A sátán maga

Vajon hányféleképpen aposztrofálhatták már a gonosz mibenlétét? Szerintem végtelen sokszor és végtelen formában. Ha nem is a sátán, de a pokol egyik bugyra itt található a Fülöpkééknél.

Ez egy érdekes hely, ami egy nagy vulkánt jelent, az egykori kráterében egy tóval, a tóban egy vulkánnal, aminek a kráterében tó van... Akár egy fraktál. A képen a belső és a külső tó is látható. A talaj itt ott kénesen füstölög, a víz mag forrni látszik néhány helyen. A belső vulkán 1965-ben tört ki utoljára. Lehet, hogy ez a sátán maga.
Azonban mondják ugye, a pokol valahol maga a paradicsom, nod lássuk mit lehet látni útban a kráter peremére visszafelé tekintve.

Persze ez is az ördög műve csupán, mivel veszélyes vizeken kell áthajóznia, ki e szigetre vágyik. Sellők ugyan nincsenek, viszont cserében jó nagy hullámokat kelt Neptunusz haragja, vagy a neki megfelelő helyi hírességé. A ruhám minden négyzetcentimétere csurom víz lett, az arcomat meg rendszeresen tisztította meg a természet egy-egy vödörnyi vízzel.

Még a közelben lévő hegyet is érdemes meglátogatni, ahonnan igen szép kilátás nyílik minden irányba, arról nem is beszélve, miszerint a hőmérséklet mintegy 5 fokkal mérsékeltebb a hegyen és még friss levegő is van. Egyébként ez Tagaytay és környéke.

Viszont mivel ez egy ismeretterjesztő értekezés, így felfedem kilétem: a sátán én vagyok! Legalábbis egyik finn szerint, aki jogosan érzi úgy - Ázsia bevonásával - az ő finn munkahelyének esélyei már fabatkát sem érnek többé. De mindenki álomvilágban él, aki úgy gondolja a multivállalatok célja a jóakarat és az emberi erőforrás elégedetté tétele. Ráadásul (mondjuk) Magyarországhoz viszonyítva felfoghatatlan különbségek vannak a munka világát tekintve arra Skandináviában.
Azért jót nevettem, sátán még nem voltam sosem...

Földrengés Manilában

Az intervallumot elég tágra nyitják a különböző portálok, de legtöbb helyen 5.7-es földrengést említnek tegnap 18:42-kor. Mivel szokás szerint sokáig az irodában voltam, én is élvezhettem a 27. emeleten a természet eme figyelmességét. Kicsit recsegett (inkább hangot adott ki a helyesebb) az álmennyezet, meg ringatott a szék, amiben ültem. Izgalmas volt :)

Csend és béke

Az amerikai katonai temetőbe már rég el akartam menni, így ma meg is tettem. Rengeteg jelöletlen kereszt van (illetve pár dávidcsillag), mivel ez a temető azoknak állít emléket, akiknek porhüvelyét nem lelték meg. Van egy központi nagy csaronk, ahol nevek ezrei vannak felvésve márványtáblákra.
Valahol magasztos a hely és méltó az emlékezésre, melynek talán szentelték.

Nekem mégis inkább a háborúk elleni szellemiség megtestesülése az ilyen hely.

Manila turistaszemmel 2.

Szóval a folytatás... Az állomáson ott aztán nem is szálltam vissza a tömegbe pácolódni, hanem inkább gyalogosan közelítettem meg a helyszínt. A főútvonalat követtem, időről-időre betérve a párhuzamosan épített plázák (itt mall) légkondis labirintusán át.
Aztán elértem a Megamall-ig, mai nem véletlenül kapta a nevét. Látni kell. Aztán igen okosan lefényképeztem még a hotelban a pontos helyet ahova mennem kellett, de aztán még okosabban le is töröltem véletlenül, így emlékezetem és nyomolvasó képességem latba vetve jutottem el végül a helyre.

