Forduljunk meg, Nyikoláj!

Ma egy új barátunkkal ismerkedtünk meg, aki azt gondoltuk pótolja majd Lajos urat. Ellenben nemhogy pótolta, de most is csak azért jut eszembe eltávozott korábbi példaképünk és szellemi atyánk neve, mert ennek okán meg kell emlékeznem róla. Új barátunk Nyikolaj. Nem tudok egy kivetnivalót sem felidézni személyiségéből, csendes, ismeri a vidéket, kellemes társaság, nem tolakodó, de mégis a társaság központja... Ennél nem is kell több.
Szóval elindultunk Nyikolajjal felfedezni a finn vidéki életet.

Tényleg minden tavacska mellett van rengeteg kis "hétvégi ház", ahova a finn honpolgárok visszahúzódhatnak a nagyvárosi szmogtól és dugóözöntől megcsömörlötten...
Az úton néha kénytelenek voltunk megfordulni, ha láttunk valami érdekeset, amit le akartunk fényképezni. Musi barátunk - sofőri titulusban ezúttal - ezt véges alaklommal bírta csak, így a "Forduljunk meg!" napja, sajnos nem tarthatott soká... Gonosz ez a srác...

Mellesleg amolyan igazi turistásra vettük a figurát, mert miután elmentünk Nokia városába - ahol abszolúte semmi látnivaló nincs - és feltankoltunk némi itallal étellel a túlélésre készülve eltévedésünk lehetőségétől rettegve, némi vargabetűt írtunk le a vadregényes tájon. Hegyeken, völgyeken, fenyőerdők és tópartok érintésével. EzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzveEzvégtelenszeregymásbafűzve.....
De szép volt, emellett kétségkívűl nyugtató. Pl, néztük ahogy görkorcsolyán meg botokkal készülnek a helyiek az ínséges téli időkre az út mellett mindenhol meglévő bicikliutakon haladva. Persze biztos hülyén néztünk ki, mikor kinézve az ablakon sörrel a kezünkben mutogattunk rájuk a kocsiból, ők meg mellettünk kaptattak fel épp a hegyoldalon... Hiába, élni tudni kell!

Viszont egy igen pozítiv hozadék mégiscsak volt a nokiai látogatásnak: az ottani boltban lehetett kapni végre a Fazer legfinomabb termékének minden ízkombinációját! Tamperében valamiért csak áfonyás, meg erdei gyümölcsös létezik a boltokban... Én pedig előző finn utamkor mindet végigkostoltam, és erre készültem ezúttal is, de kitoltak velem ezek a tamperei bolthálózatok. De most!!! Eljött a napja! A teljesség igényével felvértezett kedves olvasóimnak a további kombinációk: almás, epres, málnás, rebarbarás (ABC sorrendben :)). Immár teljes a boldogságom, küldetésem elvégeztetett, indulhatok haza...

HLR-team mourns its loss

Sajnos/szerencsére Bajkeverő Lajos ma távozik eddig megszokott szerepéből, s mostanól nem csábít minket mindenféle rosszra. Jövő héttől már újra családapai minőségben fogja napjait tengetni, mi pedig végre a munkával is foglalakozhatunk :)

És tényleg van ám nyúl!!! minden este lehet látni párat a szállás közvetlen közelében.

Evészet

Még tegnap eldöntöttük, ma elmegyünk a Plevnába enni valamit este. Már jártunk itt korábban, főznek vagy 10 különféle sört, és van jó konyhájuk is. Plevna egyébként egy balkán település, mely a török-orosz háborúkban egy összetűzés helyszíne volt. Mivel akkoriban még a finn nép is a cár atyuskának volt alattvalója, így ők is harcoltak ott. Erről kapta a gyárnak az a területe a nevét, ahol most e nemes urakat vendégüllátó műintézmény áll.
De a lényeg tulajdoképpen az, hogy én eddig azt gondoltam ételben kemény vagyok, nem tud meglepni sok minden már az életben. De két tanult kollégám teljesítménye előtt csak csillogó szemekkel tudtam állni. Odaértünk, kértünk sört természetesen, majd rendeltünk vecsernyét. Ez részemről húsgombócok volt, barnamártással és krumplipürével, illetve így tudom leginkább leírni, de tényleg remek volt. A két említett ínyenc pedig valmiféle ragus étellel csitította el háborgó pocakját. Ittunk még két sört, és kitalálták még egyszer el kívánnak merülni a kulináris élvezetek óceánjában. Hát én részemről olyan szinten tele voltam, hogymár a sört sem igazán kívántam... de ENNI?! Jesus!
Ők ketten - kiket mostantól csak a Természetefeletti ínyenceknek merek nevezni - viszont bevállalták! Másodszorra eme könnyed ételkölteményt bírkózták le:

Nem kellett ide Csernus Imi meg hasonlók, eldöntötték, megcsinálták. Tisztelet és megbecsülés ragyogja be nevüket örökké! Egyikük saját korlátait ismerve kis adagot kért, a másik pedig étvágyában sziklaszilárdan bízva birokra kelt a normál adaggal.
No eme gentleman a rövidebbet húzta, s bár megette s megitta mit a sors elrendelt számára, a katarzist követően igencsak növényi létfunkciókra kapcsolt szervezete. Nem tudott mozogni, nem vett levegőt sem tán, a szeme sem mozgott. És ez percekig tartott...
A következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak. Nem beállított képek, nem illusztráció! Tényleg így festettek a fiatalok az emésztés csapdájában


Aztán elvonszolta magát az illemhelyig, ahol - saját bevallása szerint - a fizika törvényeinek megfelelően nyomáskiegyenlítés játszódott le s mindkét végén gyors ütemben és intenzíven, a hangrobbanást okozó sebességgel távozott némi sűrített levegő... (kicsit finomítottam a saját elbeszélésén)
no ezt követően már hazafelé vehettük az útirányt. Meglepő módon most már éjfélkor is egész világos az ég alja nyugaton. Illetve még.

Terrorveszély

Már korábban is gyanús volt, hogy egyrészt indiaiak kezében van a szálló és őket szinte sosem látni, de minden közös helyiséget kamera pásztáz, másrészt az elmúlt héten négy kolumbiainak látszó egyén költözött a hotelbe. Ma meg is bizonyosodtunk a valóságról, tényleg veszélyben vagyunk!

Igazából persze ez Gergeli, aki úgy döntött, vesz egy ilyen maszkot a kémmúzeumban és ebben fog a napi beszámolókra járni otthon. Azt mondja, így megőrizve anonimitását, jóval őszintébb véleményt és pozitív kritikát fogalmazhat meg majd...


No, de ha már itt tartunk, lássuk kik még kis csapatunk tagjai. Természetesen az előző tesztelő úr keménységéből kiindulva nem lepődhetünk meg Musin sem, aki bizony éveken át fejlesztette ezt a nézését, amelytől minden fejlesztő rettegett, s bújdokolva kerülte el Musi trónusát...



Rajtuk kívül még itt van Lali, aki példakép és egyben szellemi vezér. (Fizimiskája talán kicsit emlékeztet Petőfire?) Ő mindig a munkán járatja az eszét, s mint a mellékelt kép is mutatja igencsak undorral fogadja a salmiakki-koskenkorvát is, mert mint mondja, az is csak elvonja a gondolatait az egyetlen dologról, ami foglalkoztatja...



Mellette a másik fejlesztő és management aspiráns, Mr. Kecsó, aki általában elmereng és rímeken töri a fejét állandóan. Amolyan romantikus alkat, a barátnője szerint igazi kismackó, aki virágfüzérből kreál szíveket ;) Itt is éppen a Kalevala egy átirata gomolyog fejében...



Meg itt vagyok én is, de mint általában a történetírók, úgy az én személyem is érdektelen, s csupán összezavarna a cselekmény fonalát.

A gyaloglás vége

Szombat este még besétáltam a többiek után a Kustaa-ba, ami immár mint törzshely funkcionál. Kicsit kerültem a pert felé, mivel kíváncsi voltam a naplementére. Ilyesmi errefelé:

Azt hiszem a finn italmérések remek terepül szolgálnának szociológiával foglalkozó kutatóknak. Ide a lányok teljesen egyedül is bemennek, átlagban fél óra alatt elérik az illumináltság művészien magas fokát (ez mondjuk a fiúkra is igaz, és a lányok fiúk itt a 18-60 éves korosztályt jelentik). Aztán az imerkedések is könnyen mennek itt, míg általában napközben kimért és introvertált egy átlag finn, a bizonyos fél óra elteltével teljesen nyitottakká válnak. Tegnap volt szerencsénk egy beszélgetés fültanújává válnunk, ami szerencsénkre angolul folyt, így teljes egészében képes vagyok azt visszaidézni: (a két szereplő láthatóan először találkozott)
"Hello, én X vagyok, hogy tetszik nálunk?" - ült le egy lány hallótávolságon belül, egy fiú mellé
"Szép, jól érzem itt magam" - válaszolt a legény.
"Olyan furcsa az arcod, a szád, az a kis kackiás bajszod,a kis szőrpamacs az álladon... nem is tudom..." (én személy szerint nem értem mi baja volt ezzel, hisz ez akár Petőfi is lehetne - a szerkesztő megjegyzése)
"Hogy érted furcsa? Olyan vagyok... talán mint egy buzi?"
"Igen! Olyan vagy!"
"De miért gondolod? Miből?" - kérdezte megszeppenve az addig önnön férfiassága tudatában sütkérező férfiú.
"Szerintem az vagy és kész. BIZONYíTSD BE, HOGY NEM!"

No itt, én majdnem félrenyeltem a búzasört, amiért rendkívül kár lett volna... Innentől jobban figyeltem a szituációt - no természetesen nem az esetleges szaftos következmények reményében - kíváncsian a szemem előtt összezúzott férfiúi önbecsülés vergődését. Láttam a fiú szemében a dilemma okozta zavarodottságot, a lányéban pedig a várakozást az igazság pillanatára, az armageddonra... Azonban nem történt semmi, csupán hogy a lány elment inni még egy vodka valamit, a fiú meg maga elé motyogott valamit, majd odament két másik asztaloknál ülő független szakértőhöz (lányhoz), hogy szerintük buzi-e vajon...
De a történet tanulsága nem is ez, hanem az ismerkedési tempó, a szegény férfiak kelepcébe csalása, és nyomorult, hajszálon függő önbecsülésük földbe tiprása :)
[a történetben szereplő személyek leírása a képzelet szüleménye, bármely hasonlóság a valósághoz csupán a véletlen műve, jóllehet a történések ténylegesen is megtörténtek]
Viszont az este elején megismerhettük Csillát, aki oly kezesbáránykává változtatta nagyhangú barátunkat, mint a mesében ;)

Viszont hazafelé sétálva hátulról ránk szólt egy női hang, amelynek tulajdonosával utána beszélgettünk kicsit a hazaúton. Itt ez így megy. Egy fiatal nő megy hazafelé, és lát hátulról két fiút azonos irányba haladni, rájuk szól, hisz miért ne beszélgethetnének kicsit a közös útszakaszon. Otthon ilyen miért nincs? Róla kiderült pl volt már Pesten, meg Miskolcon is. Meg hogy járjunk night club-okba míg itt vagyunk, mert ott pezseg a tamperei élet... Hát nem tudom mi történhet egy night clubban, ha a szimpla kocsmában is gátlástalanokká válnak az emberek :) Furcsa világ ez. Hétvégenként esténként hihetetlen alkoholos befolyásoltságú egyén tántorog az utcákon, minden korosztályt és nem képviseltetve van. Tényleg szokatlan. Viszont nincsenek hőzögők, meg agresszív figurák. Vidámság van, lazaság, és néha ködös tekintetek. Bár mondjuk jó edzésben vannak, végülis mit lehet itt télen csinálni, amikor 3-4 óráig van csak világos? Hát inni! ezt egy finn mondta. A finn mottó:)

Ma így részemről ki is maradt a reggeli, mivel 11 után keltem, a hajnali 4 utáni hazaérkezést követően. Aztán elmentünk ismét ketten felfedezni Tampere vasúton túli részét, plusz a kikötőt, meg hevertünk pl az egyik tó partján, elvegyülve a helyiekkel.

Meg láttunk a tóban lubickoló embereket. Ahol napsütés volt, ott mondjuk jó volt az idő, de árnyékban 17 fok volt, a víz pedig 10 fok volt.
A sínen túl megtudtuk, részben a kertváros, részben panel lakótelepek fekszenek. Meg persze újabb tavak...

Szóval ma is felvettük a hétmérföldes csizmát, de most már jönnek ismét a dolgos hétköznapok, avagy a gyaloglás vége...
Mai túránk:

Schwarzwaldklinik

Oda azért nem jutottunk el. Viszont ma a jó idő is csalogatott bennünket a szabadba. Célkítűzésünk a piac volt. És persze a kilátók egyike. Az 1 eurós, és nem a 8. Utólag mondjuk nem fizettünk érte semmit, de csak mert nem tudtuk hol kellene.
Összesen 10km-nyit gyalogoltunk:

Tehát az emberek alukáltak reggel sokáig, így csak 11 körül indultunk meg a célunk felé. A piacról annit érdemes tudni, hogy itt most egy épületre gondolok, ami 1901-ben épült, Skandinávia máig legnagyobb ilyen jellegű csarnoka. Mint otthon a Fővám térnél ugye. De engem személy szerint a halak érdekeltek. Emlékeztem Helsinkiben a halpiacra, bár az szabadtéri volt, de volt mindenféle teremtmény ott.
A lényeg, hogy megtaláltuk a halrészleget, erről a különlegességről ezúttal egy nagy képet rakok fel, a háttérben láthatóak nyers halak, amikből lehet sorszám húzása után - amit aztán digitális kijelző mutat, mint nálunk a bankban - választani, és azt megsütik az embernek ott helyben, vagy el is viheti nyersen. Viszont a kép előterében mindenféle natúr sült, pácolt halremekek láthatóak. Természetesen nincs légy, vagy kellemetlen szag, mint a horvát halpiacon, vagy éppen Tunéziában.

Nagyon étvágygerjesztően nézett ki, de nem voltunk sajnos éhesek. És volt hurkaszerűség lekvárral. Ez olyan finnes dolog, majd meg is kóstoljuk a jövő héten.
Felmásztunk a kilátóhoz és tényleg szép Tampere környéke, bár nekem speciel a város látképe nem annyira tetszik. Mindenfelé tavat, vagy erdőt lehet látni. Tényleg szép.

Utána aztán lesétáltunk a másik tó partjára, ahol a vidámpark is van. Még korábban lementünk a partra, megnézni a helyi kis közösségek lakhelyeit. Hát ilyen társasházakban azt hiszem bármelyikünk szívesen lakna. Valami gyártelep, meg a part között volt egy kis ösvény ott végigküzdöttük magunkat és egy elszigetelt kis sziklára jutottunk ki, ami szépen belelejtett a tengerbe. Persze nem tenger volt, de teljesen olyan hatása volt.
Aztán elmentünk a kikötőhöz, addigra már melegünk volt rövidujjúban is, így egy fagyival ismertük el addigi teljesítményünket. Két gombóc fagyi az itt nagyon súlyos, otthoni mértékkel mérve inkább 6 gombóc...

Elindultunk visszafelé kis hajlékunkba, azonban praktikusságtól vezérelve még betértünk egy Alko egységbe. Csak itt lehet kapni a sörtől különböző szesztartalmú italokat. Persze sör is van. Én meg is vettem, amit a haza megkövetel. Ha már vétettem a tanítások ellen és a bűnös alkohol bújt meg táskámban, nem kívántam a szerencsejáték csábításának sem ellenállni. Musival már régóa nézzük, miként működik itt a lotto, de végül a kaparós sorsjegy bűvkörébe kerültünk, mi az ártatlan lelkek. Mondta bemegy az árusító helyre és vesz egyet. Én meg utánaszóltam, vgyen nekem is egyet. 1 euro a sorsjegy, de 10,000-et lehet nyerni rajta. Megnéztük, 3millió szelvény van és 621,000 darab nyertes! Ebből 3000 darabbal lehet 20 eurot nyerni. Mivel ez a taktika és tudás játéka, amit programozói agy könnyedén kezel, így természetesen én nyertem is:)

Persze Musi szomorú szemekkel szorongatta vesztes szelvényét...
Délután öt után értünk vissza. Most még elmegyek megnézem milyen este az arborétum. Hárman elmentek sörözgetni, olyan is van aki kis lábát ápolgatja a túra után. Nem akarom nevén nevezni, így csak annyit mondok róla, nem jó valószínűségszámításból és így nem is nyer:)
Egyébként az északi nap is jól süt. Leégett ma az arcom... Ahhoz képest 5 napja még 4 celsius volt napközben...

"Azért vannak a jóbarátok..."

Nos nem kétséges, ma hétmérföldes lépést tettünk az örökkön lángoló csoportbeli összetartás felé! Kedves Kecsó barátunk megkért minket - noha ő is rendkívül romantikus alkat, de érzelmeit versekben képes csupán tolmácsolni - ugyan találjunk már ki valamit Csilla fedőnevű kedvese érkezésének apropóján. Sokat tanakodtunk, hetekig tervezgettünk, végül úgy éreztük mégsem avatkozhatunk a dolgokba, az élet sodrát nem kívánjuk elterelni a maga folyásából. Ennek szellemében, elkísértük ugyan a szerencsés férfiút a repülétéri buszához, illetve talán helyesebb lenne úgy mondani, az is útbaesett, s megpihentettük a szellemi megterhelésektől megfáradt agytekervényeinket egy italmérésben.

Mivel azonban körünkből némelyeket elfogott az ágy furcsa gravitációs hatalma, ezért kénytelenek voltunk idejekorán visszatérni a Mangóhoz címzett fogadónkba. Itt hamarosan meg is találtuk ágyikónkat, de valamely csoda folytán azonos álmot láttunk... Riadtan kopogtattunk egymáshoz, vajh ez tényleg lehet, oh tényleg igaz lehet??! S ezért aztán fantomképeket készítettünk a jelenésről...



Máig sem értem e fura torz álmokat, de alighanem KEcsó bugyogó romantikus lelkülete hathatta át a szálloda asztrális síkját, mely elménket sem hagyta parlagon. Nem tudhatom, hogy csinálta, hogy lehet ekkora emberi érzelem benne, mindenesetre áhítatunk soha nem látott magasságokat ostromol a mai naptól, ha eszünkbe jut e nemes lovag...

Chelseaman, take it easy!

Ezt a művészfotót :), az eső után csináltam, amikor ismét beragyogta a Nap Lapplandot. Ez este fél kilenc körül lehetett, ekkor indultunk el a városi meccsnéző egységek bármelyike felé, ahol kellő hely és megfelelő árfekvés leledzik. Végül nem kis szerencsénkre ismét összefutottunk Odin papnőjével az egyik helyi egységben... Nem is gondoltuk volna ezek a finnországi nőcik ilyen vérmes szurkolók...

Innentől nem volt hova menni, hiszen ha a kemény mag itt gyülekezik nekünk sem lehet más az úticélunk! Mindenesetre már érkezésünk előtt érzékelhető volt a feszültség a városban. Ismét fellegek kezdték belepni az eget, elrevetítve az este eljövendő tragédiáját...


Nos, ne vonjuk kétségbe, a finnek igazán nyitott és barátságos emberek, legalábbis bizonyos alkoholos katalizátor után kétségkívül. A történet igencsak szívmelengető. Miután itteni idő szerint már-már hajnalban befejeződött a BL-döntő, (amit kevésbé pallérozott olvasóim számára kibővítenék azzal az ismeretanyaggal, hogy a Chelsea vesztett tizenegyesekkel a Manchester ellen - a szerkesztő) és körünkbne volt egy angol címeres pulóveres fiatalember a következő párbeszéd zajlott le:
"Oh kedves angol barátom, na mit szólsz, milyen csodás volt a Manchester ma?" - veregette meg bátran a kedves finn fickó a mi kis - egyébként újpesti - barátunk vállát.
"Nem volt az igazi" - húzta fel angol pulcsiját, mely alatt a Chelsea meze bújt meg szégyenében. A finn emberke erre kis zavar után kivágta magát:
"Chelseaman, take it easy!" azaz Chelseasrác, szarjál rá! (szabadfordításban) ÉS még azt is mondta, vigyasztalódjon a finn sörökkel. Tehát rendkívül hamar ment át a végelen barátságból a szimpla lesajnálásig a képzeletbeli skálán... Már-már elegáns volt:)

Hát megint éjjel 3 lesz hamarosan, tehát mára ennyit.

Hiába, ez Finnország...

Végre napsütés! És nem ám csak egy órát reggel, ahogy errefelé szokás, hanem egész nap! Ma végre rövidujjúban is lehetett közlekedni, legalábbis rövidebb távokon.
Hiába, ez Finnország...
Itt például az ebéd elfogyasztása után tántorgunk vissza a kis termünkbe:

Az ebédről már ejtettem néhány szót, de lássuk milyen is az errefelé... Minden alkalommalvan természetesen valamilyen vega kaja, de erről nem tudok sokat, szóval térjünk a lényegre. Az étterem üzemeltetője a Sodexho, és érdekes módon tulajdonképpen összesen 3 ember jelenléte reprezentálja az éttermet mint olyat. (Mondjuk itt ezek a személyek finnnek néznek ki, nem mint Helsinkiben anno, ahol csak indiai, vagy afrikai származásra engedett következtetni a kiszolgálószemélyzet külső megjelenése.) A lényeg azonban, a három emberből egy a pénztáros, akinél gyorsabb a fizetés bankkártyával, vagy készpénzzel egyaránt kb. 10 másodperc. A pénztár mindkét oldalán van egy kis tálcatartó polc, így két oldalról haladnak az emberek. Nincs fennakadás sem, semmi ehhez hasonló.
Az főételek és az ahhoz kötödő egyéb kiegészítő nyalánkságok egy hosszú asztalon vannak elhelyezve, melynek mindkét szélén szintén végig tálcatartó polc van. Két fajta menü van, az egyik oldalon általában valami egzotikusabb, a másikon pedig valami finn otthonokban megszokott étel található. És itt jön a képbe a második alkalmazott, aki ezeket töltögeti után.
A dolog úgy néz ki, elveszel egy tálcát, kiválasztod melyik főételt szeretnéd enni és az asztalnak azon az oldalán kezdesz haladni. Elsőként veszel két poharat, az egyikbe vizet ad az automata - ami persze hideg -, a másikba tehetsz tejet, valami málnaszörpszerűt, meg alkoholmentes házisör szerűséget. A következő egy méteren találod az asztalból kiemelkedő előmelegített lapostányért, illetve a salátának a kis tálat. Aztán következik a saláta, na nem egy fajta, hanem mondjuk jégsaláta, reszelt sárgarépa, káposzta, uborka, barackkal kevert káposzta, erőspaprika, paradicsom, majonézes burgonyakockák, stb. Utána van 2 fajta öntet ezekre. Aztán jön a 3 fajta köret, amiből a krumpli érdekes módon megfőtt, a rizs nem ragad és nem kemény, a krumplipüré nem porból van, a roston sült köretek nem nyálkásak, nem odaégettek, sem nem nyersek... Szóval minden ízletes és remek. Ezt követően jön a főétel hús része, vagy éppen hústalan része. Ez ma pl egyik oldalon mexikói kolbászkák, az én oldalamon rántott hering volt.
"Néha megesik, hogy a konyha üzemeltetői elvetemültek, ilyenkor van pofájuk kiirni, hány darab az egy porció. De ilyenkor úgy kell szedni hogy a körettel letakarod a megengedetten felüli mennyiséget..." ezt Jukka-Pekka mondta még Helsinkiben anno.
Hát igen, egyszer már itt is megesett volt kiirás, akkor valami pulykába göngyölt sajt volt, ami valamiféle tésztatáskában volt sütve. Na ebből volt két darab az egy adag.
Minden egyéb esetben végtelen az adag, tehát annyit szedsz magadna, amennyit akarsz. amennyi a tányérodra fér, de az sem baj ha lefolyik róla, azért sem szól senki. Persze nem azon van a lényeg, 20 cm magasan megpakold a tányért, hanem azon otthon hogy szolgálják ki az embert, milyen minőségű és mekkora mennyiségű étellel... Nevetséges ehhez mérve.
Hiába, ez Finnország...

No mikor végigértél a főételes asztal mellett, akkor mehetsz a desszertes asztalhoz. Itt is van kétfajta desszert, pl puding, kókuszos túrókrém, eskimo fagylalt, gyümölcsöntetes hab, ananászpalacsinta öntettel, stb. Ha nincs kedved desszertet választani, akkor vehetsz helyette gyümölcsöt (alma, körte, banán, stb), vagy egy jégkrémet több ízből választva. Ennek az asztalnak a másik felén van a kenyeres részleg. Itt választhatsz kb 5 féle kenyérből, vagy péksütiből, és megkenheted ha akarod több fajta vajkrémmel megy ilyenekkel. A chilis egész jó. De érdekes módon itt a kenyerek sem szárazak, meg 5x5x0.3 cm-esek 20Ftért... Nagyon jók, puhák és frissek, és nem is olyan szarok, mint magyarországon az átlag kenyér. Ezt mondjuk már előző ittjártunkkor megállapítottuk Szabival, hogy minden magyar péket kizavarnánk ide tanulni egy évre.
Hiába, ez Finnország...

Na most már nem negyon férsz el a tálcán szóval odaállsz a pénztár valamelyik oldalára, és veszel magadnak szalvétát, meg evőeszközt.
Fizetsz pillanatok alatt (mindegy hogy éppen 50 ember van-e az éttermben, vagy te egyedül). Jó étvágyat!
És mikor végzel találkozhatsz a harmadik emberrel, aki a mosogató részlegben van. Itt külön gyűjtik az ételmaradékot - te söpröd bele a tányérodról -, aztán külön van gyűjtője az evőeszköznek a pohárnak, a tányérokna és a tálcának. Ezek is sorban vannak elhelyezve, így itt sincs fennakadás.
Tehát valljuk be, a kaja ízletes, bőséges és kultúrált a körülmények összessége. Hiába, ez Finnország...

Egyébként ma már érdemben is csináltunk valamit a tréningeken, gyakorlati oktatásunk is megkezdődött. Reggel rögtön ilyen leragsztott boríték fogadott minket:

Oktatás után mentünk az NSN épületbe kicsit dolgozni,


Azt már talán említenem sem kell, hogy itt ingyen köpi ki magából az automata a cappucinot, kakaot, stb dolgokat. Magyarországon meg ugye már tej sem igen van a konyhákban. No mindegy.
Hiába, ez Finnország...


aztán haza és beugrottunk egy sört meginni a közeli italmérésbe. Keressük a potenciális helyszínt a holnapi BL-döntőre. Kérdeztem a tulajt/csapost, meg tudjuk-e itt nézni a "Champions League Final"-t. Mire megkérdezte milyen sportág... Hát igen, nem hoki.
Hiába, ez Finnország...

Munka és egyebek

De miért is ne dolgoznánk, mikor a hétvégi kultúrális körútunk olyan motivációkat adott, logikai bukfenc lenne másként viselkedni...


Hát a vasárnapról túl sokat nem tudtam írni, így nem is tettem. 4 fok volt körülbelül, így a boltba sétálás volt az egyedüli program, amit szabadban végeztem. Egyébként itt a boltok vasárnap délben nyitnak és estig várják a kedves ébredező finn lakosságot.

Ma viszont hétfő van, amikor mindenféle adatbázisokról tanultunk, amikkel egyébként már vasárnap éjjel is kísérleteztünk. Biztos örültek otthon, mert két hardvert is meg kellett szerelniük a laborban :)
No de a lényeg, hogy ma a tréningelés után átsétáltunk az NSN épületbe, ahol van kis termünk foglalva. Hát, hogy tudjunk dolgozni! És az első "hardveridegen" adatbázist sikerült is életre lehelnie a sportcipős kollégának... így este hétig majdnem bent is voltunk ma.
Aztán van itt a szállodában egy mosókonyha, de mire odaértem, sajnos már egy másik vendég megelőzött. Talán majd holnap.

Ez nem volt különösen érdekfeszítő nap, így zárom is soraimat, pár korábban fényképezett képpel...

Itt most nyílik még csak a tulipán:


A belvárosban ilyesmi az este:


És van kis Niagara vízesés is, mivel a város közepén lévő két tó szintkülönbsége 9 méter, így a kis élelmes finnek építettek is oda egy erőművet:

Museoiden yö 17.5. Tampere

Avagy, ha kultúráról van szó, nincs mi a magyar útjába álljon. Most volt a Múzeumok Éjszakája Tamperében, tehát éjfélig diszkont áron lehetett a mindenféle múzeumokban járkálni. Az más kérdés hogy esett az eső és ez némileg rontott az élményen,de azért jó volt. És nem mellékesen ma volt az első nap, hogy csak egy sört ittam :) Alighanem átjárta a lelkem a kultúra szelleme, s ez lehetett az oka...

Mindenesetre reggel elsőként érkeztem a reggelizőbe, mert azt terveztem ma egészségügyi séta keretein belül bejárom a környéket. De sajnos nem volt annyira szuper az idő, úgyhogy csak 1 órára léptem át a finn életritmusba, a fauna és flóra világába. A közeli arborétumban jártam, mely egy tó partján helyezkedik el.


Sajnos ma egy napra át kellett mindannyiunknak költözni egy másik szobába, így 14h magasságában vártuk mindannyian Radzsifot (a nevét nem tudjuk, de vmi indiai szindikátus kezében van a szálló), amint elér a nirvánába, közölje velünk mely szobákat hódítsuk meg új támaszpontként. Most a sors kegyetlen fricskájaként egy lila majommal kell megosztanom a közös fürdőszobánkat:) De a Tampere United következő mérkőzésére ismét félretesszük a Fradi-UTE ellentétet, hogy szakmai stábunk tanácsaival segítsük győzelemre a finn barátainkat.
Rövid egyeztetés követte a költözést, majd kupaktanács keretében megvitattuk a hétvégi lehetőségeinket. Elsőként abszolút többséggel, 0 tartózkodás mellett a csendes és este 6-ig tartó meditáció mellett döntöttünk, majd azt követően elménk szivacsként felkészülve indulhatott a múzeumok világába.
Útközben azért jót ettünk, majd végigjártuk a következőket (a teljesség igénye nélkül, de mindenhol voltunk a moomin-t kivéve)
https://www.tampere.fi/museoidenyo/map.html

Az eső ellenünk volt, de mi meg heten voltunk, mint a gonoszok, szóval esélye sem volt eltéríteni bennünket nemes célunktól, miszerint elvigyük kicsiny a finn kultúrát is a szaktudásuk mellett.

így ismét éjfél után értünk haza. És nem is mindannyian, mivel csoportunk közel fele, máris olthatatlan vágyat érzett, a számunkra esetleg kevésbé befogadható művészeti ágazatok azonnali kivesézésére és a helyi lakosokkal való közös értelmezésére a helyi italmérésekben. Nekik csakis a tisztelet jár, hiszen a kultúra minél pontosabb és mélyebb átélésért teszik mindezt!

S ne feledkezzünk meg Jankó Andris barátunkról sem, aki ma (már tegnap) ünnepelte szülinapját! Sokat még neki, s mindet olyan sokkoló és újszerű környezetben élje meg mint a mai, ami kétségkívül inspirálóan hathatott, főleg a meztelen férfi aki a videón az első múzeumban kis körben szórta a krétaport, vagy ilyesmi...

Éjszakai portya

Pénteken, azaz most már tegnap ismét résztvettünk a fontos tréningeken, bár ezúttal nem terheltek minket túlzottan. Viszont az eddigi legkellemesebb személyi edzőt utalták ki délutánra.
Úgy döntöttünk ideje összeszedni a hét tapasztalatait és dönteni a hogyan továbbról, így rögtönzött örsi gyűlést hívtuk össze. Itt voltak medvék is, miattuk sajnos 21h után félbe is szakítottuk igencsak gyümölcsöző társalgásunkat, s megindultunk az éjszakába.

Egy egyetemi szórakozóhelyre tartottunk - legalábbis egyik okítónk útmutatása szerint - amiről kiderült, echte éjszakai bár. Volt pár jól szituált ajtónálló, aki sajnos egyikünk nem megfelelő, s úriemberhez méltatlan sportcipője miatt sajnos megvonta a bizalmat az illető fizetőképességétől.

Mi pedig jó kollégák révén nem engedtünk a kísértésnek, s nélküle nme zuhantunk a bűn sötét bugyraiba.
Aztán voltunk még a szokásos helyünkön, de a 8%-os sörike fogyasztása közben egy hölgyike kezdett duruzsolni egyikünk fülébe valamit ékes finn nyelven, miközben dörgölőzött, s ilyesmik. Talán jobb, hogy sosem tudjuk meg micsoda obszcén dolgokat mondhatott, de miután kéjesen mosolyogva távozott asztalunktól, mi is olajra léptünk. A sokk hatása alatt tértünk be utunk következő állomására, innen meg már a záróra vetett ki testéből bennünket.

Még kicsit sétálgattunk a városban, s hihetetlen mennyiségű oorkarikás leánykát és még több alkoholmámorban úszó finn figurát (mindkét nem) láttunk eltámolyogni minden irányba.
Hazaúton még találkoztunk a szálloda melletti ipari övezetben két nyúllal. Nem, nem ittunk túl sokat, tényleg két nyúl volt.
Most viszont 3 óra, tehát viszlát a hétvégén:)

És van éjszakai sötétség is itt. S aki mást mond, az hazudik...

Tampere United

Ma kevesebb időt töltöttünk hőn szeretett trénereink társaságában, mivel délután az NSN épületben volt szervezett keretek között csoportlátogatásunk. De nem is baj, mert ma mindenféle szupertitkos algoritmusoknak készítettük elő a terepet, amikről amúgy sem írhatnék, csak kockáztatva a finn 007 nem kívánt figyelmét.
Az NSN épület viszon kétségtelenül rendkívül impozáns valami. kívülről ugye tegnapi bejegyzésnél látható, és tényleg óriási. Engedtem kíváncsiságomnak és egy GIS alapú térképen meg is vizsgáltam a kérdést:

A találkozónk a fő architektekkel, és a toptoptopmanagementtel egyébként meglepően hasznosnak és értelmesnek bizonyult. Eddigi management meetingek alapján nem hittem valaha ilyet tapasztalok. ;)
Jó munka után megérdemelt a pihenés, de ha már ott jártunk meglátogattunk a mi kedves kis DXA magyar kontingensünket is pár emelettel arrébb (az épület 7 emeletes). Mindenki jól van és üdvözli a hazaiakat.
De elértünk végre a nap fénypontjához! Tampere United - Lahti FC finn bajnoki mérkőzés!
2927 néző volt kíváncsi ezen a kissé szeles, de mégis kellemes, tavaszias napon rendezett találkozóra. Tampere United ezúttal egy 3-4-3 felállás mellett döntött. A kezdőcsapat: 11 finn
Juha Kallio, a vendégek kapusa ügyesen vetődött a 2. percben Aki Mikkonen lövésére, így nincs gól, pedig a vendégek megszerezhették volna a vezetést. 11. perc: Pasi Kyllonen lehetetlen szögből érkező váratlan beadását Ari Torkkeli helyezte a hálóba: 0 - 1. A 21. percben roppant rutinosan mozogtak a zseniális Lahti FC-játékosok a bal szélen! Végül Tommi Parkkari előtt nyílt meg a lehetőség arra, hogy góllal zárja az akciót. Aki Mikkonnen szabáltalankodott vele a kapu előterében, amit a bíró sárga lappal és 11-sel honorált. Tommi Parkkari nem hibázott, így már 0 - 2 az állás, ezzel a vendégek tovább növelték előnyüket. A határozott edzői utasítást követő Lahti a biztos előny tudatában visszahúzódott a saját térfelére...
Sikerült lencsevégre kapnom egy hazai drukkert, amint átszellemülten fohászkodik Odinhoz az egyenlítésért:

Sajnos még ez is kevés volt, s ha már a csapat játéka siralmas volt, akkor a természet is hozzá idomult és beborult, hogy a Nap sugarai ne melengethessenek minket tovább, s seggetszékbefagyasztó idő legyen. De persze a cseles kis felhősáv okosan csak a stadion felett vert tanyát...

No sebaj, szép volt fiúk, maradt ez a végeredmény. De két hét múlva is megyünk! Végülis ingyé' van az NSN dolgozóknak! Hajrá Tampeeeeere!