Egyébként a finn doki kifejezetten boldog volt, mert mint mondta nem gyakran van veseköves esete. Hát valaki legalább örült neki. Itt a fülöpöknél azonban ez már kevésbé ritka. Annyit tudni kell még, hogy én valami menő kórházba mentem, amit alapvetően egészségügyi turizmusra építettek szerintem. Valamelyik orvossal beszélgettem egyszer és mondta, kedveli az európai pácienseket, mert nem panaszkodnak, meg problémáznak mindenen, és nagyobb a fájdalomküszöbük is. Persze lehet ezt mondja mindenkinek, a sztoriját testre szabva. De mindenesetre ő emlegette, hogy szingapúri, japán, amerikai pácienseik vannak, természetesen a helyi lakosság mellett.
Tehát az első hónapot lakáskereséssel, s egyéb teendőkkel töltöttem, azonban augusztus elején kértem egy nevet, akihez elmehetek konzultálni egy fergetegeset. Itt a rendszer érdekes, valószínű az amerikai mintájára, mint itt kb. mindenben őket követnék több, de inkább kevesebb sikerrel. A lényeg, hogy nem elég, ha megszerzed a doki nevét, meg kérsz időpontot, mikor odamész még be kell mondanod azt is ki referált. Olyan mint valami klub, ahova csak meghívásos alapon lehet bejutni... No de a doki azt mondta törjük meg, de előtte helyezzünk el egy stentet, mert az jóóó. Hát bizonyára. De a lényege, védi a falát a kiválasztórendszernek a felső tartományban, így a görcsök jelentősen mérséklődnek. S csak az utolsó pár centiméteres szakaszon kell erősnek lenni.
Igy aztán be kellett menni két napra a kórházba, asszimilálni a stentet, s átesni a hullámok támadásán. Bónusznak ilyenkor adnak egy katétert is, mert rendesek. Volt hát gerincérzéstelenítés az első behelyezős szakaszra, amit ugye alulról természetes (vagy helyesebben természetellenes) úton helyeznek fel, s utána egy másik emeleten a Kő Központban besugározzák a követ.
Itt elméletileg szabályosan felrobban a kő, szerencsés esetben apró darabkákra, kevésbé szerencsés esetben csak nagyobb darabokra, amiket aztán egy következő kezeléssel tovább apróznak. Én három interjúkörön jutottam el a sikerig. Első alkalommal a követ nagyjából két nagyobb darabra törték, meg pár kisebbre, aztán így tovább. Ez nagyjából úgy történik, hogy miközben a gép kattog az ember mellett, csinálnak ultrahang és röntgen felvételeket. Ha ezeken a kő nagyobbnak látszik, akkor lehet örülni, mert az azt jelenti robbant, s ezért nagyobb a kiterjedése. Ugyanezen okból kifolyólag nem látható pontosan, mi is történt. Tehát a két kezelés között várakozás van, pl. 6 hét, ami alatt kiválasztást serkentő dolgokat kell szedni, amik segítségével próbálják kimosni a szilánkokat a testből.
Volt itt egy kép, de azt a cenzor kikérte magának, így leszedtem, még utoljára :) De a lényeg hogy az eredeti kő 23x 16 mm volt, meg volt egy pici, pár mm-es ugyanabban a vesében.
Egyébként az ESWL érzéstelenítés nélkül olyan mintha késeket szurkálnának az emberbe, első alkalommal éreztem kicsit, mondtam is adjanak még valamit, mert ez így nem lesz barátság.
A lényeg, 4 hónap után eltávozott minden kis átokfajzat, sőt a stent is. Ezúttal nem a régi veszprémi módon, hanem szépen műtőben, s még be is kukucskáltak nincs-e valami sérülés vagy feltapadt kődarabka. Emlékbe, mivel csupa úriemberek ezek a filippínó dokik még a stentet is nekem adták. Majd lefotózom és ideteszem.
A vicces része a dolognak, hogy kielemeztettük a távozó kavicsokat, s ebből megmondják mit ne egyek/igyak sokat. Például az én esetemben spenót, kávé, s hasonlók. Szerintem kávét életemben fél decit ittam meg, spenótot meg mondjuk háromszor eszek évente. Szóval ez nem jött be. De a többi étel is körülbelül ennyire jelentős az étkezésemben. De azt mindig elmondják inni kell. Hát mit tehet az ember búbánat ellen? Iszik.
2011. december 8., csütörtök
2011. december 7., szerda
Mit tehet az ember búbánat ellen? Hát iszik...
Milyen igaz, inni kell. Sokat. Különben bosszút esküszik az ember piciny teste, s nem képes elviselni az élet által rá mért sorscsapásokat. S ha test nem méltó temploma többé a léleknek, az is összetörik. Egészséges lélek nélkül pedig a test is esendő. Circulus vitiosus. Hát ezért kell inni. Sokat.
Egyébként az embernek veseköve lesz, ami még Klicskot is kiüti, pedig neki csak 3mm-es volt, ami a vicc kategória. Az igazi keménykötésű legények nem érik be az apróval. Magyarország veszélyes hely (javaslom mindhárom képet megnézni), ezt tudhatjuk a Calgon reklámokból. A víz kemény. Oly kemény, hogy ütései alatt megrendül a kiválasztórendszer is. De persze sok fajtája lehet a vesekőnek is, leggyakoribb a Kálcium alapú, oxalát vagy foszfát. Utóbbi rendkívül kemény, míg a másik inkább só jellegű. (Ez nem doktori disszertáció, így csak miheztartás végett) A dolog alattomossága leginkább abban van, hogy a vese belsejében nincsenek fájdalomérző testek, így ha valami kialakul odabent, azt max a vizeletben megjelenő piros szín jelezheti, ha mozog benn a kő. De a vér sok más miatt is lehet, így ez nem mérvadó. Ha aztán a sors úgy hozza az ásványkoncentráció távozni kíván, nos akkor... akkor már megérzi az ember az első centiméter alatt, a rejtőzködésnek vége.
Általában elküldik a delikvenst röntgenre vagy/és ultrahangra vagy/és CT-re. Ennek ismeretében aztán megállapítják, hogy meszes körvonalú képlet látható, s irány a kedves urológus, ha már előtte esetlegesen nem ő volt a beutaló.
Ekkor egyéb jelekből és tesztekből megállapítható, milyen sürgős a beavatkozás, illetve annak módja. De sosem ajánlott elfeledkezni a vesegörcs lehetőségéről, aminél szerintem nincs rosszabb. Csonttörés vagy fogfájás csupán vicc. Szülésről nem tudok nyilatkozni :)
Tehát a legrosszabb ha a vese elzáródik, mert a kő megreked az uréterben, ami a vese és a húgyhólyag között van. Ekkor a vese pang, majd leáll, elfertőződik, stb... Persze ha kiveszik emiatt, akkor kő sem lesz benne többet, ez a dolog pozitív oldala. De ha elzáródik, akkor persze próbálják biztosítani ez ne történhessen meg. Ha eldöntik miként távolítsák el a követ, annak függvényében tesznek valamit.
2002-ben Veszprémben egy ilyen elzáródás esetén úgy döntöttek a követ lehúzzák természetese úton. Igen. Úgy és ott. Mivel a kő megrekedt ugye a fenti szituációból következően, így elsőként biztosítani kívánták, hogy az eltávolítása később sikeres lehessen. Ehhez az uréterbe úgynevezett stentet helyeztek, ami tágít. így később majd ki lehet a követ mozdítani. De ezzel nem oldódott meg a vese elzáródása, tehát kívülről két kis csövet vezettek a hasfalon, vagy inkább a törzs oldalán a vesébe, ahol annak tartalma ürülni tudott. Ez mondjuk egy ivóversenyen tökéletes megoldás lehet, mivel az ember teljesítménye rögtön minimum kétszeresére nő.
Aztán miután a vese már újra tökéletesen működik, leszámítva a tényt, oldalra s nem lefelé ürül, neki lehetett állni a kő eltávolításnak. A műtőben sajnos valami balul sült el, legalábbis a főorvos káromkodott a rezidensnek, s az epidurális érzéstelenítésből, altatásra váltottak, miután a 'fel kell nyitni'-t még közölték. így derék kis vágást ejtettek ahol eltávolították a babszemnyi követ. Aztán el lehetett hagyni a kórházat is egyszer. Ha jól emlékszem 21 nap volt, mely után még féloldalasan tartja magát az ember kissé egy ideig, mivel azért minden izmot átvágnak ugye. Aztán egy ilyen után jó dolog busszal elmenni Győrbe, mert minden zökkenésnél kb. elátkozza az ember a magyar egészségügyet. De aztán kiveszik a varratokat is egyszer, s később a stentet is, melynek értelmét nem teljesen tudtam azóta sem feldolgozni, ha már nem kellett tágítani, mert kioperálják a követ, minek a stent odabent... Hát azért, hogy bemehess egyszer, amikor érzéstelenítő folyadékot fecskendenek alulról, majd felnyúlnak és kihúzzák a stentet. Ez egy kellemes emlék tőlük neked.
De tünetmentes voltam hosszú ideig. S akkor 2002-ben valóban fájdalmaim voltak. Görcs, s ilyenek.
Utána volt még egyszer valami vesehomokom, vagy hasonló, ami valamilyen érdekes okból a sorozás napján támadta meg hazánk hő honvédő fiát, akit így az orvosi alkalmasságiról mentővel vittek át a kórházba. Ez talán 2004-ben lehetett. Itt a régi kedves orvos ismerősök adtak egy nagy adag fájdalomcsillapító injekciót, s ezzel ki is merül az orvostudomány fegyvertára hasonló esetekre, ami igazából nem használ semmit vesegörcs ellen. így kb még két órát hánykolódtam a megyei kórház aulájában, várva apámat, hogy vigyen haza, mert gyalogolni a buszpályaudvarra nem igazán tudtam. Közben a fotelokon feküdtem, meg néha felugrottan, hajolgattam, s mindenféle, mindezt hangos káromkodással kísérve. Valószínűleg azt hihették, őrült vagyok. Aztán mire megjött a kocsi kb hatott a morfium vagy akármi, s akkor meg már beszélni se tudtam rendesen, igaz fájni sem fájt már annyira.
Hát ez a bevezető. Mondhatni kórtörténet.
Aztán mikor Finnországból Fülöp-szigetekre jöttem volna az általános orvosi vizsgálat a cégben kimutatta, hogy szemmel ugyan nem látható, de van némi vörösvértest a vizeletben. Mivel kb 3 hét volt az utazásig, így irány aznap az urológus, másnap a röntgen és ultrahang, majd két napra rá a CT. A CT-re saját forrásokat is kellett áldoznom, de nagy részét ennek is fizette a TB mag a cég. Ami igazából lényegtelen, csak a magyar viszonyok ismerőinek. Hát kiderült ismét alkottam valamit, illetve két valamit. Egy pici és egy nagyobb produktumot is! Mivel 25 mm alatt lökéshullámokkal is lehet törni a követ mindennemű vágás nélkül, így ezt javasolta a finn dottore. Ez egyébként opció volt 2002-ben is, de azt mondták vékonyabb embereknél működik jól. Szerintem szimplán drága lett volna a TB-nek vagy ilyesmi, mivel most sem vagyok nádszálabb legény mint anno. Sőt. De ezen kívül még van az is, hogy kis lyukakon keresztül kiműtik, s nem csinálnak 24cm-es vágást. Van még, hogy lehúzzák a természetes kijáraton, illetve a hagyományos vágás.
De mivel ugye Rákosiék is kőtörésre ítéltek sok politikai fegyvertársat, mindenki tudhatja ez nem pillanatnyi elfoglaltság. Nos így van ez a lökéshullámokkal való töréssel is. Általában a kő méretétől függően több fordulóban kell az urnákhoz járulni. Vagy legalábbis befeküdni a kis gép mellé 1 órácskára. Mivel azonban ez hosszabb időtartamot jelentett volna, a kezelés a Filippino világra maradt, melyről következő szösszenetemben tárok fel részleteket.
De egy a vége mindennek. Ha nem akarsz bánatos lenne a veseköved miatt... Igyál! Sokat.
Egyébként az embernek veseköve lesz, ami még Klicskot is kiüti, pedig neki csak 3mm-es volt, ami a vicc kategória. Az igazi keménykötésű legények nem érik be az apróval. Magyarország veszélyes hely (javaslom mindhárom képet megnézni), ezt tudhatjuk a Calgon reklámokból. A víz kemény. Oly kemény, hogy ütései alatt megrendül a kiválasztórendszer is. De persze sok fajtája lehet a vesekőnek is, leggyakoribb a Kálcium alapú, oxalát vagy foszfát. Utóbbi rendkívül kemény, míg a másik inkább só jellegű. (Ez nem doktori disszertáció, így csak miheztartás végett) A dolog alattomossága leginkább abban van, hogy a vese belsejében nincsenek fájdalomérző testek, így ha valami kialakul odabent, azt max a vizeletben megjelenő piros szín jelezheti, ha mozog benn a kő. De a vér sok más miatt is lehet, így ez nem mérvadó. Ha aztán a sors úgy hozza az ásványkoncentráció távozni kíván, nos akkor... akkor már megérzi az ember az első centiméter alatt, a rejtőzködésnek vége.
Általában elküldik a delikvenst röntgenre vagy/és ultrahangra vagy/és CT-re. Ennek ismeretében aztán megállapítják, hogy meszes körvonalú képlet látható, s irány a kedves urológus, ha már előtte esetlegesen nem ő volt a beutaló.
Ekkor egyéb jelekből és tesztekből megállapítható, milyen sürgős a beavatkozás, illetve annak módja. De sosem ajánlott elfeledkezni a vesegörcs lehetőségéről, aminél szerintem nincs rosszabb. Csonttörés vagy fogfájás csupán vicc. Szülésről nem tudok nyilatkozni :)
Tehát a legrosszabb ha a vese elzáródik, mert a kő megreked az uréterben, ami a vese és a húgyhólyag között van. Ekkor a vese pang, majd leáll, elfertőződik, stb... Persze ha kiveszik emiatt, akkor kő sem lesz benne többet, ez a dolog pozitív oldala. De ha elzáródik, akkor persze próbálják biztosítani ez ne történhessen meg. Ha eldöntik miként távolítsák el a követ, annak függvényében tesznek valamit.
2002-ben Veszprémben egy ilyen elzáródás esetén úgy döntöttek a követ lehúzzák természetese úton. Igen. Úgy és ott. Mivel a kő megrekedt ugye a fenti szituációból következően, így elsőként biztosítani kívánták, hogy az eltávolítása később sikeres lehessen. Ehhez az uréterbe úgynevezett stentet helyeztek, ami tágít. így később majd ki lehet a követ mozdítani. De ezzel nem oldódott meg a vese elzáródása, tehát kívülről két kis csövet vezettek a hasfalon, vagy inkább a törzs oldalán a vesébe, ahol annak tartalma ürülni tudott. Ez mondjuk egy ivóversenyen tökéletes megoldás lehet, mivel az ember teljesítménye rögtön minimum kétszeresére nő.
Aztán miután a vese már újra tökéletesen működik, leszámítva a tényt, oldalra s nem lefelé ürül, neki lehetett állni a kő eltávolításnak. A műtőben sajnos valami balul sült el, legalábbis a főorvos káromkodott a rezidensnek, s az epidurális érzéstelenítésből, altatásra váltottak, miután a 'fel kell nyitni'-t még közölték. így derék kis vágást ejtettek ahol eltávolították a babszemnyi követ. Aztán el lehetett hagyni a kórházat is egyszer. Ha jól emlékszem 21 nap volt, mely után még féloldalasan tartja magát az ember kissé egy ideig, mivel azért minden izmot átvágnak ugye. Aztán egy ilyen után jó dolog busszal elmenni Győrbe, mert minden zökkenésnél kb. elátkozza az ember a magyar egészségügyet. De aztán kiveszik a varratokat is egyszer, s később a stentet is, melynek értelmét nem teljesen tudtam azóta sem feldolgozni, ha már nem kellett tágítani, mert kioperálják a követ, minek a stent odabent... Hát azért, hogy bemehess egyszer, amikor érzéstelenítő folyadékot fecskendenek alulról, majd felnyúlnak és kihúzzák a stentet. Ez egy kellemes emlék tőlük neked.
