2010. július 11., vasárnap

Vajon...?

Vajon van-e miről írni? Nos azt hittem nem lesz. De tévedtem. Egy helyen elkérték a személyimet, mert csak 24 éven felüliek léphetnek be, s hízelgő, hogy ellenőrizni akarták. De ami igazán parádés, az az, hogy a figura mikor viszaadta, azt mondta: "Köszönöm szépen" Hihetetlen élmény, magyarul hallani itt ezt!
Ez a diadalmas vb bronzmeccs után történt, ahol egy kollégának lába kélt... nos, eltűnt. Aztán előkerült 4 óra előtt, amikor miatta megvártam plusz egy éji buszt, de azzal sem volt hajlandó eljönni.... Az éjről Robirka számára érdekes infokat adhatnék, de ettől az ombudsmann miatt eltekintek...

Hajnalban 4 után a táj a buszból.
És a hülye mókusok már szolgálatban vannak...

2010. július 2., péntek

Vajon mi történt Berlin után?

Nos a pillangókat kellő körültekintéssel sikeresen elhessegettük, így másnap is frissen és üdén ébredtünk. Mentünk a városnéző busszal, időközben megnézve ezt-azt. S miegymás.

Van ott mindenféle épület abban a nagy Berlinben. NÉmet, meg francia és berlini dóm is. Ami még érdekes, hogy az egész Unter den Linden-nel párhuzamos utat helyreállítják, azaz újraépítik az összes palotát meg múzeumot egy 3-4 km-es szakaszon. Hát, most sem kevés a látnivaló, de azt hiszem 15 éven belül nem lesz Berlinnek vetélytársa... Ilyen szempontból sokat segített azért a gyújtóbomba meg a szőnyegbombázás.
Estefelé még némi berlini specialitással örvendeztettem meg a bendőt.


Este 22h után elindultunk Koppenhágába. Az út különösebben nem volt izgalmas, bár az északi régiókhoz közeledve természetesen a sötétség mint olyan nem igazán volt állandó. Ez a fél hármas állapot.


Aztán átkeltünk Dániába egy hídon.


Koppenhága előtt aludtunk két órát a kocsiban, majd a repülötéren felvettük csapatunk új tagját. Ezt követően Koppenhágában is körbenéztünk. Ez nem nyerte meg oly mértékben tetszésünket.


Ezt követően átkeltünk Svédországba, a nemrég megépült hídon. Erről láttam egy dokumentumfilmet pár éve, szóval kíváncsi voltam. Mindig ilyesmikkel akartam foglalkozni igazából, ahol kézzelfogható eredménye van annak amit az ember alkot. Ezt tartom igazi mérnöki teljesítménynek. Egy ilyen hidat megépíteni...


Aztán Malmöben aludtunk aznap, meg persze ittunk azért svéd söröket. Minden fajtát, ami a helyi egységben kimérésre került.



Másnap Stockholmba érkeztünk, s ott is aludtunk.



Itt volt egy 300 éve elsüllyedt hajó kiállítva, amit a múlt század derekán emeltek ki a tengerből, s teljesen rendbehoztak. Nekem nagyon tetszett. A dolog érdekessége az, hogy 30 méter megtétele után süllyedt el, némi emberi hibasorozatot követően.


Aztán a rá következő napon este átkeljünk komppal a finnek otthonába. Éjjel itt sem volt sosem sötét.


A hajó vicces volt, elsőként sikerült a Kurszk özvegyeivel összefutni, vagy ha nem is ők voltak, de legalábbis oroszul olyan szomorúsággal átszőtt dalokat énekeltek, amiktől szem, s máj nem maradhatott szárazon. Itt a vámmentes boltban hasonló eseményekre lehetett felfigyelni, mint a Tallinn-Helsinki útvonalon. A nyitás után pár perccel már voltak olyan (alkoholos) termékek, amik után csak az árcédula maradt hírmondónak. Pedig itt hektoliterekben kell gondolkodni. Komolyan.
Mikor másodszor jártam a boltban - némi hideg sörért - akkor pl egy nő rubellel akart fizetni, s hisztériázott ez nem annyira lehetséges.
Arról már nem is teszek említést, hogy voltak a hajón mindenféle borogató egyének. De mivel nem az én söröm bánta, a nadrág meg képes a száradásra, így nem csináltam ezekből nagy gondot.


S kedd reggel kikötöttünk Turkuban.


Innentől megint unalmasan fogok "élni".
Aztán meg fürödtem a tengerben Helsinkiben, de szerintem hidegebb volt mint az ivóvíz a csapból.
Ave, morituri te salutant...