Tampere

Végre a lényegre térhetünk. Finnországi út.

Az első vicc a Ferihegyi ellenőrzés. Komolyan mondom nem értem most sem. Az hagyján hogy le kell venni az embernek az övét, mikor átmegy a detektoros kapun, node a cipőjét? Fogalmam sincs mi van egy ilan cipőben, amitől csipoghat az a szar... szerintem semmiféle fém nincs az enyémben pl.

A repülésről túl sokat nem is kívánok szólni, a szokásos: Finnair, a fedélzeten Koff (ami egy sör). Ugye öten utaztunk, ami azért is volt érdekes mivel egyikünk másik sorba került jóval mögénk, és míg mi okosan sört kértünk - ő kezdő economy class utazó lévén - csak üdítőben mert gondolkodni...

A gép szerencsésen megérkezett Hellsinkibe, mi pedig irány a vasút, hogy a Pendolinoval utazhassunk. Ez vmi szupervonat, ami állítólag igen gyorsan képes haladni (180-240 km/h), de sajnos a benti monitorokon ezt sosem írták ki. De elhisszük. Viszont van rajta mindenféle extra dolog. pl kis dohányzófülke, 220-as aljzat, Brei írás mindenfelé, meg ilyesmik.

A vonatút legnagyobb tanulsága a scrum/agile és management szimbiózisában merült fel, de sajnos nem idézhetek - noha a gondolat már-már lángpallosként lesújtó világossággal tárta fel az összefüggések útvesztőjében a trivialitást - a kedves kolléga engedélye nélkül.

Aztán sikeresen megérkeztünk Tamperébe. 18h, a nap még magasan. Bár azért fél 11 körül már sötétedik az idő. A mangó hotel pont olyan amilyennek gondoltuk. Győzikés. Holnap majd kép is lesz róla... Mindenhol kóddal lehet közlekedni. Szerncsére összefutottunk pár charging experttel (akik már 1 hete érkeztek), szóval útra is keltünk, az általuk már felfedezett helyi adottságokkal mélyebb barátságot kötni. Ilyen volt elsőként a hamburgeres, másodszor pedig a bolt. Ahol még mindig a Koff a legolcsóbb brand:)

Hát ennyit mára, holnap meglátjuk hogy fogadnak minket...
Búcsúzóul a városban kulturális feltáró sétát végző magyar legények kis csoportja: