Miket lehet egyébként itt látni?

Nos ez attól függ. Ki mire kíváncsi... Például probléma nélkül lehet látni fácánt.

Aztán van sirály is mindenfelé. Levegőben, mozdulatlanul siklik akár egy vitorlázórepülő...

Vagy éppen díszsorfalat állnak...

De vannak gondos szülők is, komplett kis családok.

S itt a teknős és nyúl meséje is másként van. A galamb meg a mókussal...

Persze mindez csak úgy a szabadban lelhető fel.
De ami már kissé meglepőbb, hogy ilyesmit is látni...

S maga a hely is pikáns, ugyanis szambafesztivál nézői között lehetett az előző brazil rejongót felfedezni...

Még ugye mindig Helsinkiben járunk...

Ma 12 órás kis túra alatt sikerült mindezt átélni, illetve ennél jóval többet, de untatni nem jó senkit. Azért nem rossz hely ez a Finnország. Lássuk mennyit fog változni pár év alatt.

A második fél év

Aztán kiderült azért itt sem minden megy tökéletesen. Ami először a munkában jónak tűnt, kiderült csak más. Legalábbis, ami magát a cégben lévő folyamatokat illeti. De nem panaszkodhatok, elég hamar átkerültem egy olyan feladatra, ami teljesen új volt az addigiakhoz képest. Persze ezzel elveszítettem azt az előnyt, amiben esetleg felvettem a versenyt az itteniekkel.
A tél szép volt, mint kiskoromban. Nagy hó volt, a pára megfagyott az ember orrában. Közben megérkezett egy másik volt kolléga is, így a munkahelyen már eggyel több magyar szaladgált.
Tulajdonképpen erről a fél évről nincs túl sok emlékem, amolyan eltelt címkét kaphatna.

