A munka

Mivel van pár emberke, akiket furcsa módon az itteni "szakmai" tevékenységem is érdekel, ezért most pár szót erre is elpazarlok.
Kezdjük ott, hogy itt az ember kis csoportokban dolgozik, minden csoport kis szobácskákban tengeti napjait. Az ilyen kis meghitt hangulat mellett még van táblácska, meg projektor, egy monitor ami zöld és piros színekben pompázik általában, és persze mindenkinek a saját kis dokkolója (amibe a laptopot lehet tenni) a bazinagy monitora előtt.
A társaság elég vegyes, a csoport amibe kerültem, tartalmaz két architektúrához értő (finn) embert, másik két finnt, akikről tudom ugyan már kicsodák, de nem ülnek ott velünk még jelenleg. Velem szemben meg egy indiai csávó ül. Ő egy nappal utánam érkezett. AMit érdemes róla tudni, hogy csak a homlokától felfelé látom a monitor miatt, de állandóan mindkét kezével az elválasztást simítgatja a haján. Napi 5 órát kb. két kézzel, szerintem vagy lábbal gépel, vagy gondolatátvitellel vezérli a gépét... De az is lehet, hogy ő Ganésa. Amúgy meg mint az indiaik nagy része, mindig ingben és szövetnadrágban jár, és mondatonként elhangzik a szájából egy "right?" ha ő beszél, vagy egy "OK", ha másvalaki hozzá. Ez olyan mint a pont, vagy a kérdőjel a mondatok végén. De legalább a hangsúlyra nem kell figyelnie.
A szoba egyik finnje most éppen elment Indiába 3 hétre, mivel ott is van egy leányvállalatunk, akik bizonyos részeit végzik a projektből adódó munkának. Amúgy jó hangulatú gyerek. A másik finn a Jedi mesterem, tőle tanulhatok meg ezt-azt. Teljesen jó fej, kb egyidősek egyébként mindketten velem. De eme utóbbi fütyürészik, énekelget, magában beszél néha. Nem egy tipikus finn. Múltkor - rendkívül tág érdeklődési körömnek és igen aprólékos felkészülésemnek köszönhetően - felismertem a hupikék törpikék rajzfilmsorozat dallamait. Kérdeztem tőle, talán a gyerekei kedvenc sorozata? De csak annyit mondott, negatív, az övé.
A terméket fejlesztő emberek zöme idősebb nálam, ami furcsa a pesti utolsó egy év után, amikor csak diplomakörnyéki emberek vettek szinte körül. A nemzetiségek tárháza igen bőséges: kínai (2 lány jön még a mi csoptunkba és akkor lesz meg a létszámunk), pakisztáni, indiai, román, magyar és finn. Meg persze lehet van más is, eddig ezekről tudok :)
A mentalitás a szokásos. Minden tervezetten és (többé kevésbé) szervezetten folyik. A munkaidő az munkaidő, ami itt 7,5 óra naponta ugye. Ha lejár, akkor nincs olyan ok, ami miatt valaki 5 percnél többet maradna. (Bár itt a túlórát fizetik.) Legalábbis, ha finn. Azt hiszem mi máshoz vagyunk szoktatva. Viszont, amíg itt vannak, addig igen nagy százalékában az időnek ténylegesen a munkával foglalatoskodnak. Ebben mondjuk nem hasonlítanak ránk ;) Ha nincs mit épp csinálni, akkor tanulnak. El vannak ismerve.
Személyes tapasztalataimról annyit: eddig kétszer szóltak nekem. Először egy román nő, hogy látta már hibákat javítok, hmm ezt nem gondolta volna. (Mondjuk az igaz két hetet adtak működjön a levelezőrendszer... igaz én közben kétszer újrainstalláltattam az egész rendszert pluszban a helyi IT okoskákkal. -- oh, és ha itt a laptopodat ott kell hagynod... csiribú-csiribá, kapsz cserelaptopot, nem is rosszat.) Másodszor meg, a Jedi, hogy nyugodtan szóljak neki (is), nem kell mindent magamtól megcsinálni, azért van itt segítsen. Meg csináljuk együtt ezt azt, mert ez a hivatalos út a mostani időszakban. De ha egyszer már megmutat valamit, akkor minek megint? Ha nem tudom úgyis szólok majd neki :) Ebben maradtunk, aztán elkezdte fütyülni a pókember rajzfilm zenéjét...
Amúgy meg kipucoltam a hibalistájukat, az elmúlt héten 3 B (az mondjuk furcsa, hogy itt 5 nap van a javítására, a magyarhonban megszokott 10 helyett) kategóriás problémát megoldottam nekik, szóval most már kedvemre foglalkozhatok, azzal amivel akarok :D Legalábbia a következő két hétben.

ui. Mivel a focis bejegyzés megmozgatta az olvasókat, jó idő esetén hétvégén kimegyek a HJK (bajnokságot vezetik) hazai meccsére. Sajnos az Európa Ligáig nem sikerült eljutniuk.