Végül megjött a magyar kolléga, kiről kiderült otthonról küldték ki ide, hogy magyar munkaidő szerint magyar ügyfeleket támogasson innen... No comment :)
Azért megittunk pár söröcskét, dumáltunk az itteni életről, vettünk (na jó én nem) pár dvd-t, amik a moziban még be nem mutatott filmeket is tartalmazták 100 forintért, stb..
Aztán előkerül a barátnője barátnője meg még 5 másik arc, s leültek hozzánk, így utána már velük beszélgettünk. Az érdekes volt hogy a 3 hímből kettő egy pár volt két éve együtt laknak, a harmadik meg szimplán volt saját nemtársaihoz vonzódó.
Bár előtte is tudtam, hogy itt sok a búza, de igazán most pénteken tudatosult bennem ennek a társadalomnak a toleranciája. A liftban láttam 3 női ruhába öltözött kifestett ádámcsutkát fel-le mozgató egyént basszus hangon társalogva...Aztán ugyanaznap hazafelé is belebotlottam egy-egy példányba. Legalábbis érdekes.
De visszatérve az akkori estéhez, sok érdekes sztorit hallottam, de ezeket a magánszféra érdekében nem tárom fel :) Másrészt a filippina (női fülöpke) humor is egész szórakoztató volt. Mondanám a filippino is, de ugye a 3 lehetséges képviselőből egy sem volt igazán oda számítható :)

Milyen a skandináv akcentus?

Ma megtudtam, hogy egyáltalán nem vagyok magyar, legalábbis skandináv az akcentusom angolban. Ezt állítja a két német figura a cégtől, meg a hotel két managere is. Szerintem mondjuk nem, de legyenek vele boldogok :)
Ma volt vmi parti az uszodánál, ahova meghívtak, s bár én teljesen elfelejtettem, de a német arc mondta nézzünk le. így aztán mikor 7 körül visszaértem a hotelba kitekintettem a 11. emeleti ablakból a lifteknél, s láttam barátságos füst csalogat lefelé a grillezőnél. Jó is volt.

Kínai kalandok

Aki hozzám hasonlóan esetlegesen nem tudta, annak most elárulom, hogy Taiwan igaziból a Kínai Köztársaság néven fut, ahol most éppen 100-at mutat a naptár, mivel éppen száz éve alapították meg a dolgokat. Akkoriban még az "anyaországban".
Akárhogy is, most csak pár kép. A világ második legmagasabb épülete,

némi spéci ebéd,

s a kedves vendéglátó, kit egyszer már lehetett a blogban látni, bár akkor símaszkben :)

Kereszteshadjárat

Szerdán csomó emberke mászkált fekete keresztet mázolva a homlokára. Nem igazán tudtam ezt akkor és ott hova tenni, mivel minden évjárat, nem és társadalmi osztály képviseltette magát.
Sajnálatos módon a vallási ünnepek terén elég rosszul állok, tudom a karácsonyt, meg a húsvétot, bár azok ugye ősi ünnepekre lettek ráhelyezve anno. No de a lényeg, megvilágosodtam! S ezt talán érdemes megnézni.
Amúgy hamvazószerda volt, a nagyböjt kezdete. Kiműveltem magam.
Kétségkívül a Fülöp-szigetek a legkeresztényebb állam Ázsiában...

Milyen egy kedves hotel?

Olyan, ami küld neked cirkolmányos papíron köszönő sorokat a lojalitásodért, miszerint már 15 napja koptatod itt a berendezési tárgyakat. S mindez szépen borítékban az asztalra helyezve. S a köszönet mellé még bónt is adnak, ami 300 peso és lefogyaszthatod. Grátisz.
No, s mi a B meglepetés eme jubileumi szép napon? Hát a másik levél az ajtó alatt bedugva, miszerint nemsokára eléred a lélektani határt, amikor illene már fizetned is, hogy itt rontod a levegőt, s menj le a recepcióra kiegyenelíteni az első 15 nap felhalmozott költségeit.
Szóval ha úgy veszem, az igazi ajándék az, 20 pesoval olcsóbb lenne a szoba az utalvány miatt. De azt én kaptam, a számlát meg a cég fogja. :)

Manila turistaszemmel

Eddig nagyjából ahhoz volt csak szerencsém. Azt tudni kell, hogy a külföldiek nagyrésze Manilából mindössze a repülőteret látja, s már suhan is tovább egy trópusi szigetre. Mármint egy másikra :) Azonban persze vannak, akiknek ez a városszörnyeteg az úticélja. Nos ennek a csoportnak a 95%-a üzleti okból látogat ide, s ennek megfelelően az üzleti negyedek valamelyikében ingázik, azt is többnyire taxival teszi. Szórakozási lehetőségnek, s a kimozdulás fő célpontjának pedig ott van a Greenbelt.
Én azonban a szombatot a városi élet megismerésének szenteltem. Még pár napja iwiw-en megnéztem lakik-e magyar ember Manilában, s találomra három szerencsésnek írtam, ugyan tárja már fel előttem miért jöttek, de még inkább miért maradtak itt. Egyikükkel aztán váltottam pár levelet, s közös elhatározással egy sörözés mellett döntöttünk, hiszen ő itt él már egy éve, s így elemi érdeke a manilai gazdaság ilyetén felpörgetése is. Megtettük amit lehetett ezügyben...
No, de ne ugorjunk előre.
Elsőként arra gondoltam elsétálok a találkozó helyszínére, ami kb 5-6 km a hoteltől. De aztán úgy döntöttem egyrészt túl meleg van, csak leizzadok, másrészt ki kell próbálni a metro expresst, ami igazából inkább magasvasút. Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, aki
A, kollégista volt és emlékszik a BKV/MÁV vasárnap esti tumultuózus közösségi utazásaira
B, bejárós volt, s reggel mindenki ugyanazzal a járattal akart munkába vagy valamilyen szintű iskolába eljutni
C, utazott piros7-essel, amikor azt gondolta fizikailag már nem fog felférni, de mégis
Na, a "metro" az igazi csemege. De előtte még elcsoszogtam a megállóba, az igazi hömpölygő ázsiai tömegben, amilyennek én elképzeltem, na pont olyanban. Rájöttem az külön büntetés, ha az ember magasabb egy fejjel, mint a helyiek. Egyrészt mert ami előnye lenne, hogy friss levegőt szívhat, na olyan itt nincs, másrészt meg látja, hogy 2 kmnyire is ugyanaz a helyzet mint 2 méterre. Tömeg. És itt nincs olyan, hogy sietség, vagy kényelmes séta. Itt lajhárság van. Csoszogás. 1 méter/sec. Bár nem siettem sehova, de tényleg ez van. Mindenhol.
De odaértem az állomásra, 12 (60 Ft) pesoért el lehet utazni a város túlvégébe. forgókapu van így a jegyed nélkül be sem tudsz lépni az állomás belsejébe. Valószínű olcsóbb, mint a 4 idótafejű bkvs, akik meg sem nézik Füles, pártigazolvány, vagy bérlet van-e a kezedben. Itt a kártya, amit kapsz átcsúszik a gépen és visszakapod, amikor meg elhagyod az állomást a célnál, ott csak beszippantja.
A kocsikon az emberek minden deformálódásra kész testrésze kihozza magából a maximumot. Zsebtolvajlás lehetetlen, elesni lehetetlen. A tömeg minden egyes tagja testfelületének integrálás által meghatározható maximális mértékével kapcsolódik a mellette lévőhöz. Csodálatos! ...akkor megteremté az embert, lágy részekkel ellátva. És isten látta, hogy ez jó... Én meg azt éreztem, hogy annyira nem, így az eredetileg 5 megálló helyett a másodiknál - amikor a hátamra feszülő ajtó az én oldalamon nyílt - ki is okádott magából a szerelvény.
Gondoltam maradok, megvárom a következőt. 6 következőből, mind ugyanilyen volt, kivéve az első kocsit, ami szellősebnek tűnt. Gondoltam majd abba szállok, közben meg fotóztam.

Ezen tökéletesen látszik Manila kicsiben. Szép parkosított terület, jeepney-k, aztán nyomornegyed, aztán normális házak...
Odajött hozzám a pulpitusáról a rendőr, vagy a felvigyázó, vagy akárki, aki füttyögött ha jött a szerelvény, hogy álljanak hátrébb a felfestett ajtóhelyektől. A tölekedés oka az volt, hogy ha 4 embe odaállt a jelhez, belőlük mondjuk 2 jutott fel a szerelvényre. Feltéve, hogy leszállt vki. Aztán mondja a figura, hogy senior citizen vagyok-e. Hát mondom nem hinném :) de lehet az kellett volna legyek, mert így megkért távozzak hátra, mert az első kocsi öregeknek, nőknek és gyerekeknek van.
Aztán úgy döntöttem gyalog megyek.
Most elfáradtam, majd folytatom :)

A munka gyümölcse

Az nem tudom mi pontosan, de ma fél nyolcig az irodában voltam. Én mondjuk dolgoztam, de a társaság teljes egésze rajtam felül már csak hálózatban játszott. Viszont péntek lévén a helyi szokások szorítását nyakamon érezve kénytelen voltam behódolni egy kis társadalmi érintkezés lehetőségének.
Az első vendéglátóipari egység csődöt mondott, túlzott telítettsége lévén, így B harcálláspontba vonultunk át, engem istápoló kollégáimmal egyetemben. Itt aztán filippinó módra kellemesen folydogált többek között a fennkölt témák sokasága. Tréfás emberek, de azért a komolyság sem életidegen eszme itt. Mondhatom az este igazán hasznos volt, mert már tudok tagalogul káromkodni többek között. Ez igazán hasznos és örökérvényű tudásbázis homokként lepergő hátralevő életem szövevényes útvesztőjében.
Egyébként a sört az itt már megszokott jeges közegben, egy pléhvödörbe halmozva állítják az asztalra a mélyen tisztelt úri közönség legteljesebb megelégedére. S mivel a látvány a lélek legmélyebb bugyraiban is megpenget egy húrt, így ezt többször is kénytelen kelletlen meg kellet csodálni. Én, mint a művészetek igen lelkes - s mindamellett avatott rajongója - természetesen nem fordíthattam hátat eme dolognak. Ezért teljes mellszélességgel élveztem inkább, mi a természet által megadatott.
Egyébként itt mindenféle érdekes dolgokat eszegetnek a sör mellé, alapból a vödör sör mellé lehet kérni valamit ingyér'. Szóval nem kell nagy adagokra gondolni, inkább olyan csipegetősen... Szóval ez nem étterem, csak "sörkorcsolya"

Viszont az étlapot fürkészve lehet pl kapni ínycsiklandozó panírozott csirkebőrt, vagy éppen sült disznóarcot. Ellenben van az ínyenceknek sertésfül snack, vagy éppen tofuval kevert balut is. Erről már egyszer nyilatkoztam, de az ismétélés a tudás anyja, tehát a kacsambriótojásról van itt szó.
Az percek mint kis buborékok a sörben lettek semmivé, s a ladyboyok témájának minden aspektusát kitárgyalva (többek között) végül elhagytuk menedéket adó kis odúnkat.
Kérdezték, miként találok vissza ide, hol eme sorokat az útókornak értékként hátrahagyom, de én mondtam, egyet se féljetek, szépen hazasétálok. Azt illik minden valamirevló olvasónak tudni, hogy itt a külföldit, aki sétál, azt keményen kirekesztik az értelmes emberek halmazából. De sebaj. Végülis éjjel fél kettőkor csak nem futok össze ismerőssel... pláne nem Manilában. (Ez nem is történt meg - a szerző) Akkor mondjuk kicsit elgondolkodtam, mikor az egyetlen velem egyirányba haladó helyi erő kijelentette, ugyan nem lakik messze, de inkább taxival megy.
Hát mit volt mit tenni, én már inkább eltökélten folytattam a város felfedezésére irányuló terveim. Csupán egy helyen választottam B megoldást, mikor egy út szintje felett haladó útvonal megközelítését meghiúsította az oda felvezető lépcsőkön álomba szenderülő embertömeg. Gondoltam azért fel mégsem kelthetem őket, hisz csak vendégségben vagyok, ők meg mégiscsak itthon...
Aztán jártam még mindenféle elhagyatott helyeken, de mivel ez az üzleti negyed alapvetően, így kb lehet Schumacher stílusban nyomni, s kímélni az esőgumikat a pocsolyákban. Vagy ha azt nem is, de legalábbis az idő nagyrészében könnyedén haladhat az ember a különböző kamerák kereszttüzében.