2010. november 19., péntek

A gonosz serege 2.

... de ez már az igazi gonosz sereg...


Mivel névnapom is volt, meg egyéb ünnepek is közelednek, így egy székelykáposztányira vendégül láttam pár arcot.
S így aztán a nap végére beteljesült a népi bölcsesség:
Étel, ital, álom. Ez a legjobb három.

(Amúgy ez a 200. bejegyzés)

2010. november 16., kedd

A gonosz serege

Bizonyára mindenki szereti, mikor különböző zajok teszik elviselhetőbbé az ember társas lény voltát. Hiszen milyen rossz is csak ülni a természetben és hallgatni a tücsök ciripelését, meg a lombok susogását.
De szerencsére az ember igazán találékony elme, s feltalálta magának a fúrót, majd az ütvefúrót. Aztán panelházakba költöztette önmagát, s így élvezheti folyamatosan eme ipari forradalom gyümölcseinek finom neszeit. S persze vidéken élőknek meg megalkotta a traktort, a motoros fűnyírót, a körfűrészt, s nem utolsóként a motoros kapát.

De Finnország az más! Itt minden szikla kint, nem lehet motoros kapával ügyeskedni. De helyette van törzsnyi vastag ütvefúró, meg kis fúró, ami a robbanószernek csinál helyet. Utána meg a robbantás, ami előtt szirénák vannak. És mivel házak állnak mindenütt így kicsit robbantgatnak csak, de azt sokszor.

Ilyen kavicsok vannak (mint amik a vízben állnak), amit aztán széttörnek miután kirobbantották a nagy egységből. Amikor meg már igazán apró a kő, akkor még bemarkolózzák a teherautókba.


S mindez az építkezés - jelenleg még rombolás - mintegy 70 méterre van az ablakomtól, s közben nincs semmi ház vagy ilyesmi, így mindennap reggel 7-től áldom én is az emberi találékonyság nagyszerűségét, s hálásan rebegem el nagy feltalálóink nevét.

2010. november 12., péntek

Elmaradások

Mostanában nem nagyon volt időm írni. Augusztus 18-tól :) Azóta mindig ilyen-olyan okokból adódóan nem volt időm, ihletem, akármim. Vagy (általában) nem történt semmi érdemleges.
Ez mondjuk ma sem változott egyetemlegesen. De lássuk mit tudok felidézni az elmúlt időszakból...
- Lajos nem szereti a whiskey-t. Meg a whisky-t sem. Többet nem is adok neki :)
- Az egyik srácnak egy felvételi beszélgetés végén mondtam, most kérdezzen ő bármit, talán tudok rá válaszolni, ha érdekli vmi. Nos mit kérdezett? Nos? Azt kérdezte hogy kell Budapestet kiejteni, mert olvasta egy könyvben és kíváncsi...
- Finnországban már volt pár cm hó a héten, de elolvadt természetesen. Annyira még itt sincs hideg azért.

- ismét sok időm van, így végigjátszom az összes stratégiai játékomat, meg megnézem az összes pár éves filmemet. (ilyenkor van az a nyirkos, fos idő itt, amiben semmi kedve az embernek kimozdulnia)
- új csoportba kerülök nemsokára, a változatosság gyönyörködtet ugye. biztos jó lesz, vagy ki tudja, majd lavírozok, mint eddig ;)
- manilai kedves ismerőseimmel társalogtunk a minap a névnapokról (is), s kiderült náluk nincs ilyen egyáltalán. Okos dolog, nem kell se virág, se bon-bon ;)
- ja és tegnap utaztam a finn metróval életemben először, enélkül nem hagyhattam volna el ezt az országot, most már nincs miért maradnom :)
- ünnepi libapecsenye

2010. október 27., szerda

Fingország

Nos ismét a szokásos harcálláspontról tudósítok. Illetve nem is, mert nincs mit.
Ma végre megkaptam a céges hitelkártyát, ami 10 nap alatt készül el. Legalábbis másnak. Nekem több, mint egy hónapba telt, vizsont nem költöttem róla... :)

2010. október 20., szerda

Semmise

Többet ételekről már nem akarok nagyon írni, de minden nap vmi érdekes helyet látogatunk meg. Tegnap steakházban voltunk.

Ez egy 22 Oz hús, aki szörnyülködni akar, váltsá át...

A tájfun egyébként elkerülte a fővárost, eső azért volt, meg szél is. Sajnos Északon 12 embert követelt meg pár százezer tonna rizs is veszendőbe ment. Ez volt idén a 10. tájfun, és eddig a legerősebb, maximum fokoztot kapta egyébként.

Ma kilátogattunk a majdani lehetséges telephelyre, s útközben átmentünk Manila kevésbé felkapottabb részein. Hát... állítólag India sokkal rosszabb, de azért ez sem volt felemelő.
Valamiket még akartam írni, de olyan álmos vagyok, most megyek aludni azonnal. Meg úgyse érdekel senkit mik vannak itt, mikor otthon dübörög a gazdaság, s Orbán bácsi lángoszlopként mutatja a jövőbe vezető utat :)

2010. október 18., hétfő

Ismét a mókuskerékben

A tájfun ma érte el a körzetet. Manilát északról kerülte el, a főváros csupán a peremét érte el. Vagy fordítva, lényeg, itt annyit lehetett érzékelni belőle, hogy az elméletileg légmentesen záró és kinyithatatlan 27. emeleti iroda ablakai élesen sívitó hangot hallattak időközönként, mikor a szél valahogy mégis átjutott rajtuk. (vagy a falakon) Mi lesz a tájfun eredménye, azt majd reggel elolvasom a minden nap az ajtóm elé tett napilapból.
Mivel cégünk a költségcsökkentés elkötelezett híve, én pedig a cégé, így feláldoztam magam egyébként a hétvégén, s pénteken kijelentkeztünk finn társammal az A hotelből, s a hétvégét közös szobában töltöttük az előző bejegyzések helyszínén. Mivel a cég ugye elméletileg fizeti szállásunk költségeit, így nem kérdés ezzel az elegáns spórolással ismét csakis a munkahely rentábilissá tételét tartottuk szem előtt. Természetesen nekem ezekhez semmi közöm, ezeket mindig a finnek találják ki, én meg csak mint birka követem őket. Ha rosszba visznek, hát mit tudok csinálni?! De nem?
No, viszont mikor visszatértünk a fővárosba, tegnap elfoglaltuk új harcálláspontunkat.



Kilátás a szobából...

Mondjuk 15 euroval drágább az előzőnél, de ugye hétvégén úgyis spóroltunk. Másrészt valami véletlen folytán jelenlegi finn főnökeink megtudták, nekünk semmi közünk ahhoz, hogy átköltöztünk (meg ugye spórolunk), hanem az itteni főarab figura kényszerített minket erre, mert hogy ő is itt lakik. Nos a reggelire A helyen sem volt panasz, de itt azért más a helyzet. Van pl. 6 féle sushi vagy szusi. Én falun élek, hát azt sem tudom miként kell ezeket írni. A helyen csak valami búzafű facsart levére futotta (valóban fűízű volt), itt azonban már x facsart és y turmix közül kell minden reggel választanom. Mindez természetesen a napközbeni teljesítményem rovására megy, mivel már reggel komoly feladványok elé kell állítanom agytekervényeimet a választásnál. Nehéz életem van, az kétségtelen... Ma reggel ettem például banánkenyeret is.
Viszont ma 20h előtt elhagytuk az irodát, mivel a főnökeink megérkeztek az anyaországból. Mit volt mit tenni, ha a főnök itt van, akkor menni kell. Az előző hét 12 órás munkanapjait imígyen feledve (kivéve péntek ;) ) mentünk is eléjük. Vagy inkább haza, mivel őket is ide szállásolta el az arab sejk, ki az itteni uradalom korlátlan, s rettenetes ura.
Ezt követően egy szolid vacsorára futotta még, amit vmi 'Chili' nevű helyen fogyasztottunk el. Mivel szemfülesen észrevettem van itt 1 liter sör 150 peso-ért (750Ft), így bár semmi közöm nem volt a dologhoz, végül mindenki ezt rendelte. Én szokás szerint olyat kértem, ami nem volt éppen... de azért sikerült ennem valamit. S a legjobb az volt, hogy éppen két sört sikerült meginnom, míg a másik négyből bárki is végzett volna az elsővel :)

A hétvége összegzése


Amikor megérkeztem ide megkérdezték ugye, mi a látogatásom célja? Business, tehát üzlet.
No igen. Maradjunk annyiban, Ázsia veszélyes hely. Senkinek nem kívánom ide kelljen utaznia üzleti ügyben. Csak kiragadok pár példát megpróbáltatásaim sorából.
- állandó meleg
- az óceán sós
- sör fogyasztása 4 órán keresztül az óceánban feküdve
- mindenféle hasonló dolgok


Többet nem írok, mert nem akarok senkit a munka részleteivel untatni...