Kis áttekintés - az első fél év

Hát már lassan két éve vagyok Finnországban... Illetve tulajdonképpen, ha az elhatározást tekintem, akkor már valóban átfordult az a képzeletbeli számláló. Sokminden történt azóta, itt is, meg ott is ahol nem voltam emiatt, bár lehettem volna, ha másként alakulnak a dolgok. De ugye ami fikció, az már úgyis mindegy, lássuk hát, mi is a regős elbeszélése:
Manapság sokat hallani arról, kötelessége minden magyar embernek támogatnia a hazáját, s segíteni a magyar felemelkedésben. Hazatérni, ha külföldön van, s adóforintjaival ambróziát csepegtetnie a szikkadt anyaföld sebeibe. Erről sokat nem kívánok vitatkozni, legyen elég annyi, én nem így gondolom. Valószínű, ha X dolog megváltozna, akkor látnám értelmét, de jelenleg ettől elég távol vagyok. Tulajdonképpen ebből csak annyit akartam kihozni, én úgy gondolom, aki elhagyja az országot, s volt bizonyos egzisztenciája (pl ne fogyasztási hitelek adták a ritmust az életéhez), azok az emberek nem anyagi megfontolosákból jönnek el Magyarországról. S nem is emiatt a 10 mélyenszántó dolog miatt fognak hazatérni egyszer. Szerintem ezen réteg döntő többsége az otthoni rendszer határait érzi terhesnek, a gáncsokat, az uram-bátyám elvet, a hamisításokat, csalásokat (vagy szebben magyar élelmesség), az általános adminisztratív ügy"intézést", a közlekedést, a ...
Egyszerűen nem a pénz az elsődleges motiváció, ha nem vagy megszorulva. S épp ezért nem is lényeges mit ajánlanak, ha ajánlanak, hogy maradj. Egy buborékot nem tudnak köréd tenni, amiben minden másként van. Az ember egyszerűen látni akarja, mi van máshol, ott is csak így lehet?
Természetesen ez nem jelenti azt, kevesebb kereset a cél, vagy ami elérhető az nem lényeges.
Nos 2009 elején az élet nem volt túl rózsás. Kellemetlen külső döntések eredményeként kellemetlen belső folyamatok indulnak el, kis magok kelnek ki az emberben új vágyakkal, amik aztán szárba szökkenve egy új Nap fényében akarnak sütkérezni. De otthon a Nap is mindig ugyanúgy süt :) A cégen belül Pesten nem is lehetett volna mozogni, így ha már multi, induljunk kifelé.
Párhuzamosan 3 állásra jelentkeztem akkor, egy finn, egy amcsi és egy kanadai pozicióra. Mindhárom helyről kapcsolatba léptek velem, de a finn követelte elsőként mondjak igent vagy nemet 24 órán belül. Hát maradtam az azon a ponton biztosnál. Ez volt a legközelebb az addigi tapasztalatomhoz is, az országban is jártam már ötször előtte. Bár bevallom én mindig Németországba akartam menni, ahol a Bundesliga beragyogja a horizontot :)
Azt azért hozzá kell tenni pár fájó veszteség ért a távozással.
Mikor megérkeztem -1000 euro és -70000 forint volt az egyenlegem. Utóbbi az elméletileg már nem élő cége hitelkártyán :) Azonban ez csak pillanatnyi rossz emlékként él már bennem.
A fogadtatás érdekes volt. Volt itt pár régi meg friss arc a kollégák közül, akik vagy lekezelően vagy jószándékkal közeledtek, s próbáltak ezt-azt megtanítani, vagy elhitetni. Szerintem őket több meglepetés érte, mint engem (vagy minket, ha Lajos bácsit is megemlíthetem, ki ugyanakkor kezdett, csak ő kétszer olyan okos, mint én. Legalábbis Nokia éveit tekintve ;)) Azt hiszem sokkoltuk a finn közösséget az második és ötödik itteni hetünk között. Aztán valamilyen szinten integrálódtunk a rendszerbe. Innen inkább már visszatérek az én vonalamra.
Szerencsés voltam, mert szerintem a legjobb képességű emberek közé kerültem, abba a csoportba, ami a legtöbbre volt itt hivatott. A tutorom, akit kijelöltek mellém, azt mondta a 3. napon, nem mond már mást, mert többet tudok, mint ő. Persze ez azért nem volt igaz, de valóban nem éreztem túlzottan elveszettnek magam.
Aztán hibákat javítgattam, picit tanulgattam miről is szól ez az egész dolog itt. Pár emberrel szolídan tengelyt akasztottam, de általában szerencsésen keveredtem ki ezekből a szituációkból.
Ami Finnországot illeti... nos valóban nem kolbászból van itt a kerítés, s valóban drágább itt minden, mint otthon. Legalább is ezt mondják ugye otthon, de nem így van. Egyébként ha arányaiban ugyanannyit költ az ember mindenre mint otthon (pl a fizetése x százaléka megy el itt is ott is ugyanarra) akkor bárhogy nézzük is a megtakarított összeg is nagyobb, hiába drágább minden.
Bár ez sem feltétlenül igaz, érdekes módon csomó dolog olcsóbb itt, mint otthon. Persze van ami drágább. S az is igaz a Skandináv országok drágábbak. Pl Németországban minden olcsóbb (s olcsóbb mint Magyarországon kb a termékek 5%-át leszámítva). De most Finnországról van szó.
Mi is volt ami megfogott az első hónapokban? Az idő. Október közepéig tök szép volt minden, tengerpart, focimeccs, szabadtéri programok, emberek az utcákon későn este is. Vidám arcok, visszamosolygó emberek. Rengeteg gyerek. Tiszta és effektív közösségi közlekedés, gördülékeny, néha már-már automatikus ügymenet. Szép termékek a boltokban. Az emberek sem a többieknek öltözködnek, hanem a praktikumnak s az időjárásnak. Rengeteg sportoló, mozgó ember. Az erdőkben minden ösvényen egy gyalogló.
s akkor elértünk Finnország igazi és szerintem egyetlen valódi értékéhez, legalábbis turistaként. A természet. Szeretik és vigyáznak rá.