néha írni.

Másrészt nem kellene a törzsvendégeknek járó kedvezményes árakkal sem sokat foglalkozni...

grrr

Ma egy olyan dologról akartam írni, ami a kevés olyasmibe tartozik, ami idegesíteni szokott... De közben sikerült egy még idegesítőbb problémába ütköznöm...
Az ügyfélkapu. Mekkora egy trágyadomb.
Ez hihetetlen mennyire logika nélkül van felépítve az egész. Mire sikerült megtalálnom az "átmeneti tárba érkeztetett" dokumentumot... Hááát...
Mondjuk minden elismerésem, hogy az internetre is sikerült átmenteniük a magyar közalkalmazotti miliőt.
%/+!'"+!§'"+! - ez a képregényekben szokott lenni, mikor olyasmit mondanak, amit nem tűr a nyomdafesték.

Amiről meg írni akartam..., de majd hétvégén.

A rosszarcú

Tegnap érkezett egy indiai csávó 2 hónapra, némi támogató szerepkörrel. A termék egy részét Indiában csinálják. Az ottani IBM dolgozik be nekünk.
Ez a gyerek kriminális. Egy az egyben a Teleki tér legsötétebb arcai közül egy. Az irodában egész nap nyakig cippzározott fekete bőrkabátban, meg sapkában - esetenként csuklyában - ül. Ha feláll zsebre teszi a kezét. Ehhez meg van még az a sötét típusúbb indiai bőre. Nekem egy az egyben vmi legrosszabb arcú pillangókéses kisebbségi dereng fel a láttán. És ráadásul mellettem ül. Az eredeti indiai csoporttársam meg a másik oldalamon, ha majd visszajön két hét múlva. Lehet el kéne mennem gyónni vagy vmi...

Finn design

Legújabb modellünk a természetbe illő, párnázott pad, egyenesen Holle anyó közreműködésével, kérem foglaljanak helyet!

Fehér világ

A hó változatlanul hullik minden nap picit, pár helyen az egy méteres magasságot éri el. Persze nem a gyalog vagy autóutakon, azok folyamtosan tisztítva vannak. Szép a hó, és nem koszolódik akkor sem, ha éppen nem esik pár napig. Só sincs szórva sehol, inkább nagy gúlákba nyomják össze (4 méter magas) aztán azokat teherautóra teszi a markoló és elviszik északra, hogy ott még több hó legyen :) Vagy akárhova.
most már az ágakon is 20 centis kis falak állnak hóból. Ma még a vonatok is késtek, vagy legalábbis ezt állították a finnek, de szerintem csak később indultak, mondván majd a vonat késésére fogják.
Ma nekiálltam új munkámnak, ami ugyan nem hivatalos még, viszont olyasmi, amivel kb. 7 éve foglalkoztam érintőlegesen. Hogy érdekes lesz-e hosszútávon azt nem tudom, de legalább könnyen találok majd munkát máshol, ha épp úgy hozza kedvem.
Két hét múlva megint megyek pallérozni az elmém, szóval érdekes idők ezek. Meg már volt ma az új kolléga is dolgozni. A szemétnek olyan laptopot adtak, amin van hdmi kimenet, ami remek lenne a tv-mhez... de az enyémen nincs. Bárcsak én is most jöttem volna! Vagy legalábbis én is olyan laptopot kaptam volna... Lehet csinálok majd vmit a mostanival :) hátha kapok újat ;)