Online

Mivel már elérte a kritikus tömeget az elégedetlenkedők száma, íme a friss, ropogós híradás...
Nos, igen, Manila. Ezt adta a sors ezúttal. Az élet ismét elbánt velem, s ismeretlen környezetben kell túlélnem a csapásokat. De lelkem sebeit már nem lehet tovább mélyíteni, megtörten s kiszolgáltatva várom mit rám mért a felsőbb hatalom.
Búcsúm Európától rendkívül megható volt, a demokrácia őshazájába, göröghonba látogattam el. Nem is egyedül természetesen, de az ember nem megy ilyen forrongós helyekre csak úgy. Santorini szigetén szorongva a jövőtől intettem ágyőt az europeer kultúrkörnek.
Itt éppen szorongok:

Miután a gyomromban lévő páni félelem kissé engedett, csináltam is egy panorámaképet a lehangoló tengerpartról:

Hát, valahogy sikerült a hetet átvészelni.
Ezt követően még elbúcsúztam a legérdemesebbektől Hungáriában, megspékelve egy Trófea Grill látogatással, majd repülőre szálltam Finlandia felé. Itt két napom volt mindösszesen, amiből egy estét kedvenc tordasi barátomra szántam. Vele kalandoztunk mindenfelé azon estén, hol még madár sem járt, meg még a kurtafarkú malac sem túrt. Mondjuk üveghegyet.. na azt nem láttunk, bár nem sok hijja volt. Szervezetembe mint nélkülözhetetlen nyomelelmeket beemeltem a különböző finn söröket és a mágikus italt, amitől anno Tamperében mindenki megfeküdt a helyi erőkből. Amőgy ez csak sima grapefruit gin, de a finnek gyengék.
Azután 2 órát aludtam meg kitakarítottam a lakást, s reggel frissiben, fiatalosan vissza is adtam a kulcsokat a tulajnak, miután megdícsért milyen szép rend van... Igaz előtte mostam fel neki két órával...
Aztán hipp-hopp, már Ázsiában is voltam. Na jó, 2+13 óra repülés után. Itt meg monszun időszak van. Ami nagyjából annyit jelent napi két esőzés, amikor 12 lépés alatt alsógatya is csuromvizes lesz, kis lehűlés, majd az elpárolgó víz miatt köd.

Az élet itt sivár, s céltalan, hotelszobámban ülve számolom a perceket, s simítom ki a paplanon a ráncokat. Szerencsére vannak itt más emberek is, kiktől kaptam képet a külvilágról is. (hogy én is rajtavagyok csak a photoshop műve)

De van aki éjjel is kimerészkedik, mit én sosem tennék, mert félős vagyok, meg olyankor hideg is van. Ez például egy ukrán gyerek, meg egy indiai. A képen látható enyémre hajazó fényképezőtok, csupán a véletlen műve.

Egyszer azért sikerült egészen reggelig kihúzni, mert ugye akkor már a világosban én sem vagyok oly félénk, s izibe ki is próbáltuk a különböző közlekedési eszközöket itt. Ez a 2 óra több bejegyzést is felölelne, miként céltalanul ugrottunk fel jeepneykre, meg oldalkocsis motorokra, vagy gyalogoltunk át találomra utcákon. Mi a történetet egy szálra felfűzi, hogy sör mindig volt a kezünkben, mivel a folyadékháztartásra fokozottan ügyelni kell ám itt. Nincs kecmec.

Számomra a tolókocsis ülések különösen viccesek voltak, mivel kb 1 méter magasra kell felmászni, aztán bemászni. Nagyjából 20 ember tud utazni ezeken, 8 pesoért, ami kb 35 forint. Kötött útvonalon, de hosszún cserébe. Van légkondis is, az 13 peso.
Mivel sokat dolgozom nincs időm ilyeneket írni, szóval viszlát decemberben.