De tünetmentes voltam hosszú ideig. S akkor 2002-ben valóban fájdalmaim voltak. Görcs, s ilyenek.
Utána volt még egyszer valami vesehomokom, vagy hasonló, ami valamilyen érdekes okból a sorozás napján támadta meg hazánk hő honvédő fiát, akit így az orvosi alkalmasságiról mentővel vittek át a kórházba. Ez talán 2004-ben lehetett. Itt a régi kedves orvos ismerősök adtak egy nagy adag fájdalomcsillapító injekciót, s ezzel ki is merül az orvostudomány fegyvertára hasonló esetekre, ami igazából nem használ semmit vesegörcs ellen. így kb még két órát hánykolódtam a megyei kórház aulájában, várva apámat, hogy vigyen haza, mert gyalogolni a buszpályaudvarra nem igazán tudtam. Közben a fotelokon feküdtem, meg néha felugrottan, hajolgattam, s mindenféle, mindezt hangos káromkodással kísérve. Valószínűleg azt hihették, őrült vagyok. Aztán mire megjött a kocsi kb hatott a morfium vagy akármi, s akkor meg már beszélni se tudtam rendesen, igaz fájni sem fájt már annyira.
Hát ez a bevezető. Mondhatni kórtörténet.
Aztán mikor Finnországból Fülöp-szigetekre jöttem volna az általános orvosi vizsgálat a cégben kimutatta, hogy szemmel ugyan nem látható, de van némi vörösvértest a vizeletben. Mivel kb 3 hét volt az utazásig, így irány aznap az urológus, másnap a röntgen és ultrahang, majd két napra rá a CT. A CT-re saját forrásokat is kellett áldoznom, de nagy részét ennek is fizette a TB mag a cég. Ami igazából lényegtelen, csak a magyar viszonyok ismerőinek. Hát kiderült ismét alkottam valamit, illetve két valamit. Egy pici és egy nagyobb produktumot is! Mivel 25 mm alatt lökéshullámokkal is lehet törni a követ mindennemű vágás nélkül, így ezt javasolta a finn dottore. Ez egyébként opció volt 2002-ben is, de azt mondták vékonyabb embereknél működik jól. Szerintem szimplán drága lett volna a TB-nek vagy ilyesmi, mivel most sem vagyok nádszálabb legény mint anno. Sőt. De ezen kívül még van az is, hogy kis lyukakon keresztül kiműtik, s nem csinálnak 24cm-es vágást. Van még, hogy lehúzzák a természetes kijáraton, illetve a hagyományos vágás.
De mivel ugye Rákosiék is kőtörésre ítéltek sok politikai fegyvertársat, mindenki tudhatja ez nem pillanatnyi elfoglaltság. Nos így van ez a lökéshullámokkal való töréssel is. Általában a kő méretétől függően több fordulóban kell az urnákhoz járulni. Vagy legalábbis befeküdni a kis gép mellé 1 órácskára. Mivel azonban ez hosszabb időtartamot jelentett volna, a kezelés a Filippino világra maradt, melyről következő szösszenetemben tárok fel részleteket.
De egy a vége mindennek. Ha nem akarsz bánatos lenne a veseköved miatt... Igyál! Sokat.
2011. szeptember 20., kedd
pont pont vesszőcske
Mivel a blogot általában a széles közönségnek írják, s gondolatok vagy érdekes dolgok megosztására szolgál (legalábbis az én értelmezésem szerint), be kell látnom, már nem okoz örömet az írása :)
Én mondjuk már kezdetben is csak egyéneknek szántam, de ennek a fő oka meg a lustaság volt a részemről, nem akartam ugyanazt leírni sokszor :) Viszont most már oly rég távoztam el Hungária földjéről, hogy talán nekem is jobb lesz, ha leveleket is kapok, én meg cserébe megírom mi a helyzet errefelé :)
Másrészt ígérgettem is, hogy majd írok ide, de általában megszegtem ezeket. Szóval hogy lelkiismereti okokból egy blog hülyeség miatt rosszul érezzem magam az végképp nem hiányzik. Végén még megroppannék, aztán váltanék az ananásztermesztésre életem végéig.
Kémeim azonban észrevétlenül jelen vannak mindenütt, így sosem vagytok biztonságban:)
Aki a jövőben kíváncsi vmire, az jelentkezhet. Minden jót!
Én mondjuk már kezdetben is csak egyéneknek szántam, de ennek a fő oka meg a lustaság volt a részemről, nem akartam ugyanazt leírni sokszor :) Viszont most már oly rég távoztam el Hungária földjéről, hogy talán nekem is jobb lesz, ha leveleket is kapok, én meg cserébe megírom mi a helyzet errefelé :)
Másrészt ígérgettem is, hogy majd írok ide, de általában megszegtem ezeket. Szóval hogy lelkiismereti okokból egy blog hülyeség miatt rosszul érezzem magam az végképp nem hiányzik. Végén még megroppannék, aztán váltanék az ananásztermesztésre életem végéig.
Kémeim azonban észrevétlenül jelen vannak mindenütt, így sosem vagytok biztonságban:)
Aki a jövőben kíváncsi vmire, az jelentkezhet. Minden jót!
2011. szeptember 3., szombat
Unalmas hétvégék
Ahogy mondani szokták itt sincs kolbászból a kerítés... A hétvégék rendkívül monotonak. Pár hete minden más szórakozási lehetőség híján a Nap távozására koncentráltam. Mármint az égboltról. Választhattam volna a fű növekedésének analizálását is, de végül emellett döntöttem. Már a kora délutáni órákban elfoglaltam a megfigyelésre legalkalmasabb pontot.
Mivel azon a héten két napot a kórházban töltöttem (de ez egy másik történet lesz), így egészségem maximális megőrzése érdekében gondoskodtam védőitalról is. így váltakozva összpontosíthattam az égi jelenségekre, s poharamon megtörő fényjátékra is.
Az órák csigalassúsággal teltek, s ezerszer is megbántam ide kerültem, hogy eme kínok közt kell átevickélnem a hétvége zátonyokkal tarkított hullámzó eseményein. De erőt adott, hogy már csak órák kérdése, s ismét a munka meleg ölelésébe simulhatok majd hétfőn.
Hát lassan eljött az este.
Másnap is eljött, de akkor közelebbről is szemügyre kellett vegyem, így egy nap alatt sikerült eljutnom előző napi megfigyelőpontomtól egészen a Nap közelébe.
Hiába, minden csak elhatározás kérdése.
Aztán egyik este még a villámok közül is sikerült egyet megörökíteni. Mivel amúgy itt most esős évszak van. Vagy pontosabban esős félév.
Az órák csigalassúsággal teltek, s ezerszer is megbántam ide kerültem, hogy eme kínok közt kell átevickélnem a hétvége zátonyokkal tarkított hullámzó eseményein. De erőt adott, hogy már csak órák kérdése, s ismét a munka meleg ölelésébe simulhatok majd hétfőn.
Hát lassan eljött az este.
Aztán egyik este még a villámok közül is sikerült egyet megörökíteni. Mivel amúgy itt most esős évszak van. Vagy pontosabban esős félév.
2011. szeptember 1., csütörtök
Sose nincs időm
2011. augusztus 9., kedd
Sokminden...
... nem történt. Páran kérdezgetik mi van errefelé, nekik majd levélben válaszolok :) Hiába, már rég volt mikor otthon voltam, s lassan a feledésbe merülök. Porhüvelyem jótékonyan elfedi majd a manilai tájfun, s emlékem a tűzhányóból kilövellő lávafolyam nyomán szublimál a semmibe.
De azt már nem titkolom el, végre van hol lehajtanom fejem. Néha egy-egy gyík ugyan van a lakás falán, de hát ez legyen a legnagyobb baj a trópusokon. Sőt, internetem is van, ami 3Mbit, legalábbis az országhatárokon innen. Azokon túl már más mértékegységeket kell alkalmazni az érzékelhetőség érdekében.
De azt már nem titkolom el, végre van hol lehajtanom fejem. Néha egy-egy gyík ugyan van a lakás falán, de hát ez legyen a legnagyobb baj a trópusokon. Sőt, internetem is van, ami 3Mbit, legalábbis az országhatárokon innen. Azokon túl már más mértékegységeket kell alkalmazni az érzékelhetőség érdekében.
2011. július 24., vasárnap
101
Többen is morgolódnak általában (mindig) ételekről írok. De sajna ez van. Manilában nincs látnivaló, így jobb híján az emberek esznek meg isznak. :) Viszont elmentem tollasozni múlt héten, ma meg vettem tollasütőt is. Valamit nekem is kell csinálni ugye.
Na de a lényeg, étel ma is lesz, nincs kivételezés! Sokáig úgy volt a hétvégén nagy esőzések lesznek, így elmarad Chinatownba vezető kulináris túránk, de végül a gyülekező fellegek ellenére, belevágtunk. Egy srác ott lakik, s 5 helyi meg én szombaton tiszteletünket tettük a körzetben.
Maga városrész valóban nem éppen turistacsalogató, piszkos és zsúfolt, viszont mindenfélét lehet kapni. Pl. ropogtatni való halbőrt is. Akárcsak a mi töpörtyűnk. (Az is van.)
Binondo templom volt a találkahely.
Aztán csak mászkáltunk egyik helyről a másikra az addigra lezúduló periódikus esőzéshullámokban.
A teljesség igénye nélkül... banánlevélben sült rizs, benne csirke marha és rák, elég erős ánizs ízzel; veseleves (hmm, lehetett tudni vese szag és íz alapján is); kis batyuk különféle töltelékekkel, ezt ott gyúrták lisztből egy asztalon aztán főzték meg; hasonló, de ebben leves is volt meg húsgombóc; és a százéves tojás, legalábbis pontos fordításban...
S hogy keretbe foglaljuk a mai mondanivalót, hát így kell elképzelni, amikor esik. Nem köd, nem füst, csak eső. De abból sok.
Na de a lényeg, étel ma is lesz, nincs kivételezés! Sokáig úgy volt a hétvégén nagy esőzések lesznek, így elmarad Chinatownba vezető kulináris túránk, de végül a gyülekező fellegek ellenére, belevágtunk. Egy srác ott lakik, s 5 helyi meg én szombaton tiszteletünket tettük a körzetben.
Maga városrész valóban nem éppen turistacsalogató, piszkos és zsúfolt, viszont mindenfélét lehet kapni. Pl. ropogtatni való halbőrt is. Akárcsak a mi töpörtyűnk. (Az is van.)
Binondo templom volt a találkahely.
A teljesség igénye nélkül... banánlevélben sült rizs, benne csirke marha és rák, elég erős ánizs ízzel; veseleves (hmm, lehetett tudni vese szag és íz alapján is); kis batyuk különféle töltelékekkel, ezt ott gyúrták lisztből egy asztalon aztán főzték meg; hasonló, de ebben leves is volt meg húsgombóc; és a százéves tojás, legalábbis pontos fordításban...
S hogy keretbe foglaljuk a mai mondanivalót, hát így kell elképzelni, amikor esik. Nem köd, nem füst, csak eső. De abból sok.
2011. július 17., vasárnap
102
Sikerült. Jelentem: túléltem a finnek sörözési szokásait. Most 6 hétig regenerálódhat a szervezetem, amíg nem térnek vissza, hogy újra feldúlják a trópusok lassan csordogáló mindennapjait.
Mivel a szálloda hűséges kis lakója vagyok, s jóhírét tehetségemhez mérten a publikum tudomására is hozom, így nem tudtak nem megjutalmazni ezért. 50 itt eltöltött éjjelem megünnepléseként kaptam 1000 peso utalványt, mit lefogyaszthatok, s ma meg kaptam még egy ajándék éjszakát egy reggelivel, mit felhasználhatok novemberig. Szóval ha valaki épp erre jár... én nemsokára már az albérlők szerény s kiszolgáltatott életét élem majd.
(Ma egyébként biliárdozni voltunk, bár a helyet megtalálnunk nem volt könnyű, de megérte. Igazából bowlingozni mentünk, de aztán a kisebb ellenállás felé haladva a kisebb golyókkal is beértük. Volt vagy 16 asztal, és 12 bowlingpálya legalább.)
Manila-bay, azaz az öböl
Mivel a szálloda hűséges kis lakója vagyok, s jóhírét tehetségemhez mérten a publikum tudomására is hozom, így nem tudtak nem megjutalmazni ezért. 50 itt eltöltött éjjelem megünnepléseként kaptam 1000 peso utalványt, mit lefogyaszthatok, s ma meg kaptam még egy ajándék éjszakát egy reggelivel, mit felhasználhatok novemberig. Szóval ha valaki épp erre jár... én nemsokára már az albérlők szerény s kiszolgáltatott életét élem majd.
(Ma egyébként biliárdozni voltunk, bár a helyet megtalálnunk nem volt könnyű, de megérte. Igazából bowlingozni mentünk, de aztán a kisebb ellenállás felé haladva a kisebb golyókkal is beértük. Volt vagy 16 asztal, és 12 bowlingpálya legalább.)
2011. július 16., szombat
Halvacsora
Ismét elsodort a tájfun az öbölnél fekvő halpiacra és/vagy étteremsorra. A kettő ugye egyazon utca két oldalán van. Itt megveszed, ott elkészítik Neked. Hát lássuk, mit lehet venni, ezek itt helyi fauna.
Ezúttal fényképezőgépet is vittem.
S ha az alapanyag megvan... csak meg kell mondani miként kerüljön az asztalra.
Ezúttal fényképezőgépet is vittem.
S ha az alapanyag megvan... csak meg kell mondani miként kerüljön az asztalra.
2011. július 10., vasárnap
103
A hétvége sajnálatos körülmények között telt, mivel majdnem végig esett, így nem volt sok tennivaló. Pénteken munka után csoportunk tiszteletét tette egy helyiek által látogatott vendéglátóipari egységben. Majdnem huszan voltunk, s az este jó hangulatban is telt. Mivel az egyik finn születésnapos volt, ezért kitalálták neki, elviszik kuplerájba. Egy finn ilyet meg nem utasít vissza.
Ez egy nagyon bizarr élmény volt. Mint amit filmekben látni. Üvegfal mögött 4 sorban ülő hölgyikék bikiniben, kb. 100. Aztán volt színpad, amin férfiak és nők lassított felvételesen mozognak ruhában, miközben a plafont nézik. Kicsit mintha be lennének lőve. A finn férfiú választott, s ekkor meg egy előszobás részbe került a társaság, a 3 lokál, a 2 finn, én, meg a pillangó. Na itt aztán volt nagy tévé, s lehetett karaokézni. Hoztak sört, majd két turnusban, kb. 20 további lányt, hátha más is magányos e sötét estén. Mivel senki nem igényelt magának már több társaságot a korábban a szobában lévőknél, így harmadik turnus már nem volt.
Igazából nem történt egyáltalán semmi, az ünnepelt sem kísérte be szíve egyetlen királynőjét a hátsó szobába, de egy óra elteltével a születésnaposhoz bújó hölgyike közölte, eddigi hostess munkája ellenértéke x peso, s ha továbbra is igényt tart társaságára az ünnepelt, akkor ezzel számoljon a továbbiakban. Nos, távoztunk. Nagyon furcsa volt az egész. Kicsit olyan rémálomszerű, ha túl sokat ittál mielőtt aludni térsz...
A Pasig folyón terveztünk hajótúrát hétvégére, ami egyébként jópár éve biológiailag halottnak van nyilvánítva. Ez nem csoda, mert néha ugyan kikotorják, de aztán visszaszórnak bele mindent. Sárga és büdös, legalábbis azokon a részeken ahol eddig láttam, mindig olyan volt. Viszont esett, így félúton a kikötő felé meggondoltuk a dolgot, s inkább elmentünk moziba.
Itt óriási bőrfotelek vannak, amik fekvő helyzetbe állíthatóak, lábtartóval meg minden... A jegy kb 800 Ft. És a termekben jegyvásárláskor írta a gép mennyi még a szabad hely, 912, meg ilyenek...
De a bevásárlóközpontok valóban félelmetesek. Óriásiak. Még múltkor voltam egy másikban, ott van ilyen pl az egyik sarokban eldugva.
Most meg az alagsorban "megbúvó" futballpályányi étkezdés részen csodálkoztam el újra. Egy panorámakép kb. 120 fokról.
Itt a választék igencsak tág, éhesen nem hiszem sokan maradnak. Egy 99 pesos adag, ami mondjuk 430 Ft.
Ez (itt marhahús és csirkemáj, két kupica rizs, saláta és leves) teljesen jó papi, leszámítva, itt minden édes. A hús is valamilyen mértékben. De ez helyi sajátosság, így ettől eltekintünk.
Viszont mit lehet a boltban venni? A sajtot és szalámit, felvágottat érdemes azonnal elfelejteni. Az drága a helyi viszonyokhoz képest. Van olyan felnőtt filippinó, aki nem is tudta hogy kell enni a felvágottat. Kérdezte meg kell-e sütni. Persze én sem tudom sokmindenről itt micsoda, szóval nincs is ezzel semmi baj.
Ez a kompozíció 400 peso. Az előző 100-hoz hasonlítva ez kissé méltánytalan. S akkor még a legolcsóbbat vettem mindenből. Tesco gazdaságos. Lehet sajnálni, hogy készételt kell ennem, felvágott helyett!
Ez egy nagyon bizarr élmény volt. Mint amit filmekben látni. Üvegfal mögött 4 sorban ülő hölgyikék bikiniben, kb. 100. Aztán volt színpad, amin férfiak és nők lassított felvételesen mozognak ruhában, miközben a plafont nézik. Kicsit mintha be lennének lőve. A finn férfiú választott, s ekkor meg egy előszobás részbe került a társaság, a 3 lokál, a 2 finn, én, meg a pillangó. Na itt aztán volt nagy tévé, s lehetett karaokézni. Hoztak sört, majd két turnusban, kb. 20 további lányt, hátha más is magányos e sötét estén. Mivel senki nem igényelt magának már több társaságot a korábban a szobában lévőknél, így harmadik turnus már nem volt.
Igazából nem történt egyáltalán semmi, az ünnepelt sem kísérte be szíve egyetlen királynőjét a hátsó szobába, de egy óra elteltével a születésnaposhoz bújó hölgyike közölte, eddigi hostess munkája ellenértéke x peso, s ha továbbra is igényt tart társaságára az ünnepelt, akkor ezzel számoljon a továbbiakban. Nos, távoztunk. Nagyon furcsa volt az egész. Kicsit olyan rémálomszerű, ha túl sokat ittál mielőtt aludni térsz...
A Pasig folyón terveztünk hajótúrát hétvégére, ami egyébként jópár éve biológiailag halottnak van nyilvánítva. Ez nem csoda, mert néha ugyan kikotorják, de aztán visszaszórnak bele mindent. Sárga és büdös, legalábbis azokon a részeken ahol eddig láttam, mindig olyan volt. Viszont esett, így félúton a kikötő felé meggondoltuk a dolgot, s inkább elmentünk moziba.
Itt óriási bőrfotelek vannak, amik fekvő helyzetbe állíthatóak, lábtartóval meg minden... A jegy kb 800 Ft. És a termekben jegyvásárláskor írta a gép mennyi még a szabad hely, 912, meg ilyenek...
De a bevásárlóközpontok valóban félelmetesek. Óriásiak. Még múltkor voltam egy másikban, ott van ilyen pl az egyik sarokban eldugva.
Viszont mit lehet a boltban venni? A sajtot és szalámit, felvágottat érdemes azonnal elfelejteni. Az drága a helyi viszonyokhoz képest. Van olyan felnőtt filippinó, aki nem is tudta hogy kell enni a felvágottat. Kérdezte meg kell-e sütni. Persze én sem tudom sokmindenről itt micsoda, szóval nincs is ezzel semmi baj.
2011. július 7., csütörtök
Kemény napok - szegényes élelmezés
Ma meg tegnap nem voltam az irodában, hanem lakásokat nézegettem. Legalábbis kora délutánig. Ma meg bementem a bankkártyámért is, így már három országban vezetek bankszámlát. Ez ám az igazi internacionálé!
Voltam 14 lakásban, az egyikben mindkét napon. Nekem mondjuk egy ház is megfelelne, de az bútorozva drága, meg akkor adnak hozzá kertészt is, meg takkernénit.
Kaptam itt is relokációs ügynöknőt, aki ad egy csomag olvasnivalót, ami csakúgy mint Finnországban, itt is vicces megjegyzésekkel van tele. Kíváncsi vagyok, ha Magyarországra megy valaki külföldiként, neki is vannak-e ilyen szolgáltatások. Fogalmam sincs, de egy csöppnyi kétely azért van bennem a dolggal kapcsolatosan.
Amúgy tegnap valami japán étteremlánc egyikharcálláspontját látogattam meg, ahol teriyaki marhát ettem tojással, kukoricával, zöldségekkel, meg rizzsel. Ami amúgy ebben az országban két variációban kapható. vagy egy csészényi és akkor ingyen jár a főfogás mellé, vagy van valami ára, de akkor végtelen. Amíg bírod hozzák neked. Ez itt az ingyenes variáció volt.
Tetszett a dolog, mert egy öntött vas tányéron tálalnak, még nyers állapotban, ami 280 fokos amikor kihozzák. Aztán te ott forgathetod locsolgathatod a dolgokat, s mire kiélvezted tudsz főzni épp lehűl annyira a tálad, hogy az étel elkészült, de nem ég oda. Egyszerűen zseniális. Itt még csak elsőre forgattam át a húst.
De pár perc s már kész is volt. Közben meg vígan sercegett, s párologtatta orrcimpámba a kiváló illatokat.
Voltam 14 lakásban, az egyikben mindkét napon. Nekem mondjuk egy ház is megfelelne, de az bútorozva drága, meg akkor adnak hozzá kertészt is, meg takkernénit.
Kaptam itt is relokációs ügynöknőt, aki ad egy csomag olvasnivalót, ami csakúgy mint Finnországban, itt is vicces megjegyzésekkel van tele. Kíváncsi vagyok, ha Magyarországra megy valaki külföldiként, neki is vannak-e ilyen szolgáltatások. Fogalmam sincs, de egy csöppnyi kétely azért van bennem a dolggal kapcsolatosan.
Amúgy tegnap valami japán étteremlánc egyikharcálláspontját látogattam meg, ahol teriyaki marhát ettem tojással, kukoricával, zöldségekkel, meg rizzsel. Ami amúgy ebben az országban két variációban kapható. vagy egy csészényi és akkor ingyen jár a főfogás mellé, vagy van valami ára, de akkor végtelen. Amíg bírod hozzák neked. Ez itt az ingyenes variáció volt.
Tetszett a dolog, mert egy öntött vas tányéron tálalnak, még nyers állapotban, ami 280 fokos amikor kihozzák. Aztán te ott forgathetod locsolgathatod a dolgokat, s mire kiélvezted tudsz főzni épp lehűl annyira a tálad, hogy az étel elkészült, de nem ég oda. Egyszerűen zseniális. Itt még csak elsőre forgattam át a húst.
Online
Mivel már elérte a kritikus tömeget az elégedetlenkedők száma, íme a friss, ropogós híradás...
Nos, igen, Manila. Ezt adta a sors ezúttal. Az élet ismét elbánt velem, s ismeretlen környezetben kell túlélnem a csapásokat. De lelkem sebeit már nem lehet tovább mélyíteni, megtörten s kiszolgáltatva várom mit rám mért a felsőbb hatalom.
Búcsúm Európától rendkívül megható volt, a demokrácia őshazájába, göröghonba látogattam el. Nem is egyedül természetesen, de az ember nem megy ilyen forrongós helyekre csak úgy. Santorini szigetén szorongva a jövőtől intettem ágyőt az europeer kultúrkörnek.
Itt éppen szorongok:
Miután a gyomromban lévő páni félelem kissé engedett, csináltam is egy panorámaképet a lehangoló tengerpartról:
Hát, valahogy sikerült a hetet átvészelni.
Ezt követően még elbúcsúztam a legérdemesebbektől Hungáriában, megspékelve egy Trófea Grill látogatással, majd repülőre szálltam Finlandia felé. Itt két napom volt mindösszesen, amiből egy estét kedvenc tordasi barátomra szántam. Vele kalandoztunk mindenfelé azon estén, hol még madár sem járt, meg még a kurtafarkú malac sem túrt. Mondjuk üveghegyet.. na azt nem láttunk, bár nem sok hijja volt. Szervezetembe mint nélkülözhetetlen nyomelelmeket beemeltem a különböző finn söröket és a mágikus italt, amitől anno Tamperében mindenki megfeküdt a helyi erőkből. Amőgy ez csak sima grapefruit gin, de a finnek gyengék.
Azután 2 órát aludtam meg kitakarítottam a lakást, s reggel frissiben, fiatalosan vissza is adtam a kulcsokat a tulajnak, miután megdícsért milyen szép rend van... Igaz előtte mostam fel neki két órával...
Aztán hipp-hopp, már Ázsiában is voltam. Na jó, 2+13 óra repülés után. Itt meg monszun időszak van. Ami nagyjából annyit jelent napi két esőzés, amikor 12 lépés alatt alsógatya is csuromvizes lesz, kis lehűlés, majd az elpárolgó víz miatt köd.
Az élet itt sivár, s céltalan, hotelszobámban ülve számolom a perceket, s simítom ki a paplanon a ráncokat. Szerencsére vannak itt más emberek is, kiktől kaptam képet a külvilágról is. (hogy én is rajtavagyok csak a photoshop műve)
De van aki éjjel is kimerészkedik, mit én sosem tennék, mert félős vagyok, meg olyankor hideg is van. Ez például egy ukrán gyerek, meg egy indiai. A képen látható enyémre hajazó fényképezőtok, csupán a véletlen műve.
Egyszer azért sikerült egészen reggelig kihúzni, mert ugye akkor már a világosban én sem vagyok oly félénk, s izibe ki is próbáltuk a különböző közlekedési eszközöket itt. Ez a 2 óra több bejegyzést is felölelne, miként céltalanul ugrottunk fel jeepneykre, meg oldalkocsis motorokra, vagy gyalogoltunk át találomra utcákon. Mi a történetet egy szálra felfűzi, hogy sör mindig volt a kezünkben, mivel a folyadékháztartásra fokozottan ügyelni kell ám itt. Nincs kecmec.
Számomra a tolókocsis ülések különösen viccesek voltak, mivel kb 1 méter magasra kell felmászni, aztán bemászni. Nagyjából 20 ember tud utazni ezeken, 8 pesoért, ami kb 35 forint. Kötött útvonalon, de hosszún cserébe. Van légkondis is, az 13 peso.
Mivel sokat dolgozom nincs időm ilyeneket írni, szóval viszlát decemberben.
Nos, igen, Manila. Ezt adta a sors ezúttal. Az élet ismét elbánt velem, s ismeretlen környezetben kell túlélnem a csapásokat. De lelkem sebeit már nem lehet tovább mélyíteni, megtörten s kiszolgáltatva várom mit rám mért a felsőbb hatalom.
Búcsúm Európától rendkívül megható volt, a demokrácia őshazájába, göröghonba látogattam el. Nem is egyedül természetesen, de az ember nem megy ilyen forrongós helyekre csak úgy. Santorini szigetén szorongva a jövőtől intettem ágyőt az europeer kultúrkörnek.
Itt éppen szorongok:
Ezt követően még elbúcsúztam a legérdemesebbektől Hungáriában, megspékelve egy Trófea Grill látogatással, majd repülőre szálltam Finlandia felé. Itt két napom volt mindösszesen, amiből egy estét kedvenc tordasi barátomra szántam. Vele kalandoztunk mindenfelé azon estén, hol még madár sem járt, meg még a kurtafarkú malac sem túrt. Mondjuk üveghegyet.. na azt nem láttunk, bár nem sok hijja volt. Szervezetembe mint nélkülözhetetlen nyomelelmeket beemeltem a különböző finn söröket és a mágikus italt, amitől anno Tamperében mindenki megfeküdt a helyi erőkből. Amőgy ez csak sima grapefruit gin, de a finnek gyengék.
Azután 2 órát aludtam meg kitakarítottam a lakást, s reggel frissiben, fiatalosan vissza is adtam a kulcsokat a tulajnak, miután megdícsért milyen szép rend van... Igaz előtte mostam fel neki két órával...
Aztán hipp-hopp, már Ázsiában is voltam. Na jó, 2+13 óra repülés után. Itt meg monszun időszak van. Ami nagyjából annyit jelent napi két esőzés, amikor 12 lépés alatt alsógatya is csuromvizes lesz, kis lehűlés, majd az elpárolgó víz miatt köd.
Mivel sokat dolgozom nincs időm ilyeneket írni, szóval viszlát decemberben.
2011. június 12., vasárnap
Miket lehet egyébként itt látni?
Nos ez attól függ. Ki mire kíváncsi... Például probléma nélkül lehet látni fácánt.
Aztán van sirály is mindenfelé. Levegőben, mozdulatlanul siklik akár egy vitorlázórepülő...
Vagy éppen díszsorfalat állnak...
De vannak gondos szülők is, komplett kis családok.
S itt a teknős és nyúl meséje is másként van. A galamb meg a mókussal...
Persze mindez csak úgy a szabadban lelhető fel.
De ami már kissé meglepőbb, hogy ilyesmit is látni...
S maga a hely is pikáns, ugyanis szambafesztivál nézői között lehetett az előző brazil rejongót felfedezni...
Még ugye mindig Helsinkiben járunk...
Ma 12 órás kis túra alatt sikerült mindezt átélni, illetve ennél jóval többet, de untatni nem jó senkit. Azért nem rossz hely ez a Finnország. Lássuk mennyit fog változni pár év alatt.
De ami már kissé meglepőbb, hogy ilyesmit is látni...
2011. június 11., szombat
A második fél év
Aztán kiderült azért itt sem minden megy tökéletesen. Ami először a munkában jónak tűnt, kiderült csak más. Legalábbis, ami magát a cégben lévő folyamatokat illeti. De nem panaszkodhatok, elég hamar átkerültem egy olyan feladatra, ami teljesen új volt az addigiakhoz képest. Persze ezzel elveszítettem azt az előnyt, amiben esetleg felvettem a versenyt az itteniekkel.
A tél szép volt, mint kiskoromban. Nagy hó volt, a pára megfagyott az ember orrában. Közben megérkezett egy másik volt kolléga is, így a munkahelyen már eggyel több magyar szaladgált.
Tulajdonképpen erről a fél évről nincs túl sok emlékem, amolyan eltelt címkét kaphatna.
A tél szép volt, mint kiskoromban. Nagy hó volt, a pára megfagyott az ember orrában. Közben megérkezett egy másik volt kolléga is, így a munkahelyen már eggyel több magyar szaladgált.
Tulajdonképpen erről a fél évről nincs túl sok emlékem, amolyan eltelt címkét kaphatna.
2011. június 4., szombat
Kis áttekintés - az első fél év
Hát már lassan két éve vagyok Finnországban... Illetve tulajdonképpen, ha az elhatározást tekintem, akkor már valóban átfordult az a képzeletbeli számláló. Sokminden történt azóta, itt is, meg ott is ahol nem voltam emiatt, bár lehettem volna, ha másként alakulnak a dolgok. De ugye ami fikció, az már úgyis mindegy, lássuk hát, mi is a regős elbeszélése:
Manapság sokat hallani arról, kötelessége minden magyar embernek támogatnia a hazáját, s segíteni a magyar felemelkedésben. Hazatérni, ha külföldön van, s adóforintjaival ambróziát csepegtetnie a szikkadt anyaföld sebeibe. Erről sokat nem kívánok vitatkozni, legyen elég annyi, én nem így gondolom. Valószínű, ha X dolog megváltozna, akkor látnám értelmét, de jelenleg ettől elég távol vagyok. Tulajdonképpen ebből csak annyit akartam kihozni, én úgy gondolom, aki elhagyja az országot, s volt bizonyos egzisztenciája (pl ne fogyasztási hitelek adták a ritmust az életéhez), azok az emberek nem anyagi megfontolosákból jönnek el Magyarországról. S nem is emiatt a 10 mélyenszántó dolog miatt fognak hazatérni egyszer. Szerintem ezen réteg döntő többsége az otthoni rendszer határait érzi terhesnek, a gáncsokat, az uram-bátyám elvet, a hamisításokat, csalásokat (vagy szebben magyar élelmesség), az általános adminisztratív ügy"intézést", a közlekedést, a ...
Egyszerűen nem a pénz az elsődleges motiváció, ha nem vagy megszorulva. S épp ezért nem is lényeges mit ajánlanak, ha ajánlanak, hogy maradj. Egy buborékot nem tudnak köréd tenni, amiben minden másként van. Az ember egyszerűen látni akarja, mi van máshol, ott is csak így lehet?
Természetesen ez nem jelenti azt, kevesebb kereset a cél, vagy ami elérhető az nem lényeges.
Nos 2009 elején az élet nem volt túl rózsás. Kellemetlen külső döntések eredményeként kellemetlen belső folyamatok indulnak el, kis magok kelnek ki az emberben új vágyakkal, amik aztán szárba szökkenve egy új Nap fényében akarnak sütkérezni. De otthon a Nap is mindig ugyanúgy süt :) A cégen belül Pesten nem is lehetett volna mozogni, így ha már multi, induljunk kifelé.
Párhuzamosan 3 állásra jelentkeztem akkor, egy finn, egy amcsi és egy kanadai pozicióra. Mindhárom helyről kapcsolatba léptek velem, de a finn követelte elsőként mondjak igent vagy nemet 24 órán belül. Hát maradtam az azon a ponton biztosnál. Ez volt a legközelebb az addigi tapasztalatomhoz is, az országban is jártam már ötször előtte. Bár bevallom én mindig Németországba akartam menni, ahol a Bundesliga beragyogja a horizontot :)
Azt azért hozzá kell tenni pár fájó veszteség ért a távozással.
Mikor megérkeztem -1000 euro és -70000 forint volt az egyenlegem. Utóbbi az elméletileg már nem élő cége hitelkártyán :) Azonban ez csak pillanatnyi rossz emlékként él már bennem.
A fogadtatás érdekes volt. Volt itt pár régi meg friss arc a kollégák közül, akik vagy lekezelően vagy jószándékkal közeledtek, s próbáltak ezt-azt megtanítani, vagy elhitetni. Szerintem őket több meglepetés érte, mint engem (vagy minket, ha Lajos bácsit is megemlíthetem, ki ugyanakkor kezdett, csak ő kétszer olyan okos, mint én. Legalábbis Nokia éveit tekintve ;)) Azt hiszem sokkoltuk a finn közösséget az második és ötödik itteni hetünk között. Aztán valamilyen szinten integrálódtunk a rendszerbe. Innen inkább már visszatérek az én vonalamra.
Szerencsés voltam, mert szerintem a legjobb képességű emberek közé kerültem, abba a csoportba, ami a legtöbbre volt itt hivatott. A tutorom, akit kijelöltek mellém, azt mondta a 3. napon, nem mond már mást, mert többet tudok, mint ő. Persze ez azért nem volt igaz, de valóban nem éreztem túlzottan elveszettnek magam.
Aztán hibákat javítgattam, picit tanulgattam miről is szól ez az egész dolog itt. Pár emberrel szolídan tengelyt akasztottam, de általában szerencsésen keveredtem ki ezekből a szituációkból.
Ami Finnországot illeti... nos valóban nem kolbászból van itt a kerítés, s valóban drágább itt minden, mint otthon. Legalább is ezt mondják ugye otthon, de nem így van. Egyébként ha arányaiban ugyanannyit költ az ember mindenre mint otthon (pl a fizetése x százaléka megy el itt is ott is ugyanarra) akkor bárhogy nézzük is a megtakarított összeg is nagyobb, hiába drágább minden.
Bár ez sem feltétlenül igaz, érdekes módon csomó dolog olcsóbb itt, mint otthon. Persze van ami drágább. S az is igaz a Skandináv országok drágábbak. Pl Németországban minden olcsóbb (s olcsóbb mint Magyarországon kb a termékek 5%-át leszámítva). De most Finnországról van szó.
Mi is volt ami megfogott az első hónapokban? Az idő. Október közepéig tök szép volt minden, tengerpart, focimeccs, szabadtéri programok, emberek az utcákon későn este is. Vidám arcok, visszamosolygó emberek. Rengeteg gyerek. Tiszta és effektív közösségi közlekedés, gördülékeny, néha már-már automatikus ügymenet. Szép termékek a boltokban. Az emberek sem a többieknek öltözködnek, hanem a praktikumnak s az időjárásnak. Rengeteg sportoló, mozgó ember. Az erdőkben minden ösvényen egy gyalogló.
s akkor elértünk Finnország igazi és szerintem egyetlen valódi értékéhez, legalábbis turistaként. A természet. Szeretik és vigyáznak rá.
Manapság sokat hallani arról, kötelessége minden magyar embernek támogatnia a hazáját, s segíteni a magyar felemelkedésben. Hazatérni, ha külföldön van, s adóforintjaival ambróziát csepegtetnie a szikkadt anyaföld sebeibe. Erről sokat nem kívánok vitatkozni, legyen elég annyi, én nem így gondolom. Valószínű, ha X dolog megváltozna, akkor látnám értelmét, de jelenleg ettől elég távol vagyok. Tulajdonképpen ebből csak annyit akartam kihozni, én úgy gondolom, aki elhagyja az országot, s volt bizonyos egzisztenciája (pl ne fogyasztási hitelek adták a ritmust az életéhez), azok az emberek nem anyagi megfontolosákból jönnek el Magyarországról. S nem is emiatt a 10 mélyenszántó dolog miatt fognak hazatérni egyszer. Szerintem ezen réteg döntő többsége az otthoni rendszer határait érzi terhesnek, a gáncsokat, az uram-bátyám elvet, a hamisításokat, csalásokat (vagy szebben magyar élelmesség), az általános adminisztratív ügy"intézést", a közlekedést, a ...
Egyszerűen nem a pénz az elsődleges motiváció, ha nem vagy megszorulva. S épp ezért nem is lényeges mit ajánlanak, ha ajánlanak, hogy maradj. Egy buborékot nem tudnak köréd tenni, amiben minden másként van. Az ember egyszerűen látni akarja, mi van máshol, ott is csak így lehet?
Természetesen ez nem jelenti azt, kevesebb kereset a cél, vagy ami elérhető az nem lényeges.
Nos 2009 elején az élet nem volt túl rózsás. Kellemetlen külső döntések eredményeként kellemetlen belső folyamatok indulnak el, kis magok kelnek ki az emberben új vágyakkal, amik aztán szárba szökkenve egy új Nap fényében akarnak sütkérezni. De otthon a Nap is mindig ugyanúgy süt :) A cégen belül Pesten nem is lehetett volna mozogni, így ha már multi, induljunk kifelé.
Párhuzamosan 3 állásra jelentkeztem akkor, egy finn, egy amcsi és egy kanadai pozicióra. Mindhárom helyről kapcsolatba léptek velem, de a finn követelte elsőként mondjak igent vagy nemet 24 órán belül. Hát maradtam az azon a ponton biztosnál. Ez volt a legközelebb az addigi tapasztalatomhoz is, az országban is jártam már ötször előtte. Bár bevallom én mindig Németországba akartam menni, ahol a Bundesliga beragyogja a horizontot :)
Azt azért hozzá kell tenni pár fájó veszteség ért a távozással.
Mikor megérkeztem -1000 euro és -70000 forint volt az egyenlegem. Utóbbi az elméletileg már nem élő cége hitelkártyán :) Azonban ez csak pillanatnyi rossz emlékként él már bennem.
A fogadtatás érdekes volt. Volt itt pár régi meg friss arc a kollégák közül, akik vagy lekezelően vagy jószándékkal közeledtek, s próbáltak ezt-azt megtanítani, vagy elhitetni. Szerintem őket több meglepetés érte, mint engem (vagy minket, ha Lajos bácsit is megemlíthetem, ki ugyanakkor kezdett, csak ő kétszer olyan okos, mint én. Legalábbis Nokia éveit tekintve ;)) Azt hiszem sokkoltuk a finn közösséget az második és ötödik itteni hetünk között. Aztán valamilyen szinten integrálódtunk a rendszerbe. Innen inkább már visszatérek az én vonalamra.
Szerencsés voltam, mert szerintem a legjobb képességű emberek közé kerültem, abba a csoportba, ami a legtöbbre volt itt hivatott. A tutorom, akit kijelöltek mellém, azt mondta a 3. napon, nem mond már mást, mert többet tudok, mint ő. Persze ez azért nem volt igaz, de valóban nem éreztem túlzottan elveszettnek magam.
Aztán hibákat javítgattam, picit tanulgattam miről is szól ez az egész dolog itt. Pár emberrel szolídan tengelyt akasztottam, de általában szerencsésen keveredtem ki ezekből a szituációkból.
Ami Finnországot illeti... nos valóban nem kolbászból van itt a kerítés, s valóban drágább itt minden, mint otthon. Legalább is ezt mondják ugye otthon, de nem így van. Egyébként ha arányaiban ugyanannyit költ az ember mindenre mint otthon (pl a fizetése x százaléka megy el itt is ott is ugyanarra) akkor bárhogy nézzük is a megtakarított összeg is nagyobb, hiába drágább minden.
Bár ez sem feltétlenül igaz, érdekes módon csomó dolog olcsóbb itt, mint otthon. Persze van ami drágább. S az is igaz a Skandináv országok drágábbak. Pl Németországban minden olcsóbb (s olcsóbb mint Magyarországon kb a termékek 5%-át leszámítva). De most Finnországról van szó.
Mi is volt ami megfogott az első hónapokban? Az idő. Október közepéig tök szép volt minden, tengerpart, focimeccs, szabadtéri programok, emberek az utcákon későn este is. Vidám arcok, visszamosolygó emberek. Rengeteg gyerek. Tiszta és effektív közösségi közlekedés, gördülékeny, néha már-már automatikus ügymenet. Szép termékek a boltokban. Az emberek sem a többieknek öltözködnek, hanem a praktikumnak s az időjárásnak. Rengeteg sportoló, mozgó ember. Az erdőkben minden ösvényen egy gyalogló.
s akkor elértünk Finnország igazi és szerintem egyetlen valódi értékéhez, legalábbis turistaként. A természet. Szeretik és vigyáznak rá.
2011. május 17., kedd
Suuuoooomi, Suuuoooomi
Nos a kevésbé tájékozottak kedvéért: Finnország megnyerte a jégkorong világbajnokságot. Ennek aprópóján végre történés van, amire én is ellátogattam természetesen.
Aki nem valami tré csapatnak szurkol otthon, hanem a Fradinak, az bizonyára fel tudja idézni az egykori nemzetközi meccseket, mikor teltház volt, s utána a tömeg ment a belvárosba egységesen. Rég volt... Na ez is kb olyan volt, csak a tömeg mindig a tömeg középpontja felé ment, s nagyjából a Fradi teltház sokszorosát kell elképzelni.
Viszont ismerve a finneket, nem meglepő, hogy nem mindenki szereti a tömeget. Páran a lazábbak közül...
Egyébként ha tárgyilagos akarok lenni, s hű a tényekhez, meg kell jegyeznem a következőket:
- noha sajnos akaratom ellenére is volt már szerencsém ittas egyéneket látni (noha mindez mélységesen megbotránkoztatott), de ma az alkoholizmus új horizontjait ismertem meg. Mondhatnám mindig azt hittem, láttam már mindent, s a termoszféra berkeit is felfedeztem (más emberek látványára kell itt gondolni) már eme téren. De ma kiderült, a finnek ehhez mértem új galaxisokban mérik a szinteket. Az általam tapasztaltakra a finn-magyar testvériség szellemében most nem is térek ki.
- az általános ünneplő felszerelés két dologból áll. Valamilyen finn zászló/sál/mez/arcfesték, s valamilyen más finn sajátosság, leginkább minimum 8-as kiszerelésű sör, de van akinél két kocka üveges sör volt... A kép minősége nem jó, de érzékeltes
Nos, ezt már virtusnak nevezem... 40 üveg sörrel indulni az ünnepségre. Igazi patrióta.
- A finnek alapvetően vidám kis figurák, de ehhez katalizátor kell nekik. Legalább egy sör.
- Azt hiszem egy finn szemében Finnország sokkal magasztosabb dolog, mint egy magyar szemében Magyarország. S ez a megállapítás nem a mai nap terméke.
Aki nem valami tré csapatnak szurkol otthon, hanem a Fradinak, az bizonyára fel tudja idézni az egykori nemzetközi meccseket, mikor teltház volt, s utána a tömeg ment a belvárosba egységesen. Rég volt... Na ez is kb olyan volt, csak a tömeg mindig a tömeg középpontja felé ment, s nagyjából a Fradi teltház sokszorosát kell elképzelni.
Egyébként ha tárgyilagos akarok lenni, s hű a tényekhez, meg kell jegyeznem a következőket:
- noha sajnos akaratom ellenére is volt már szerencsém ittas egyéneket látni (noha mindez mélységesen megbotránkoztatott), de ma az alkoholizmus új horizontjait ismertem meg. Mondhatnám mindig azt hittem, láttam már mindent, s a termoszféra berkeit is felfedeztem (más emberek látványára kell itt gondolni) már eme téren. De ma kiderült, a finnek ehhez mértem új galaxisokban mérik a szinteket. Az általam tapasztaltakra a finn-magyar testvériség szellemében most nem is térek ki.
- az általános ünneplő felszerelés két dologból áll. Valamilyen finn zászló/sál/mez/arcfesték, s valamilyen más finn sajátosság, leginkább minimum 8-as kiszerelésű sör, de van akinél két kocka üveges sör volt... A kép minősége nem jó, de érzékeltes
- A finnek alapvetően vidám kis figurák, de ehhez katalizátor kell nekik. Legalább egy sör.
- Azt hiszem egy finn szemében Finnország sokkal magasztosabb dolog, mint egy magyar szemében Magyarország. S ez a megállapítás nem a mai nap terméke.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