2010. október 16., szombat

Félelem és rettegés

Mivel az utolsó tájfun 26 halálos áldozatot követelt, ezért fájó szívvel, de el kellett hagyni Manilát. Valamivel el kell ütni az időt, hát kicsit délebbre haladván elérjük Boracay szigetét. Ide menő légcsavaros gépek járnak, de a fényképezőgépről a képeket sajnos még nem tudom prezentálni. Azonban a telefon kamerájával sikerült megörökíteni szegényes vacsoránkat, melyett a frissen fogott tengeri/óceáni dolgokból kiválaszt az ember, s megmondja miként készítsék el.





Viszont nem feledhetjük a trópusokon az ember sokat szenved a melegtől, s folyamatosan veszít folyadékot, azonban ezt egy elegáns huszárvágással meg lehet oldani szerencsére...


A reggeli után pedig rendkívül megerőltető 15 méter gyaloglás után a pálmafák alatt sikerülhet eljutni az Ázsia többszörösen legszebb strandjának választott partszakaszra.

Nos a helyzet nehéz, de nem lehetetlen. Talán sikerül ezt a hétvégét kibírni itt, ha már a kényszer ide sodorta az embert...
Másrészt még annyit tennék hozzá, reggel sütött még a nap is kicsit, de ez azért azóta is igaz... én azt gondoltam az ilyen partszakaszokról készült képek mind a gondos utómunka eredményei. Mármint a színek. De meg kell állapítanom, a természetnek is van Photoshopja, s itt használja is.

2010. október 15., péntek

2010. október 12., kedd

Mi filippinó életstílus lényege?

Jó kérdés, talán folyamatosan dudálni az utakon. De nem folyamtosan, mint az M1/M7 bevezetőn, hanem csak két kis duddantás, de abból végtelen sok. Mindenféle sávokon keresztül piroson át, kanyarodás közben a másik sávba furakodván. Szóval csak életvitelszerűen.
A taxi egyébként viccesen olcsó, 200 forintból elvisznek 15 percnyi járóföldre is, de arányaiban sem növekszik az ár számottevően. Viszont az üzleti negyedben elterülő kerületnyi összefüggő bevásárlóközpontok szinte a finn/magyar árakon mozognak. Persze ez nem az átlagembereknek van, mint megtudtam. Főleg tudva azt mennyit is keres itt egy mérnök például.Valóban ultra-low-cost hely a multiknak. Viszont nincs kutatás fejlesztés semmi, így most ezzel a mézesmadzaggal le lehet fejni a már itt működő egyéb IT cégeket könnyedén. Nagyjából azzal, hogy Te fogod a Fülöp-szigetek renoméját a világban öregbíteni. Ki ne tenne ezért? Ha nekem azt mondják Magyarországon, gyere, megcsináljuk az évszázad magyar találmyányát, biztos nem mondok nemet :)
Alapvetően egyébként 9-21 óráig vagyunk az irodában kedves finn sorstársammal, s ez már a héten így is marad. Talán majd hétvégén látunk is valamit a városból, vagy talán Ázsia egyik legszebb strandjából. Ki tudja...

De ami viszont meglepett, az a mai újság volt:


Majd még folytatom, de a napi 12 óra lefáraszt, tegnap meg még el is kellett menni zabálni egy nagyot.

2010. október 10., vasárnap

Képzeljük el...

hogy oda kell jutni. Ez testvérek között is 13-14 óra. Leszállás nélkül. Kb ilyen géppel, mint ez is:

Másrészt elég zsúfolt sorokra kell számítani, és rengeteg emberre, kb 70 sor ülés, soronként 10 ember ugye. S ülni ennyit, már az is nagy teljesítmény. Szerencsére az ilyen gépeken van kis monitor mindenkinek, amin van film, zene, játék, stb... sőt egymás ellen is lehet játszani :) De a lényeg, hosszú. Egyesek szerint csak xanax segítségével lehet emberi körülmények között átvészelni. Persze ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.
Ha mondjuk Manilát vesszük, van csomó lepukkant része, viszont van új építésű negyed is, több is, ami simán ver európai nagyvárosokat is. Ezen felül vannak a nagy bevásárlóközpontok, de inkább bevásárlóvárosok, amik légkondisak, s valóban szerteágyazó kereszteződésekkel van tele a boltfolyósok tömkelege által alkotott több emeletnyi massza. kilométerekre lehet eljutni boltok előtt sétálva, néha kilépve az utcára, amíg az ember átkel az úttesten.
Mit is lehet még hozzáfűzni? A lakosok száma egyes források szerint a fővárost alkotó szövevényben mintegy 14,5 millió lélek, ezért is furcsa, ha az ember teljesen véletlenül összetalálkozik ilyen helyeken emberekkel, úgy hogy nem is bezéltek meg egymással semmit.
De erről majd legközelebb.




2010. október 9., szombat

Mivel megígértem...

.. meg mert unom is az egyhangúságot itt, úgy döntöttem a hétvégén virtuálisan elviszem a kedves olvasókat Ázsiába :) íme egy kép a dologról

Igaz ez itt a falamon van kitéve, de azért éppen megfelel a célnak!

2010. október 8., péntek

Ajka rajtja

Nem is tudom miért jutott most ez eszembe. így hívták (mostanában van-e nem tudom) régen az ajkai csónakázó-tó körüli futóversenyt. Egyszer még én is lefutottam, legalábbi van róla oklevelem. De igazából valahogy lekéstem a korosztály rajtjáról, s a végén mentm oda a heverokhoz, hogy ez meg milyen már, erre nekem is a kezembenyomtak egy oklevelet :) Az meg jó volt, mert így nem kellett a suliban futkározni meg hasonlók.
De a lényeg, amiről eszembejutott Ajka, az a mai érdekesség. Ülök az orvosnál a váróban, a tvben meg kezdődik a finn híradó, amiben kb 4 perc volt Kolontárról, meg Ajkáról. Azt hiszem ez a híresek lettünk helyett a hírhedtek inkább.

2010. október 3., vasárnap

Kirándulás Tamperébe

Mivel mára szikrázó napsütést ígért a meterológia, így úgy döntöttünk, elvonatozunk Tamperébe. A jól értesültek tudhatják, töltöttem már ott egyszer 5 hetet, többek között itt is lehetett róla olvasni. De ez már régen volt, így hát ideje volt visszatérni. Az egy másik város, mintha nem is Finnország lenne, illetve legalábbis nem Helsinki. Az emberek hömpölyögnek az utcákon, csomó fiatal van, csomó víz és híd.
Már a túra eleje meghiúsulni látszott, mivel a közeli vasútállomáson megbeszéltük a találkozót Szabival, ahova nekem ugye busszal még el kellett jutnom. A busz viszont késett 5 percet, így siettem az utolsó kocsihoz, ahol már ő a melegben üldögelt. Azonban egy babakocsis lányka szenvedett ott a vonatba való bejutással, hát segítettem neki, s beemeltem a babakocsit a két lépcsőfokon, majd kiszálltam és mentem a másik kocsiba, ahova el kellett volna jutnom. De a kocsi jutott el hozzám. Mert ahogy leszálltam az első kocsiból, a vonat bezáródott, s már el is ment... Pech.
Aztán a másik vágányra közben megérkezett egy másik Helsinkibe tartó vonat, mire átértem az aluljárón át, az is elindult éppen. Pech...
De Finnország lévén 6 perc múlva újabb vonat érkezett, s azt már sikerült elcsípnem.
Sajnos ekkor a napsütés még nem nyert bizonyítást, mivel a látótávolság másik vége a ködbe veszett. De bízni lehet ugye. Felültünk hát a vonatra, s irány Tampere. Délelőtt még odaértünk, azonban köd az továbbra sem akart oszlani. Mit volt mit tenni... el kellett ütni valamivel az időt. A sors pedig úgy hozta, hogy minden tájékozódás híján, hosszú és céltalan botorkálás végén a Plevna hívogató cégére mosolygott le ránk az egyik falról. A sorssal packázni nem ildomos, így betértünk korábbi kedves helyemre, s iziben el is fogyaztottunk a remek házisörökből egy Stout típusút.

Mivel a ködről alkotott ismereteink szerint egységnyi sörelfogyasztásnyi idő alatt az eloszlani nem képes elegy, így gondjaink felett elmélázva egy házi búzasört is kénytelenek voltunk magunkévá tenni. Ezt követően azonban immár nem volt mit tenni, a viking szellem, s a Walhalla áldását kérve kitörtünk saját béklyóinkból, s megindultunk a kofáknak szentelt nagy csarnok felé, köznépnek vásárcsarnok. Itt emlékeim szerint lehetett kapni anno menő finn specialitást, a fekete kolbászt vörösáfonyával. A helyiek ezt így magában fogyasztják, mivel azonban mi a fejlett kulináriával megáldott Közép-Európában szocializálódtunk, így kenyeret is kértünk. Volna. Ha lett volna. De ilyesmit nem tartanak, hisz senki sem eszi azzal, akkor meg minek. Nos, ez logikus. így némi krumplit kértünk mellé. Ajánlom mindenkinek egyen ilyet, a véreshurkához hasonló - de mégsem az - íz megbolondítva némi fenségesen édes lekvárral.

Mikor kicsi pocink megnyugodott, megindultunk a kilátó felé, honnan csodás tóvidék, s szigetcsoportok tárulnak a hegyet megmászó vállalkozókedvű turisták szeme elé jutalomként. Persze, csak ha nincs éppen köd. De hátha ott nincs. De volt. Viszont legalább sétáltunk kicsit, hegyet másztunk, s az úton mindenféle Rambonak öltözött hölgyeménnyel találkoztunk. Komolyan, terepnadrágban, van akinek vállán lőszerek voltak átvetve... Gondoltam lefényképezem őket, de nyomorult kis életem még talán tartogat valamit számomra, s így e korai vég nem felel még meg, hát hagytam a csudába a kockáztatást ilyen marcona amazonokkal szemben.
A kilátóból semmit nem lehetett látni, még a mellette 20 méterre álló rádiótorony tetejét sem. Ezért aztán lesétáltunk a vidámpark mellé, ahol szintén ködbe veszett a kilátótorony teteje. Na ennyit a ködről.
Még sétálgattunk, közben a megfelelő védőitalról azért gondoskodtunk alakalomadtán, s meglátogattuk estefelé a Golden Rax nevű, tömdmagadpizzávalmígbírod helyet. Nos, addig tömtük. Vagy talán kicsit tovább is.
Rájöttem, annak ellenére itt az ember tízezeres nagyságrendben eszik kalóriákat szerintem, mégiscsak ez a leghatékonyabb fogyókúra. Bemész, eszel, iszol, az utolsó kettőt végtelen ciklusban folytatod, míg túl nem csordul benned a verem. Ekkor kilépsz fizikai kereteid közül, s megutálsz mindent, ami étellel kapcsolatos fogalom. Én tuti nem eszek semmit szerda estig most. Akkor is csak azért, mert meg kell látogatnunk egy kis finn ételeket kínáló helyet, s a program ma fixálásra került. Természetesen étkezéssel kapcsolatos kálváriánk előtt.

Aztán még sétálgattunk sokat, s amit lehetett emésztéssel kapcsolatos feszítő gázokat, azt távozni engedtük szájnyílásunkon keresztül. Természetesen mindezt nem a finn alpári módon, hanem igen gentleman módon. S amúgy is, a nagyokatól: jobb kint, mint bent. Az esti 8 órai Pendolino sebesvonatot épp elértük, s így 80 perc alatt már itt is voltunk.
Ha köd nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna... De aki tamperei képekre lenne kíváncsi annak ajánlom a blog első bejegyzéseit, ott mazsolázhat kedvére.

2010. október 1., péntek

A tesztelés, mint az informatikai oktatás hiányossága

Aki valaha is résztvett némi felsőoktatásban az informatikához kapcsolódó területeken, az tudhatja, a tesztelés különböző fázisai mostohagyerekek eléggé. Mivel azonban van pár igazi szaktekintély a területen, akikkel volt szerencsém már találkozni néha személyesen is, így dereng némi homályos kép a dologról fejemben.
Ami külön szerencse - s térderogyva kell érte hálaimát rebegni -, hogy egyik ilyen emberke épp itt tartozkódik a távoli Magyarországról, megtámogatni a performance tesztelést. Vagy magyarítva a dolgot a rendszer áteresztőképességét. Természetesen ez az ismeretanyag kétségtelenül megüti a mércét, amiért már érdemes eme kis kódexet újra fellapoznom, s gyertyafény mellett lejegyeznem pár említésre méltó dolgot.
Sör és Salmiakki teljesítményteszt:

Mozart csokilikőr teljesítményteszt:

Tequila teljesítményteszt:


Röviden és velősen: mindig érdemes a profikat munka közben megcsodálni.

Természetesen ezek az italok részben fennmaradt készletek a szerdán távozó kedves "pár" hagyatékaként.

A képen tisztán látszik a női és férfi felfogás különbözősége a pihenésről :)
Nemsokára átteszem a blogírás helyszínét egy másik földrészre pár napra, lehet készülni... ;)

2010. szeptember 13., hétfő

Itt van az ősz, itt van újra


Hát igen, itt már augusztus utolsó hetében elkezdtek a fák némileg sárgába öltözni, most azonban már a többi szín is megtalálható a kínálatban. Állítólag a mostani hét az északi(bb) tájakon a lomb átszineződésének ideje. Akárhogy is, amíg a tarka lomb a fákon van, szép minden, aztán ha lehullik, lehet lombseprűzni...
Ezen kívül rengeteg gomba van mindenfelé. Zöldhátú galambica, a mindenki által ismert csiperke, s van persze bolondgombe is bőven. Ha sokáig nem jelentkezem, akkor kevésbé voltak elégségesek gombászati ismereteim :)

2010. szeptember 10., péntek

Durva hely ez a Finnország

Kérgessé tették már piciny lelkem a folyamatos megpróbáltatások itt a messzi északon. Még arra is rávilágítottak egyszer a finn kollégák, hogy a karácsony, az a légyölő galóca miatt van. De ezt a történetet majd publikálom decemberben. Most sokkal megrázóbb élményben volt részem. A vandalizmus ebben az országban sem ismeretlen, s a magyar környezetből, mint mindentől védő anyahméhből idecsöppent egyének világa kártyavárként omlik össze. Bár talán csak a sajtó bulvárosodása miatt bombázzák a jóléti társadalmat ezekkel a horrorisztikus képekkel. Lássuk miről is van szó.

Nos, nem találok szavakat. A vandalizmus az vandalizmus. Sokat gondolkodtam ezen a képen bevallom, s rájöttem, valóban szánalmas már ez a világ, ha erre tartunk.
Kezdjük a konstellációként egységet alkotó szerteszét heverésző kétkerekűekkel. Kétségkívül mindegyikben helyrehozhatatlan károk keletkeztek. Tisztán látszik az anarchisták rombolási vágya a tetemként hátrahagyott atomjaikra tört, festékkel lefújt, majd felgyújtott, a kerekeket kiszúrt, a küllőket egyenként eltörő végítéletben. Persze lehet, ezt már csak gondolatban kell hozzátársítani, s ez az igazi vandalizmus. Hogy a kedves olvasó lássa meg a terror magvait a lehetőségben. Másrészről pedig a fű! Na az is. Hiszen milliónyi fűszál hajolt meg a rajtuk heverő súlyok alatt, melyeknek egy kisebb eső is kellhet, hogy a Karl May regényekből jól ismert fordulattal minden nyomot eltüntessenek.
Kérem, ez Finnország 2010 őszén. A vandalizmus országa.

2010. augusztus 27., péntek

A rénszarvas éve

Mint a kínai horoszkóp alapján mindenki tudja, vannak-ilyen olyan évek ennek-annak az állatkának az égisze alatt. Nos, ma értünk a rénszarvas évének végére. Egy éve ilyenkor a ferihegyi objektum felé tartottam.
Bizony, azon a napon szakított ki a kegyetlen sors komfortzónámból, kis szubkultúrámból. Kemény és igencsak embertpróbáló időkön kellett kis csónakomban fogcsikorgatva megbírkóznom az élet által alkotott már-már leküzdhetetlen akadályokkal. De a fiúból férfi lett. És így tovább... kielégítve szentimentális olvasóim igényeit...
Ámde az eltelt egy év valós hatása mi is valójában? A legfontosabb, hogy az önéletrajzomba ünnepi harsonaszó mellett rögzítettem 1 év nemzetközi "karriert". Bármi is következzék, ez hátrány sosem lehet. A jubileum alkalmából ma poénból meg is pályáztam egy állást az új csilli-villi önéletrajzommal :) De mint mondtam, poénból :)
Tavasszal például szondáztam a piacot, s küldtam pár jelentkezést ide-oda, hasonló időtartamú tapasztalatot elváró poziciókra. Megjelöltem a fizetési igényt, s kíváncsian vártam mi az az összeg, amikor még szóbaállnak az emberrel. (Aztán mondtam, mégsem érdekel) Nos több, mint amit itt kereshet az ember, de igazából a kérdés az volt, ha úgy alakul komolyan a helyzet, milyen irányba érdemes fejlődni és azzal mit lehet elérni. Jó ezt azért tudni. Csak úgy.
De a valós számvetést, majd holnap végzem el, amikor is romantikus hajókázásra indul magyar különítményünk a távoli Tallinn ódon falai közé, ahol még a sör is olcsóért folyik le az ember gigáján. Persze ez csak egy mellékes körülmény, elsődleges a számvetés, s a mély filozófiai sarokkövek elhelyezése a jövő még kissé ingatag talpazatába.
Viszlát egy év múlva ugyanitt :)

2010. augusztus 22., vasárnap

Szegény embert még az ág is

Bizony, bizony. Minden a románok miatt van. Ez most már kétségtelen.
Okosan kiszámoltam mennyi pénzre is van szükségem a fizetésig, s valóban, maradt is 23,7 eurom az azt megelőző napon. Természetesen a kiskoromben elhangzott tücsök és hangya történetek hatására nem ért felkészületlenül ez a helyzet és a stratégiai készletekhez is hozzányúltam.

De a szemben ülő román kartárs felmondott (okosan), s így a búcsúbuli réme sötét árnyként vetült jövőmre. S úgy is lett. Képtelen lettem volna szegényként útjára engedni az élet viharos és veszélyekkel teli vizeire könnyes búcsú nélkül. Itt kaptam kölcsön pár kopejkát a fizuig :) Egy holland haverja is megjelent az estében, aki igen érdekes és konkrét tervekkel rendelkezett az indiai népesség egész bolygót elárasztó hullámainak megzabolázására. Ezeket itt most nem részletezem inkább, de ott sokat röhögtem rajtuk.
És ha mindez még nem lenne elég csapásnak, ismét megdöglött egy narancssárga halam, s az utolsó sem néz ki túl jól. Szerencsére a neonhalak vidáman úszkálnak továbbra is.
Mindezek mellett még egy vírust is bekapott a céges laptopom, aminek folyományaként azt majdnem két munkanapon keresztül gyógyították az elfekvőben. Cserelaptop nem volt épp, így hát olvasgattam bent, aztán mikor meguntam, hazajöttem aludni egyet, majd pár óra múlva visszamentem.
Aztán akartam venni egy monitort is, mert most olvasgatnom kell sokat a gépen, de a legközelebbi kapitalista piactéren nem volt semmi szinte. Szószerint. Volt pár, ami drága volt, de igazából nagyon kevés, szinte nincs is sima monitor, csak tv, ami annak is használható.
Szóval nincs itt sem rénszarvaskolbászból a kerítés...
Arról már nem is beszélve, hogy itt nincs augusztus 20-i tűzijáték, meg szabadság...

2010. augusztus 14., szombat

A szabadság vége

Persze még nem nősültem azért meg :) Viszont egy barátom igen, így el is utaztam Szentgotthárdra, hogy vele szomorkodjak... ööö vígadjak! Persze, ez a helyes kifejezés.

Ellenben mostantól valóban a munkáé a főszerep az életemben. Na jó, inkább az igazsághoz híven fogalmazzunk úgy, áprilisig a finn rendszer sajátosságai miatt már csak 2 nap maradt a tarsolyban.
Ennek ellenére jó volt Hungária földjén eltölteni azt a pár napot. Előző látogatásom alkalmával csak egy hétvégényi idő jutott, a többit felemésztette az utazgatás. Igaz, akkor annak az volt a célja.
Viszont, mindenki emlékszik bizonyára valamilyen meghatározó gyermekkori élményére. Nos ez lehet akár egy íz is, emlékszem, apám mindig mondta, legalább a szemem nyissam ki miközben eszem a képen látható finomságokat.

A devecseri párizsi, univer majonéz... Nincs jobb. Sajnos itt nem lehet kapni :)

2010. augusztus 12., csütörtök

2010. július 11., vasárnap

Vajon...?

Vajon van-e miről írni? Nos azt hittem nem lesz. De tévedtem. Egy helyen elkérték a személyimet, mert csak 24 éven felüliek léphetnek be, s hízelgő, hogy ellenőrizni akarták. De ami igazán parádés, az az, hogy a figura mikor viszaadta, azt mondta: "Köszönöm szépen" Hihetetlen élmény, magyarul hallani itt ezt!
Ez a diadalmas vb bronzmeccs után történt, ahol egy kollégának lába kélt... nos, eltűnt. Aztán előkerült 4 óra előtt, amikor miatta megvártam plusz egy éji buszt, de azzal sem volt hajlandó eljönni.... Az éjről Robirka számára érdekes infokat adhatnék, de ettől az ombudsmann miatt eltekintek...

Hajnalban 4 után a táj a buszból.
És a hülye mókusok már szolgálatban vannak...

2010. július 2., péntek

Vajon mi történt Berlin után?

Nos a pillangókat kellő körültekintéssel sikeresen elhessegettük, így másnap is frissen és üdén ébredtünk. Mentünk a városnéző busszal, időközben megnézve ezt-azt. S miegymás.

Van ott mindenféle épület abban a nagy Berlinben. NÉmet, meg francia és berlini dóm is. Ami még érdekes, hogy az egész Unter den Linden-nel párhuzamos utat helyreállítják, azaz újraépítik az összes palotát meg múzeumot egy 3-4 km-es szakaszon. Hát, most sem kevés a látnivaló, de azt hiszem 15 éven belül nem lesz Berlinnek vetélytársa... Ilyen szempontból sokat segített azért a gyújtóbomba meg a szőnyegbombázás.
Estefelé még némi berlini specialitással örvendeztettem meg a bendőt.


Este 22h után elindultunk Koppenhágába. Az út különösebben nem volt izgalmas, bár az északi régiókhoz közeledve természetesen a sötétség mint olyan nem igazán volt állandó. Ez a fél hármas állapot.


Aztán átkeltünk Dániába egy hídon.


Koppenhága előtt aludtunk két órát a kocsiban, majd a repülötéren felvettük csapatunk új tagját. Ezt követően Koppenhágában is körbenéztünk. Ez nem nyerte meg oly mértékben tetszésünket.


Ezt követően átkeltünk Svédországba, a nemrég megépült hídon. Erről láttam egy dokumentumfilmet pár éve, szóval kíváncsi voltam. Mindig ilyesmikkel akartam foglalkozni igazából, ahol kézzelfogható eredménye van annak amit az ember alkot. Ezt tartom igazi mérnöki teljesítménynek. Egy ilyen hidat megépíteni...


Aztán Malmöben aludtunk aznap, meg persze ittunk azért svéd söröket. Minden fajtát, ami a helyi egységben kimérésre került.



Másnap Stockholmba érkeztünk, s ott is aludtunk.



Itt volt egy 300 éve elsüllyedt hajó kiállítva, amit a múlt század derekán emeltek ki a tengerből, s teljesen rendbehoztak. Nekem nagyon tetszett. A dolog érdekessége az, hogy 30 méter megtétele után süllyedt el, némi emberi hibasorozatot követően.


Aztán a rá következő napon este átkeljünk komppal a finnek otthonába. Éjjel itt sem volt sosem sötét.


A hajó vicces volt, elsőként sikerült a Kurszk özvegyeivel összefutni, vagy ha nem is ők voltak, de legalábbis oroszul olyan szomorúsággal átszőtt dalokat énekeltek, amiktől szem, s máj nem maradhatott szárazon. Itt a vámmentes boltban hasonló eseményekre lehetett felfigyelni, mint a Tallinn-Helsinki útvonalon. A nyitás után pár perccel már voltak olyan (alkoholos) termékek, amik után csak az árcédula maradt hírmondónak. Pedig itt hektoliterekben kell gondolkodni. Komolyan.
Mikor másodszor jártam a boltban - némi hideg sörért - akkor pl egy nő rubellel akart fizetni, s hisztériázott ez nem annyira lehetséges.
Arról már nem is teszek említést, hogy voltak a hajón mindenféle borogató egyének. De mivel nem az én söröm bánta, a nadrág meg képes a száradásra, így nem csináltam ezekből nagy gondot.


S kedd reggel kikötöttünk Turkuban.


Innentől megint unalmasan fogok "élni".
Aztán meg fürödtem a tengerben Helsinkiben, de szerintem hidegebb volt mint az ivóvíz a csapból.
Ave, morituri te salutant...