Nem volt éppen messze a célobjektum, ezt már előző napi területbejárásunkkor nyugtázhattuk. Persze azt nem gondoltuk, hogy az ABC minden betűjét felhasználják majd a különböző bejáratok azonosíthatósága végett. Tettünk is egy kört az egykor műanyagot gyártó komplexum körül. De aztán bejutottunk, és felkísért minket Teo nevű szőke új barátunk a 4. emeleti szeparált kis edzőtermünkbe. Mármint ahol elménket kell majd pallérozni az elkövetkező időkben. A 4. emelet elérése kalandos volt, mindenféle teherliftszerű terekben emelkedve. Bár mondjuk a bejárat mellett is égbeszökik egy bazinagy kémény...
Szóval már várt minket a másik két főszakember, és a kölcsönös bemutatkozások végeztével némi kedvcsináló tréningsorozat öltött testet. A második előadó olyan átgondoltan és szabatosan (=lassan)beszélt , hogy némelyikünk már emiatt vesztette el a fonalat... De aztán a harmadik előadó anyagának tartalma még ennél is nagyobb meglepetés volt. Meg az hogy tulajdonképpen 14 éve csinálja ezt. Megszakítás nélkül. Érdekes...
Közben persze azért volt még ebéd is, majd lesz kép a kajáldáról. Az ételválaszték, minőség és az önkiszolgálás változatlan. Vagyis a főételhez tartozó húson kívűl válassz azt és annyit, amit akarsz. Mindez 5,2 euro.
Hazatértünk után megbeszéltük mérnökmódra a nap tanulságait, s megosztottuk a tapasztalatokat. Az optimista-pesszimista megközelítés vizsgálatára a jövönket illetően materiális szemléltetőeszközt kerestünk, mellyel megfelelő módon szimulálható a félig tele vs. félig üres jövőkép dilemmája:
Aztán nemsokára elérkezett a sötétség, amikor mindenki bebújik az ágyikóba, hogy másnap is fogékony legyen az élet szépségeire. Ezzel nálunk most két gond biztosan van. Sajnos nem jön el a sötétség, és holnap is egy tanteremben fogjuk bámulni a falra vetített anyagokat. Picivel 22h előtt ilyen a kilátás az ablakból:
(egyébként reggel a finn időjós néni mögött a térképen 2-300 kmre északra hóesést mutogattak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése