Azt hiszem a finn italmérések remek terepül szolgálnának szociológiával foglalkozó kutatóknak. Ide a lányok teljesen egyedül is bemennek, átlagban fél óra alatt elérik az illumináltság művészien magas fokát (ez mondjuk a fiúkra is igaz, és a lányok fiúk itt a 18-60 éves korosztályt jelentik). Aztán az imerkedések is könnyen mennek itt, míg általában napközben kimért és introvertált egy átlag finn, a bizonyos fél óra elteltével teljesen nyitottakká válnak. Tegnap volt szerencsénk egy beszélgetés fültanújává válnunk, ami szerencsénkre angolul folyt, így teljes egészében képes vagyok azt visszaidézni: (a két szereplő láthatóan először találkozott)
"Hello, én X vagyok, hogy tetszik nálunk?" - ült le egy lány hallótávolságon belül, egy fiú mellé
"Szép, jól érzem itt magam" - válaszolt a legény.
"Olyan furcsa az arcod, a szád, az a kis kackiás bajszod,a kis szőrpamacs az álladon... nem is tudom..." (én személy szerint nem értem mi baja volt ezzel, hisz ez akár Petőfi is lehetne - a szerkesztő megjegyzése)
"Hogy érted furcsa? Olyan vagyok... talán mint egy buzi?"
"Igen! Olyan vagy!"
"De miért gondolod? Miből?" - kérdezte megszeppenve az addig önnön férfiassága tudatában sütkérező férfiú.
"Szerintem az vagy és kész. BIZONYíTSD BE, HOGY NEM!"
No itt, én majdnem félrenyeltem a búzasört, amiért rendkívül kár lett volna... Innentől jobban figyeltem a szituációt - no természetesen nem az esetleges szaftos következmények reményében - kíváncsian a szemem előtt összezúzott férfiúi önbecsülés vergődését. Láttam a fiú szemében a dilemma okozta zavarodottságot, a lányéban pedig a várakozást az igazság pillanatára, az armageddonra... Azonban nem történt semmi, csupán hogy a lány elment inni még egy vodka valamit, a fiú meg maga elé motyogott valamit, majd odament két másik asztaloknál ülő független szakértőhöz (lányhoz), hogy szerintük buzi-e vajon...
De a történet tanulsága nem is ez, hanem az ismerkedési tempó, a szegény férfiak kelepcébe csalása, és nyomorult, hajszálon függő önbecsülésük földbe tiprása :)
[a történetben szereplő személyek leírása a képzelet szüleménye, bármely hasonlóság a valósághoz csupán a véletlen műve, jóllehet a történések ténylegesen is megtörténtek]
Viszont az este elején megismerhettük Csillát, aki oly kezesbáránykává változtatta nagyhangú barátunkat, mint a mesében ;)
Viszont hazafelé sétálva hátulról ránk szólt egy női hang, amelynek tulajdonosával utána beszélgettünk kicsit a hazaúton. Itt ez így megy. Egy fiatal nő megy hazafelé, és lát hátulról két fiút azonos irányba haladni, rájuk szól, hisz miért ne beszélgethetnének kicsit a közös útszakaszon. Otthon ilyen miért nincs? Róla kiderült pl volt már Pesten, meg Miskolcon is. Meg hogy járjunk night club-okba míg itt vagyunk, mert ott pezseg a tamperei élet... Hát nem tudom mi történhet egy night clubban, ha a szimpla kocsmában is gátlástalanokká válnak az emberek :) Furcsa világ ez. Hétvégenként esténként hihetetlen alkoholos befolyásoltságú egyén tántorog az utcákon, minden korosztályt és nem képviseltetve van. Tényleg szokatlan. Viszont nincsenek hőzögők, meg agresszív figurák. Vidámság van, lazaság, és néha ködös tekintetek. Bár mondjuk jó edzésben vannak, végülis mit lehet itt télen csinálni, amikor 3-4 óráig van csak világos? Hát inni! ezt egy finn mondta. A finn mottó:)
Ma így részemről ki is maradt a reggeli, mivel 11 után keltem, a hajnali 4 utáni hazaérkezést követően. Aztán elmentünk ismét ketten felfedezni Tampere vasúton túli részét, plusz a kikötőt, meg hevertünk pl az egyik tó partján, elvegyülve a helyiekkel.
Meg láttunk a tóban lubickoló embereket. Ahol napsütés volt, ott mondjuk jó volt az idő, de árnyékban 17 fok volt, a víz pedig 10 fok volt.
A sínen túl megtudtuk, részben a kertváros, részben panel lakótelepek fekszenek. Meg persze újabb tavak...
Szóval ma is felvettük a hétmérföldes csizmát, de most már jönnek ismét a dolgos hétköznapok, avagy a gyaloglás vége...
Mai túránk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése