De a lényeg tulajdoképpen az, hogy én eddig azt gondoltam ételben kemény vagyok, nem tud meglepni sok minden már az életben. De két tanult kollégám teljesítménye előtt csak csillogó szemekkel tudtam állni. Odaértünk, kértünk sört természetesen, majd rendeltünk vecsernyét. Ez részemről húsgombócok volt, barnamártással és krumplipürével, illetve így tudom leginkább leírni, de tényleg remek volt. A két említett ínyenc pedig valmiféle ragus étellel csitította el háborgó pocakját. Ittunk még két sört, és kitalálták még egyszer el kívánnak merülni a kulináris élvezetek óceánjában. Hát én részemről olyan szinten tele voltam, hogymár a sört sem igazán kívántam... de ENNI?! Jesus!
Ők ketten - kiket mostantól csak a Természetefeletti ínyenceknek merek nevezni - viszont bevállalták! Másodszorra eme könnyed ételkölteményt bírkózták le:
Nem kellett ide Csernus Imi meg hasonlók, eldöntötték, megcsinálták. Tisztelet és megbecsülés ragyogja be nevüket örökké! Egyikük saját korlátait ismerve kis adagot kért, a másik pedig étvágyában sziklaszilárdan bízva birokra kelt a normál adaggal.
No eme gentleman a rövidebbet húzta, s bár megette s megitta mit a sors elrendelt számára, a katarzist követően igencsak növényi létfunkciókra kapcsolt szervezete. Nem tudott mozogni, nem vett levegőt sem tán, a szeme sem mozgott. És ez percekig tartott...
A következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak. Nem beállított képek, nem illusztráció! Tényleg így festettek a fiatalok az emésztés csapdájában
Aztán elvonszolta magát az illemhelyig, ahol - saját bevallása szerint - a fizika törvényeinek megfelelően nyomáskiegyenlítés játszódott le s mindkét végén gyors ütemben és intenzíven, a hangrobbanást okozó sebességgel távozott némi sűrített levegő... (kicsit finomítottam a saját elbeszélésén)
no ezt követően már hazafelé vehettük az útirányt. Meglepő módon most már éjfélkor is egész világos az ég alja nyugaton. Illetve még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése