Kérgessé tették már piciny lelkem a folyamatos megpróbáltatások itt a messzi északon. Még arra is rávilágítottak egyszer a finn kollégák, hogy a karácsony, az a légyölő galóca miatt van. De ezt a történetet majd publikálom decemberben. Most sokkal megrázóbb élményben volt részem. A vandalizmus ebben az országban sem ismeretlen, s a magyar környezetből, mint mindentől védő anyahméhből idecsöppent egyének világa kártyavárként omlik össze. Bár talán csak a sajtó bulvárosodása miatt bombázzák a jóléti társadalmat ezekkel a horrorisztikus képekkel. Lássuk miről is van szó.
Nos, nem találok szavakat. A vandalizmus az vandalizmus. Sokat gondolkodtam ezen a képen bevallom, s rájöttem, valóban szánalmas már ez a világ, ha erre tartunk.
Kezdjük a konstellációként egységet alkotó szerteszét heverésző kétkerekűekkel. Kétségkívül mindegyikben helyrehozhatatlan károk keletkeztek. Tisztán látszik az anarchisták rombolási vágya a tetemként hátrahagyott atomjaikra tört, festékkel lefújt, majd felgyújtott, a kerekeket kiszúrt, a küllőket egyenként eltörő végítéletben. Persze lehet, ezt már csak gondolatban kell hozzátársítani, s ez az igazi vandalizmus. Hogy a kedves olvasó lássa meg a terror magvait a lehetőségben. Másrészről pedig a fű! Na az is. Hiszen milliónyi fűszál hajolt meg a rajtuk heverő súlyok alatt, melyeknek egy kisebb eső is kellhet, hogy a Karl May regényekből jól ismert fordulattal minden nyomot eltüntessenek.
Kérem, ez Finnország 2010 őszén. A vandalizmus országa.
