Közeleg a vég

Mármint Ázsiában, mármint nekem. A két év lassan le fog telni. Voltak igen lassan vánszorgó időszakok, s amikor először tértem vissza Európából az első fél év után... nos az eléggé sokkhatás volt, mit is keresek itt. Nem is honvágy vagy hasonló miatt, csak egyszerűen a város. Manila.

Persze sokat utazgathattam olyan helyekre, ahova nem jönnék el Európából szinte bizonyosan. Legutóbb Bali ugye. Ezt majd le is írom hamarosan...

Sajnos ami most vár rám, az a legutálatosabb része az egésznek, ügyintézni Filippinoföldön. Maga az expat szerződés alapvetően megóv szinte minden problémától, talán ezért is hatványozottan fájdalmas, amikor aztán valóban szeretne az ember elérni valamit. Ez általában hetekben mérhető fáradalmakat vetít előre, nevetséges kifogásokkal és olyan előredefiniált szabályokkal, amik nagyjából tudatják az emberrel már a kezdeti időpillanatban, itt szívás lesz.
Lassan intézni kellene pár dolgot, ami a szerződés végéhez kapcsolódik, s elméletileg automatikusan intéződik. De csak elméletileg. Ami számomra egyértelmű, az szinte egy párhuzamos világmindenség azok számára, akiknek a feladata, el legyen intézve. S a válaszok helyett egy hosszú levelet írnak teljesen témát nem is érintő utasításokkal és tanácsokkal. Például kössek biztosítást a célországban. Mi van? Ennek mi köze ahhoz, mi a dátum a kiköltözéssel kapcsolatosan... És ilyenek. De még jól bírom, bár már közel vagyok egy kedves válasz megírásához további szőrözés esetén.

Meg azt se értem alapvetően, miért is pazarolnak ebben az országban papírt szerződésekre, ha utána ezerszer kérdeznek olyan dolgokat, meg magyaráznak nekem, amik egyértelműen le vannak írva, s csak el kéne olvasni, könyörgöm...

Mégiscsak diófát fogok termelni...