A rénszarvas éve

Mint a kínai horoszkóp alapján mindenki tudja, vannak-ilyen olyan évek ennek-annak az állatkának az égisze alatt. Nos, ma értünk a rénszarvas évének végére. Egy éve ilyenkor a ferihegyi objektum felé tartottam.
Bizony, azon a napon szakított ki a kegyetlen sors komfortzónámból, kis szubkultúrámból. Kemény és igencsak embertpróbáló időkön kellett kis csónakomban fogcsikorgatva megbírkóznom az élet által alkotott már-már leküzdhetetlen akadályokkal. De a fiúból férfi lett. És így tovább... kielégítve szentimentális olvasóim igényeit...
Ámde az eltelt egy év valós hatása mi is valójában? A legfontosabb, hogy az önéletrajzomba ünnepi harsonaszó mellett rögzítettem 1 év nemzetközi "karriert". Bármi is következzék, ez hátrány sosem lehet. A jubileum alkalmából ma poénból meg is pályáztam egy állást az új csilli-villi önéletrajzommal :) De mint mondtam, poénból :)
Tavasszal például szondáztam a piacot, s küldtam pár jelentkezést ide-oda, hasonló időtartamú tapasztalatot elváró poziciókra. Megjelöltem a fizetési igényt, s kíváncsian vártam mi az az összeg, amikor még szóbaállnak az emberrel. (Aztán mondtam, mégsem érdekel) Nos több, mint amit itt kereshet az ember, de igazából a kérdés az volt, ha úgy alakul komolyan a helyzet, milyen irányba érdemes fejlődni és azzal mit lehet elérni. Jó ezt azért tudni. Csak úgy.
De a valós számvetést, majd holnap végzem el, amikor is romantikus hajókázásra indul magyar különítményünk a távoli Tallinn ódon falai közé, ahol még a sör is olcsóért folyik le az ember gigáján. Persze ez csak egy mellékes körülmény, elsődleges a számvetés, s a mély filozófiai sarokkövek elhelyezése a jövő még kissé ingatag talpazatába.
Viszlát egy év múlva ugyanitt :)

Szegény embert még az ág is

Bizony, bizony. Minden a románok miatt van. Ez most már kétségtelen.
Okosan kiszámoltam mennyi pénzre is van szükségem a fizetésig, s valóban, maradt is 23,7 eurom az azt megelőző napon. Természetesen a kiskoromben elhangzott tücsök és hangya történetek hatására nem ért felkészületlenül ez a helyzet és a stratégiai készletekhez is hozzányúltam.

De a szemben ülő román kartárs felmondott (okosan), s így a búcsúbuli réme sötét árnyként vetült jövőmre. S úgy is lett. Képtelen lettem volna szegényként útjára engedni az élet viharos és veszélyekkel teli vizeire könnyes búcsú nélkül. Itt kaptam kölcsön pár kopejkát a fizuig :) Egy holland haverja is megjelent az estében, aki igen érdekes és konkrét tervekkel rendelkezett az indiai népesség egész bolygót elárasztó hullámainak megzabolázására. Ezeket itt most nem részletezem inkább, de ott sokat röhögtem rajtuk.
És ha mindez még nem lenne elég csapásnak, ismét megdöglött egy narancssárga halam, s az utolsó sem néz ki túl jól. Szerencsére a neonhalak vidáman úszkálnak továbbra is.
Mindezek mellett még egy vírust is bekapott a céges laptopom, aminek folyományaként azt majdnem két munkanapon keresztül gyógyították az elfekvőben. Cserelaptop nem volt épp, így hát olvasgattam bent, aztán mikor meguntam, hazajöttem aludni egyet, majd pár óra múlva visszamentem.
Aztán akartam venni egy monitort is, mert most olvasgatnom kell sokat a gépen, de a legközelebbi kapitalista piactéren nem volt semmi szinte. Szószerint. Volt pár, ami drága volt, de igazából nagyon kevés, szinte nincs is sima monitor, csak tv, ami annak is használható.
Szóval nincs itt sem rénszarvaskolbászból a kerítés...
Arról már nem is beszélve, hogy itt nincs augusztus 20-i tűzijáték, meg szabadság...

A szabadság vége

Persze még nem nősültem azért meg :) Viszont egy barátom igen, így el is utaztam Szentgotthárdra, hogy vele szomorkodjak... ööö vígadjak! Persze, ez a helyes kifejezés.

Ellenben mostantól valóban a munkáé a főszerep az életemben. Na jó, inkább az igazsághoz híven fogalmazzunk úgy, áprilisig a finn rendszer sajátosságai miatt már csak 2 nap maradt a tarsolyban.
Ennek ellenére jó volt Hungária földjén eltölteni azt a pár napot. Előző látogatásom alkalmával csak egy hétvégényi idő jutott, a többit felemésztette az utazgatás. Igaz, akkor annak az volt a célja.
Viszont, mindenki emlékszik bizonyára valamilyen meghatározó gyermekkori élményére. Nos ez lehet akár egy íz is, emlékszem, apám mindig mondta, legalább a szemem nyissam ki miközben eszem a képen látható finomságokat.

A devecseri párizsi, univer majonéz... Nincs jobb. Sajnos itt nem lehet kapni :)

Már egy hónapja nem írtam...

... mostanáig :)