Kulináris kalandozások Koreában

És igen.. Éssel nem kezdünk mondatot, de hát ettől most eltekintünk. Szóval lassan eljutottam idáig, íme egy kis áttekintés Korea és Japán kínálatából. Kezdem rögtön a szöuli piacok egyikével. Ez egy híres terület, ahol rengeteg ételt lehet kipróbálni. Bár később beszélgettem egy szöuli lakossal, s ő annyira nem ismerte a helyet. De hogy nem turistáknak reklámozzák az biztos, mert egyrészt enki nem beszél koreain kívül más nyelvet, másrészt nincsenek külföldiek. Legalábbis akiken látszik...

Ehhez kapcsolódóan el kell mondanom, hogy a jelbeszéd után kértem inni valami helyi italt. Mondtam "rice" ami ugye rizs, és ezt még korában is értik, meg mutattam inni. Mert az ugye világos, hogy Ázsiában minden rizsből, kókuszból készül. Szóval gondoltam vmi rizspálinka, rizsbor, ilyesmi csak akad. Aztán bólogatott, én meg kérdeztem kicsi? Meg mutatom pici, nagy, mekkora? A nő meg mutatja picike az, nem kell félni. Mert ugye az ember nem kér sokat olyasmiből, amiről azt se tudja micsoda... NA erre kaptam egy 7,5 decis palacknyi rizsbort. Fel kell rázni, majd óvatosan kinyitni. Némileg forrásban van, fehér színű, de kellemesen jó. Bár a busani jobb volt, de erről majd később. Szóval kibabrált velem a sors, de én álltam ütéseit, s kihívását elfogadva beleálltam a szembeszélbe. Az étel teljesen jó volt, a kimcsi természetesen nem hiányozhatott. Ez savanyúság erős pistával keverve kb. Valószínű az ételt nem megfelelően ettem, mivel néha mikor arra jött valamelyik helyi nénike, mindig mosolyogtak meg csóválták a fejüket és magyaráztak vmit. Hát, úgy is finom volt. A másik remek szokás, mely Japánra is igaz, ha kér az ember egy ételt, akkor az automatikusan magával hozza a levest, s pár egyéb dolgot. Valahol fura hogy egy étkezés, ah kérsz vmit, tulajdonképpen egy tálcányi kis tálkát jelent. A helynek meg egy csomó mosogatást, de hát ez már az ő bajuk. De az ízkavalkád és a bőség mindenképpen lenyűgöző. S az hogy nem édesek az ételek, mint Manilában.. nos az egy adomány. Erre nincs más szó.

Mivel meglepő módon a rizsbor elfogyasztása után a közterületek állapotával kevésbé voltam elégedett, úgy véltem, jobb ha eszek vmit ami elsimítja azokat a dolgokat amikben mindig megbotlok. Hát így sikerült megkóstolnom ezt az üvegtésztával töltött kívül ropogós burkot alkotó ételt. Mivel én nem vagyok az üvegtészta - s alapvetően a tészta mint olyan különösebb kedvelője -, kicsit kétkedve fogadtam a látványt az első harapás után, de egészen jó volt. Vagy csak a rizsbor tette. Akárhogy is, ezt követően már ismét ruganyosan, s izmaimban daloló erővel róttam a várost.

Amiről mindenképpen meg kell emlékeznem az a koreai eper. Ez egy fantasztikus dolog. A szemek nagyok 3-4 centisek, ámde ugyanakkor hihetetlenül zamatosak. Nagyon régen és főleg ritkán találkoztam ilyen eperrel életemben. Hogy ezt bizonyossággal állíthassam többször is mintavételeztem és minőségbiztosítottam. Nagyon finom a koreai eper. Javaslom mindenkinek a megkóstolását Koreában járva. Általában ezt ettem vacsorára/éjjel minden nap. Mármint nem ezt a képen, hanem egy ilyen dobozzal minden este :) Ezt is Szöulban ettem valamikor, egyik este.

Másnap reggel megízleltem a helyi hírességek egyikét, ez a zöldséges palacsinta, amit hurkapálcikán árulnak és levesben főzik/melegítik meg mielőtt megkapod. S noha az utcán veszed, adnak hozzá egy pohár levest is. Némileg íztelen, de teljesen ideális és könnyű étel reggelinek. Arról nem is beszélve, milyen jól esik 4 fokban egy forró pohár leves, meg egy "rúd" palacsinta.

