2009. szeptember 26., szombat

1 hónap

Lepergett az első hónap. Bizony. Sok értelmeset eddig nem csináltam itt, persze kivéve a munkát :) De az hónapforduló apropóján legalább összeraktam ma a forgószékemet is, szóval, már felszámoltam az utolsó dobozt is a lakásban.
Mik a finn élettel való találkozásomból fakadó benyomásaim? Nos, nagyon röviden...
- nincsen cigányok (vagy a sok indiai miatt nem felismerhetőek) a C betűs szó alatt itt most az alpári viselkedésű népcsoportot értem
- pár ittas egyént azért itt is látni, de nem pesti mértékben
- lehet bicajozni, mindenütt van külön út kiépítve
- a városközponton kívül a járdák gyakran erdők mélyén vezetnek
- nincs szemét az utcákon
- az emberek nyugodtak
- a fiatalok vidámak és nyitottak
- rengeteg a gyerek
- jó a szociális ellátás
- mindent könnyű elintézni és gyors
- kultúrált, tiszta és pontos tömegközlekedés
(- nincs eukomform játszótér gumitalajjal, itt ma egy fára mászó 6 évesforma gyereket láttam, aki olyan 2,5 méter magasan mászott a faágra, alatta meg egy szikla volt :) )
- ...

Nehéz olyat találni, amiben Magyarország jobb...

Mit lehet itt csinálni?

Nekem is megfordult a fejemben! Igazából a kiváltó ok az volt, hogy világ életemben szerettem volna elmenni egy jégkorong meccsre. Láttam az újságban, lesz itt NHL meccs is. Ugye párat mindig Amerikán kívül játszanak, hogy népszerűsítsék (és több ajándéktárgyat adjanak el) az ilyen usa sportokat. Mondjuk szerintem itt a hokit nem igen kell reklámozni, de legyen.
De akkor már elkezdtem nézni pl milyen koncertek lesznek. Kiállításból pl Picasso van most itt, de nekem annyira nem tetszenek a kifordított fejű emberek. Azt kihagyom. No tehát, lesz pl Prodigy! Na nézem is mennyi, ami jó hír az ülőhely ugyanannyi mint az álló, bár ki ül ilyenen, azt nem tudom :) Viszont ami kevésbé jó mindkettő 130 euro. Azért az nem olcsó... Szóval nézegettem mi minden van még. Rammstein csekély 450 euro. Lehet nem itt fogok koncertre járni...

2009. szeptember 24., csütörtök

intézkedek jövök megyek

Elintéztem, hogy átutalják nekünk az "aláíráspénzt" illetve hivatalosan a letelepedési hozzájárulást. Ez aki családdal érkezett a havi fizu 4/3-a, a magányoskodóknak meg 2/3. Ebből elég tetemes mennyiségű sör kijön, de az első fizetéssel nem jött, hát utánajártam. A főnök kül9n megköszönte szóltam, mert ez kifelejtődött. Hát nekem nem ;)
Egyébként most szakmai kérdésekben igyekszem segédkezni egy évfolyamtársamnak, ha már én nem írhatok szakdolgozatot mivel halasztanom kellett ugye, tehát esti óráim értelmesen telnek majd :)

2009. szeptember 22., kedd

Összevisszaság 2.

Azt még nem is mondtam, amíg szállodában laktam augusztus hanyatlásának idején, még tűzriadó is volt ám... Rendesen. Mindenki bambán ténfergett a folyosón, én meg a kis útlevelemmel, meg eurommal indultam a lépcsők felé. 6 emelet szintkölönbség megtétele után elhallgatott éppen a csengő. És a liftből kilépett egy teljesen beöltözött lánglovag, de aztán kiderült nincs is semmi tűz. Erre páran elkezdtek a liftek felé szállingózni, mire a recepciós csajszi elállta az utat, hogy dehát ne már, hisz tűzriadó alatt nincs liftezgetés emberek! Erre pár fürdőköpenyes vendég ingerült finn kifejezéseket kezdett használni egyre növekvő tempóval és hangerővel. Mivel a viadal kimenetele nem lehetett kétséges inkább az utca felé vettem az irányt okulva a pesti munkahelyi tűzriadótesztek élénk emlékéből, amikor 1 korsó sört is meg lehetett (volna) inni, annyi idő volt amíg az ember befért egy liftbe végre...
Viszont az utca jó volt, már este volt egyébként ráadásul vmi péntek vagy szombat. így a hotel előtt álló villogó tűzoltóautókra mindenféle, egyébiránt sörrel felszerelkezett amazonbandák vetettek szemet, és fényképezgették egymást.

Más tudnivaló: itt a buszos közlekedés alatt ne azt tessék érteni, ami mondjuk a piros 7-es fogalmával bármilyen rokonságban lehetne. Itt a buszokon szinte mindig mindenki ül. Ez csak azért szinte, mert vasárnap a meccs után érthetően megnőtt kicsit az utasok száma, ekkor 4 ember kénytelen volt kihasználni, hogy lábikójával támassza meg kis testét ülepe helyett.
Amit még jó tudni, hogy a középső ajtó egy nagy térre nyílik, ahova mondjuk 3 babakocsit lehet betolni, mivel ugye lépcső az nincs. Ha babakocsival utazol, neked sem kell fizetned jegyet. Ha pedig leszállnál, külön kis csilingelőgombod van babakocsi piktogrammal, mainek a hangja is más, így a jóravaló sofőr felkészül lelkileg, hogy meg kell várnia, amíg kiügyeskeded a babakocsit a járműből.
No de hova megy a sok adó meg járulék, amit befizetsz? Egyébként kb 30%. Hát pl minden gyermeteg lény jogosult 17 éves koráig állam bácsitól 100 eurora havonta, illetve ha nem elsőszülött pár euroval többre mindig. Ez bizonyára azért van, mert tudják, a prototípus mindig silányabb, a sorozatgyártás pedig egyre tökéletesedik :)
Emellett, ha mondjuk anyu otthon marad a picivel 2-3 éves kora között, akkor állam bácsi honorálja ezt 300 euróval havonta, hiszen ebben az esetben nem kell államilag fizetni a sok óvónénit, akikből itt 4,5 gyerekenként egy jár. És mivel igen nagy a versengés a helyi lakosokért, mivel az adók felét helyi szinten szedik és használják fel, így a helyi önkormányzat is ad a 300 mellé mondjuk 200 eurot arra az egy évre.
Megint tudjuk kik járnak az egésszel rosszul... igen szegény apukák, akik megfáradva csak egy sörre és egy vállmasszázsra vágynának, meg pár duruzsuló léleksimogató szóra az asszonyságtól, ehelyett csak azt kapják, jajj egész nap itthon ültem menjünk el valahova, vagy csak én, te meg vigyázz a gyerekre addig. Nehéz a finn férfiak sorsa... Hiába na.

2009. szeptember 21., hétfő

Sportnap 2

Mivel ma igencsak remek idő volt, s már a lustálkodásban is elfáradtam, inkább úgy gondoltam bővítem nyelvi ismereteimet, s hol lehetne ezt mindennél jobban megtenni, mint egy focimeccsen? Kilátogattam a finn első ligát vezető HJK hazai fellépésére. Kb 6000 ember lehetett, és 2 góllal jobbnak bizonyultak a hazai kékek. Az egésznek egyébként kicsit olyan matinés hangulata volt. Egyszer voltam kint a Budapest Wolves (amerikai foci) mérkőzésén, na olyasmi volt. Rengeteg gyerek volt, őket meg is örvendeztette mindkét csapat a meccs elején, és fejenként egy labdát rugtak a nagy gyereksűrűségű szektorokba.Ez jó látvány volt, mert pár kissrác nem tudta elkapni a labdát, így ők elvágódtak a fejükön landoló labdától. De persze az jobban bosszantotta őket, hogy így egy társuk kaparintotta meg az ereklyét.
A helyi vagány csoportosulásból kettő volt. Az egyik a Forza HJK (15 tag) a másik a HIFK (50 tag). Az előbbi volt a keményebb társaság ők csak felsőtestüket tekintve egy sálban voltak, igaz a vendégszurkolók meg inkognitóban.
A legnagyobb ovációt a 90 perc alatt egy afro-finn (mégsem írhatok négert) megmozdulása okozta a nézőtéren. Egy igen rosszul eltalált lövés a nézőtéren landolt... volna, ha emberünk rá nem készölt volna a labdára, és felállva nagy parasztlengővel bokszolta vissz kapásból azt a kapus felé. Miután mindenki éljenezte, meg tapsolt neki, még felállt a székre és meghajolt a közönség felé is széles vigyorral.