Később aztán az egyik helyi különlegesség is feláldozta magát nekem. Ez fánkhoz hasonló de igazából egy ropogós vékony kéreg a belső felületén fahéjas olvadt cukorral. Legalábbis így analizáltam. Nem rossz, de annyira nem szuper. De ami ezután jött... Komolyan mondhatom, hogy ez az étel eddigi pályafutásom három legemlékezetesebb fogása között kapott helyet. Zseniális. A pácolt marhahús csíkokat grillezni kell, majd ollóval darabolni, ezután levélen, grillezett fokhagymával és paprikás-paradicsomos szósszal fogyasztani. Kis batyuként összehajtani, s le vele. Ezt leírni nem tudom, mindenkinek meg kell kóstolnia.

így készül hozzá a koreai rizs. amit persze szintén külön tányérkákon hoznak, s neked kell összedolgozni masszává. Mivel látták zöldfülű vagyok a szakmában, így megoldotta nekem a hölgy.

Egyébként az előző nap tapasztalatait felhasználva itt is elfogyasztottam jól megérdemelt rizsboromat. Még megkóstoltam egy kis fonott fánkot is, de ez nem ízlett, vagy csak túl édes volt. Viszont kellett, hogy elsimítsa a göröngyöket, amik ismét előkerültek.

Aztán már Busanban folytattam a mindent felölelő vizsgálódásomat. Ez valamilyen olajban sütött rizsalapú tészta benne némi hallal és ketchuppal. Utóbbi gondolom nem hagyományos hozzávaló, csak az évek hozták magukkal. Ez nem volt különleges, itt csak szimplán éhes voltam a vonatút után.

Itt este már nem volt kedvem sokat válogatni, így bementem egy BBQ helyre, ahol a pincér gyerek kitűnő angolsággal kérdezte miben segíthet, azonban ez a mondat volt a limit. Végül hát találomra csirkét választottam. Általában koreai étlap van mindenhol, viszont az nagy arányban képekkel. Amit kaptam teljesen jó volt, de óriási adag, szerintem több csirke is életével fizetett ezért a tálért. Az íze teljesen internacionális volt, semmi extra, viszont tényleg jó volt. Csak sok. De ugye nem hagyunk ott semmit, mert ezt tanultuk kiskorunkban. Volt még egy utca a szálláshoz közel, ahol mindenféle tengeri herkentyűket árultak, sokról azt sem tudom mi lehetett, de mst nem is ezt akarom leírni. Egyik este hazafelé tartva megálltam az egyik hely előtt, s kértem magamnak egy ilyen lepényt. Ez tésztam majd egy nagy marék zöldhagyma aztán polipok, meg miegymás, tojás, stb. Teljesen tökéletes. A hely bent egy vidám kis kocsma volt. Mikor bementem hely nem volt, így egy illuminált helyi férfiúval szemben kaptam helyet. Angoltudása nagyjából 40 szó lehetett, de azt aktívan használta. Volt egyébként koreai éneklés, hangoskodás, szóval minden, amiért érdemes az ilyen helyeket látogatni. Itt igazán sajnáltam, nem beszélem a nyelvet. Szerintem egy kocsmában elvegyülni legalább annyit ad, vagy többet, mint megnézni a helyi fő nevezetességet.

Persze ittam a szokásos rizsborból is egyet, s amint hazatértem, invitáltak a hely alkalmazottai, csatlakozzak s egyek velük "korea legjobb ételéből". Éhes az nem voltam ugyan egyáltalán, de hát ezt nem lehetett visszautasítani, mint a képből is látszik :)

Igazából bébi bordák volt, valóban omlós és lágy, de mint mondtam nem voltam már éhes. Viszont mivel ilyen kedvesek voltak, ellencsapást indítottam, mivel véletlenül vettem még egy palacknyi rizsbort a szűkösebb időkre a poliptésztás helyen. Utolsó koreai este még ettem egy bulgogit. Némi áfonyaborral karöltve. Bár ez nem bor volt igazából, mert vagy 30 fokos volt. De igazán megnyerő volt, s bizsergéssel töltötte el lelkemet. Vagy legalábbis bensőmet.

S bár ezt már nem akartam, de nem bírtam kihagyni hogy ne kóstoljam meg a polipmájast. Nos, nem sajnálom, hogy nem lehet kapni máshol, de mint egzotikum, megérte megpróbálni.

S amiket nem ettem, azoknak a listája jóval-jóval hosszabb. Kezdve az utcán kapható kis lárváktól, az élő tintahalon keresztül a busani halpiac csodálatosan ronda lényein át a rengetek hurkapálcikás furcsaságig. Azt mindenesetre meg kell jegyeznem, a koreai konyha számomra ismeretlen volt, azonban mostantól előkelő helyet foglal el képzeletbeli listámon.