2009. szeptember 20., vasárnap

Sportnap

Ma az állandó halasztgatást megunva és a szép időt látva úgy döntöttem bicajom összeszerelem és elkerekezek délre a tengerhez. Azt észrevettem elég hamar, hogy a fékeken még állítani kell majd, mert most nem az igaziak. Rengeteg tanulságot levontam utam során, de ezeket majd a végén.
Tehát a tengerpart:

Addigra már elbújt a napocska...
És a bicaj, amiről nem gondolta volna Győrben a kereskedő, hogy egyszer a finn tengerparton fog állni...


És akkor a tanulságok:
- ha egy éve nem ültél bicajon, akkor ne 30 km-t menj elsőre, mert amit az evolúció rengeteg év alatt a testedbe rakott, az mind felmondja a szolgálatot
- ha Finnországban csinálod mindezt, tudd, a legveszélyesebb ellenfeled a mókus. Aminek olyan kicsi agya van, hogy körülnézés nélkül fut át az úton (szökell)
- tudd, hogy azok a részeid amik a bicajjal érintkeznek megnyomorgatásnak lesznek kitéve (pl. a tenyér (is))
- ha két bicajos összeütközik és számodra is érthetően szidják egymást, akkor ne mutasd ki magyar vagy te is (bénák, de egyik se esett el)

Most jól ki is kell pihennem magam... És a bicaj is ezt teszi tavaszig ;)

2009. szeptember 19., szombat

A termékeny este

Ma este három idézetet osztanék meg. Talán valaki hasznát veheti így együtt:
1,
"Mérnökök vagytok, oldjátok meg!" - nagybecsű managerem, amikor olyan probléma állt előttünk, amihez sem jogosulságunk, sem közünk, sem erőforrásunk nem volt.

2,
"Aki nem játszik, az nem is nyer" - ezt mindenki ismeri

3,
"Ebben az időben az én jó barátom, Szergej, egy kávéházat nyitott a Nagystrandon, amelyet „Mira Furlan”-nak nevezett el. Noha a név semmi, és a rózsa édesen illatozna más néven is, a kávéház neve azt a luddista elvet sugározta, amely egyben működtette is." - Andrej Nikolaidis: Mimézis

2009. szeptember 18., péntek

A munka

Mivel van pár emberke, akiket furcsa módon az itteni "szakmai" tevékenységem is érdekel, ezért most pár szót erre is elpazarlok.
Kezdjük ott, hogy itt az ember kis csoportokban dolgozik, minden csoport kis szobácskákban tengeti napjait. Az ilyen kis meghitt hangulat mellett még van táblácska, meg projektor, egy monitor ami zöld és piros színekben pompázik általában, és persze mindenkinek a saját kis dokkolója (amibe a laptopot lehet tenni) a bazinagy monitora előtt.
A társaság elég vegyes, a csoport amibe kerültem, tartalmaz két architektúrához értő (finn) embert, másik két finnt, akikről tudom ugyan már kicsodák, de nem ülnek ott velünk még jelenleg. Velem szemben meg egy indiai csávó ül. Ő egy nappal utánam érkezett. AMit érdemes róla tudni, hogy csak a homlokától felfelé látom a monitor miatt, de állandóan mindkét kezével az elválasztást simítgatja a haján. Napi 5 órát kb. két kézzel, szerintem vagy lábbal gépel, vagy gondolatátvitellel vezérli a gépét... De az is lehet, hogy ő Ganésa. Amúgy meg mint az indiaik nagy része, mindig ingben és szövetnadrágban jár, és mondatonként elhangzik a szájából egy "right?" ha ő beszél, vagy egy "OK", ha másvalaki hozzá. Ez olyan mint a pont, vagy a kérdőjel a mondatok végén. De legalább a hangsúlyra nem kell figyelnie.
A szoba egyik finnje most éppen elment Indiába 3 hétre, mivel ott is van egy leányvállalatunk, akik bizonyos részeit végzik a projektből adódó munkának. Amúgy jó hangulatú gyerek. A másik finn a Jedi mesterem, tőle tanulhatok meg ezt-azt. Teljesen jó fej, kb egyidősek egyébként mindketten velem. De eme utóbbi fütyürészik, énekelget, magában beszél néha. Nem egy tipikus finn. Múltkor - rendkívül tág érdeklődési körömnek és igen aprólékos felkészülésemnek köszönhetően - felismertem a hupikék törpikék rajzfilmsorozat dallamait. Kérdeztem tőle, talán a gyerekei kedvenc sorozata? De csak annyit mondott, negatív, az övé.
A terméket fejlesztő emberek zöme idősebb nálam, ami furcsa a pesti utolsó egy év után, amikor csak diplomakörnyéki emberek vettek szinte körül. A nemzetiségek tárháza igen bőséges: kínai (2 lány jön még a mi csoptunkba és akkor lesz meg a létszámunk), pakisztáni, indiai, román, magyar és finn. Meg persze lehet van más is, eddig ezekről tudok :)
A mentalitás a szokásos. Minden tervezetten és (többé kevésbé) szervezetten folyik. A munkaidő az munkaidő, ami itt 7,5 óra naponta ugye. Ha lejár, akkor nincs olyan ok, ami miatt valaki 5 percnél többet maradna. (Bár itt a túlórát fizetik.) Legalábbis, ha finn. Azt hiszem mi máshoz vagyunk szoktatva. Viszont, amíg itt vannak, addig igen nagy százalékában az időnek ténylegesen a munkával foglalatoskodnak. Ebben mondjuk nem hasonlítanak ránk ;) Ha nincs mit épp csinálni, akkor tanulnak. El vannak ismerve.
Személyes tapasztalataimról annyit: eddig kétszer szóltak nekem. Először egy román nő, hogy látta már hibákat javítok, hmm ezt nem gondolta volna. (Mondjuk az igaz két hetet adtak működjön a levelezőrendszer... igaz én közben kétszer újrainstalláltattam az egész rendszert pluszban a helyi IT okoskákkal. -- oh, és ha itt a laptopodat ott kell hagynod... csiribú-csiribá, kapsz cserelaptopot, nem is rosszat.) Másodszor meg, a Jedi, hogy nyugodtan szóljak neki (is), nem kell mindent magamtól megcsinálni, azért van itt segítsen. Meg csináljuk együtt ezt azt, mert ez a hivatalos út a mostani időszakban. De ha egyszer már megmutat valamit, akkor minek megint? Ha nem tudom úgyis szólok majd neki :) Ebben maradtunk, aztán elkezdte fütyülni a pókember rajzfilm zenéjét...
Amúgy meg kipucoltam a hibalistájukat, az elmúlt héten 3 B (az mondjuk furcsa, hogy itt 5 nap van a javítására, a magyarhonban megszokott 10 helyett) kategóriás problémát megoldottam nekik, szóval most már kedvemre foglalkozhatok, azzal amivel akarok :D Legalábbia a következő két hétben.

ui. Mivel a focis bejegyzés megmozgatta az olvasókat, jó idő esetén hétvégén kimegyek a HJK (bajnokságot vezetik) hazai meccsére. Sajnos az Európa Ligáig nem sikerült eljutniuk.

2009. szeptember 17., csütörtök

Nohát, nohát

Bár már elmúltak azok az idők, amikor az Ajkát elkísértem Celldömölkre, vagy bérletem volt az Üllői útra, de a magyar klubok nemzetközi szerepléséért még mindig lelkesedem. Mert olyankor fociznak.(A válogatottat mondjuk kimondottan utálom, mert sz*r meccseket játszanak mindig.)
Azt mondjuk nem értem hazai meccseken miért nem hajtanak így, meg csinálnak ilyen megoldásokat. Persze ha 25%-ot nyájt mindenki, akkor minek több?
De ma a DEBRECEN kitett magáért! Nagyon szép játék volt. Igaz a felét kínaiul néztem, de azért jó volt :)
Ha ilyen lenne a foci otthon mindig, nem mentem volna sehova, még a gordonka melódiák sem zavartak volna...
Hajrá Loki!

2009. szeptember 15., kedd

Én, a kizsákmányolt

Ezúton is megkérek mindenkit, saját érdeketekben kerüljétek el Finlandiát. Mármint nem a vodkát, hanem az országot. Ki vagyok zsákmányolva, rabszolgasorsba vagyok taszítva...
Azt kell tudni itt a szabadságokról, hogy egy adott év szabadság szempontból április 1-től március végéig tart. Ezalatt az időszak alatt gyűjtögeted a szabadságokat. Ha a munkaviszonyod nem április 1, vagy azelőtti, akkor 2 nap havonta amit begyűjtesz. Ha teljes év körbefordul, akkor 2,5 nap havonta.
Na amit itt összegyűjtöttél, azt veheted ki a következő fordulóban. ez az én esetemben azt jelenti, hogy áprilisig 7 hónap van, az kettővel szorozva 14. Na ezt vehetem ki április 1-ig. Mármint 2011. áprilisig. Hiszen amit 2010 áprilistól 2011 márciusig gyűjt az ember az a 2011 áprilistól érvényes...
Persze azért rugalmasak. De akkor is... Milyen már ez... Éhbérért, szabi nélkül... Szegény én. Már megint szegény én...
És akkor azt még hozzá se tettem, hogy a 14 nap igazából 12, mivel itt minden 5 nap után 1 nap szombatot is ki kell venni. Ennek történelmi okai vannak, ne kérdezzétek. A szombat is szabadságkivételre ítéltetett...
Ami talán csipetnyit balzsamozza eme rettenetes csapásoktól elkínzott lelkem, az a HOLIDAY BONUS. Ha szabit veszel ki, az a normál bér 1,5-szerese. Amit maximálisan megértek, mert ilyenkor szegény férfiaknak el kell viselniük egy egész napon át a feleségüket, vagy el kell vinniük az IKEÁba bevásárolni, stb...
Szóval az egyetlen pozitívum a szabiigába kényszerített szombatokban, hogy egy teljes év szabigyűjtés után ilyenekből 5 db lesz, amik igazából 7,5 napnyi plusz fizetést fognak érni.
Hát ennyit a kapitalizmus által megnyomorgatott kis életemről...

2009. szeptember 14., hétfő

Dobozolunk...

Örömmel jelenthetem, hogy jelentősen lecsökkent a dobozok száma a lakásban. 2 van még a szobában, meg 2 a konyhában. Felszereltem a lámpákat is, illetve a függönyt szóval most már fényárban tudom úsztatni önmagam, ha kedvem tartja.
Láttam a kinti hőmérő kora délután (nap rásütött) 35 fokot mutatott. No ez meglepett, kicsit oda is húztam a hintaszékem az ablakba napfürdőzni, s tényleg meleg volt. Aztán mikor kimerészkedtem a szabd ég alá, szembesöltem vel, hogy igazából 16 fok van, legalábbis árnyékban.
Viszont ma csináltam egy kis pörköltet, ki is nyitottam az ablakokat, hadd szagolgassák a finnek mi készülhet itt.
Gondoltam kinyitok hozzá egy üveg magyar borocskát is, de aztán beláttam, nem pazarolhatjuk ily alakalomnélküliségre a nedűt.

Még érdekességnek annyit, itt ha van tv-d és az olyan állapotban van, hogy "bármikor képessé válhatsz adás fogására" (szerintem ez a mindig kategória), akkor engedélyt kell rá kérned. Amit a gentleman finn hatóságok meg is adnak 224 euroért egy évre. Ez amolyan állami tv díj, amit az adások minőségének fenntartására és javítására fordítanak. Jelenleg 2 millió tv (pontosabban háztartás) van bejelentve, tavaly 20000 renitens kobakjára koppintottak rá. Mert ahol nincs regisztrálva tv, oda látogatásokat szervez a drága tv felügyelet.
Na nekem van itt tv-m, de antennából semmi nem jön. Szerintem ez nem a bármikor képes vagyok adást fogni kategória innentől...

2009. szeptember 13., vasárnap

Szombat

Hétvége lévén a hülye óra reggeli hetes csengésenémi rosszallást váltott ki belőlem, s a jólvégzett munka örömével némítottam el. Aztán mikor 8:51-kor immáron a természet hívásának eleget téve kinyjtottam szemeimet, akkor rádöbbentem, hogy 9:00-re elígérkeztem némi költözködési gyorsegélynek... Azért 10 után odaértem. Itt szerencsétlenkedtünk kicsit a bőröndökkel hátizsákokkal, babakocsival. De aztán mindent sikeresen sikerölt elintézni.
Karhu 3 barátunk velönk örülta sikernek. (Aki műveletlen, illene tudnia, hogy a karhu az a medve, de itt most egy sör neve, a 3 meg a sör komolyságát jelöli, az kb a magyar söralkoholnak megfelelő.)
késő délután aztán még ellátogattunk a főbevásárlóközpontba, ami a westend sokszorosa. Mondjuk céllal mentünk, tehát az ilyen nők által vásárlásnak nevezett céltalan lézengést most tessék elfelejteni. Most tehát többek között van már biciklizáram, így akár megkezdhetem egészséges életmódomat is :)

A mai finn mese pedig (ami nem mese): amíg reggel vártam mikor jön már a busz egy 50 körüli nő sétált be a buszmegálló melletti ösvényen az erdőbe (itt ilyenek vannak), de 5 prc múlva jött vissza. Felém tartott egy méretes övegszilánkkal a kezében, igencsak feldúlt finn szóáradat közepette. Számot vetettem, vajon miért haragudhat rám, de megnyugodva vártam mi fog történni mikor rájöttem, semmit sem ártottam neki.
Mikor rájött nem értem mit magyaráz (vagy finnez?) akkor elkezdte angolul: Milyen ostobák az emberek, hogy ilyet eldobnak az erdőben és aztán a szegény állatok megvágják magukat és véreznek és nincs állatorvos itt a közelben, hát mi lesz?! Aztán kidobta az üveget és megnyugodva tért vissza a fák közé...
Nos, igen szép dolog, ezektől a finnektől ,hogy szeretik a tisztaságot és a természetet és óvják, meg hogy kihozott egy üvegszilánkot és kidobta.

Bár szerintem egy állat sem megy oda egy emberszagú öveghez, majd huzogatja az üveg élén a nyakát. De ettől még legközelebb én is felszedem, ha ilyet látok.

2009. szeptember 12., szombat

igen

Igen, újra itt. Sajnos a laptopom ilyen olyan okokból két napig telepítgették, de most már jó. Címszavakban mi történt ebben a kicsiny időszakban:
- tegnap megvolt az aratás Finnországban. Láttam ahogy a térdig érő, ámde nagy búzakalászokkal rendelkező terményt vízszintesbe helyezik
- folytattam a kipakolást, de a konyhában még több köbméternyi csomagolóanyag áll gúlákban
- ma pedig volt valami alkalom a finneknek, hogy ehessenek egy VACSORÁT 14:30-kor, illetve utána a vidámparkban kiélhessék a bennök rejlő gyermeket. Mi is hivatalosak voltunk ide Lajcsival, de mivel holnap át kell költözniük az állandóba, ezért a sör felszámolásával párhuzamos mértékben nőtt elhatározásunk, miszerint betologatjuk a bútorokat a lakásában a nejének megfelelő poziciókba. Ezt aztán meg is tettük zokszó nélkül.
-megkaptam a finn bankkártyám. Ha fizetés is lesz, akkor majd használni is tudom :)

2009. szeptember 9., szerda

Papír

Ennyi papírt még életemben nem láttam, mint amit ezek a figurák a csomagoláshoz használtak. Szerintem az egész konyhát kitöltené abban az összegyűrt állapotában... nade a tollpárnát minek papírcsomagolással megvédeni?! Ez már perverzió...

2009. szeptember 8., kedd

Magyar látogató

Ma reggel nyitom az ajtót, köszönök finnül, erre lesziáznak! Meg is lepődtem. A kamion sofőrje volt az. Megjöttek a cuccok!!!
A hét hátralevő részében kevésbé lesz unalmas az élet, és újra ágyikóban lehet csicsikálni...


beköszöntött a tél

Hát azt tudom ott még csak az ősz, de itt már a tél! Hogy miért mondom ezt? Itt már fűtenek... hallgatóztam mi szöszmötöl itt esténként, míg rájöttem, a fűtőtest az. És igen: éjjel már meleg. Először nem gondoltam komolyan gondolják ezek a finnek, itt "télan nyáron, egész évben 20-24 fok van a lakásokban". De tényleg. Le is tekertem a radiátort, annyira azért még nincs hideg na!
Más hír nincs, ma megvolt az első bevezető okoskodás az okasságba.

2009. szeptember 7., hétfő

"Ez nem csodaország!"

Hagyjuk most az összevisszaság folytatását, még arra nyílik bőven alkalom. Szóval a kemény munkával töltött hét után a hétvégi megérdemelt pihenés mellett a függöny beszerzése, és a takaritás volt terítéken. Ezekről a vérzivatoros időkről nem is írok le rémséges részleteket...
A lényeg csillivilli minden, van asztal a konyhában, és emellett elkészítettem első meleg ételemet is, miután megvettem a serpenyőt és kést hozzá. szerencsére itt mindenből van akciós mindenfelé. pl párnát 1 euroért vettem, 4 kést fa tartoval meg 3-ért, serpenyőt 2-ért stb...
No de ezek nem izgalmas dolgok. Ma látogatást tettem egy hazánkból elszármazott kollégámnál, aki kedves családjával épp egy átmeneti lakásban éldegél. Mint családfő, magyar hazafi, és nem mellékesen kemény férfiember... átengedte az összes lehetséges fekhelyet a családnak ő pedig a földön alszik már 5 napja. kölön hoztak ugyan egy kanapét nekik, de azon sajnos nem fér el.
Nos jelenlétem hatása alatt, s bizonyos rávezetéssel... csiribu csiribá... a kanapé kinyithatóvá vált! "és Isten látta, hogy ez jó" Bár erről a Biblia nem ír, de ezt is az 5. napon csinálta úgy tűnik...
Hát remélem ma jobban kialudja magát az úr. S emellett nem mehetek el pökhendi stílusa mellett, mellyel egy mosásról beszélt, ahol a víz elzárt állapota miatt ugyebár nem valósult meg a megtisztulás csodás folyamata. No szóval, aki nem képes a kanapét kinyitni és inkább a földön alszik, illetve korábban a verőfényes kinti napsütés ellenére azt állította azért késett, mert kereste a behúzott függönyökkel levédett szobában botorkálva a villanykapcsolót és nem találta... na az ilyen ember mondja azt szegény mosásért felelős személynek: "ez nem csodaország, hogy víz nélkül mosson a gép!" (holott a vizet az úriember zárta le szintén)
Önkritikát, kérem!

2009. szeptember 5., szombat

Összevisszaság 1.

Az elmúlt időszakban azért történt pár dolog... Voltak ugye a "fájdalmas búcsú" pillanatai, amikből mindenre nem is emlékszem sajnos ;)
De amire biztosan emlékszem, hogy sikerült szereznem egy albérletet. Sajnos a panelrengetegben van, a gettó közepén. És szauna sincs a lakásban. de valahol a házban van állítólag.
Ami gond, hogy meguntam a szállodában a mindennapos reggeli lazacevést, és inkább átjöttem az albiba. Ahol viszont nincs semmi. Leülni sem lehet... csak a budira :)
Viszont mivel ugye aludni kell valahol, így az IKEA segítségével vettem egy matracot, meg párnát paplant. És internetet szereztem, így a lakás berendezéséhez a modem is hozzátartozik, ezt nem tagadhatom le.
A dolgaim kedden érkeznek meg, de a hétvégén még veszek majd függönyt is. meg az IKEA kínálatában megtalálható a 80 centes hotdog is. Igaz azt hiszem Budaörsön ez 120 Ft volt. Bár sosem ettem.

Ilyen a nagyszoba (illetve a szoba, mivel kisszoba nincs).



Aztán itt van a berendezési tárgyak halmaza is.


És hogy hol is lakom most? Aki meg akar látogatni itt talál: Karakalliontie 14D 25-ös lakás. Ez ideális lesz majd, ha átköltözik a csoportom a közeli Karaportti campusba. Jelenleg azonban még Helsinki Valimo körzetében vagyunk kb 2 hónapig. Igy tömegközlekednem kell. Ez kb a következőből áll: 3 perc séta, 18 perc buszozás, 4 perc séta. Na itt érkeztem meg az irodába. De novembertől a 10 perc gyaloglás lesz ehelyett. Plusz megspórolom a régióbérletet ;)
Na itt lakom:


Bejelöltem rajta merre kell majd novembertől sétálgatnom :)
Hát egyelőre ennyi innen

Na és ilyen itt a panelrengeteg egyébként... ;)

2009. szeptember 3., csütörtök

Rövid áttekintés

Hát most már dolgozom ám! Illetve már az irodában vagyok... Igyekszem mindenféle jogosultságok hálójából megszerezni azokat, melyekre tényleg szükségem van. Majd elkezdem írni a történéseket is, már van net az albérletben, "otthon". Más nem is nagyon akad, mivel csak keddre érnek ide a dolgaimmal otthonról.
Szegény én