101

Többen is morgolódnak általában (mindig) ételekről írok. De sajna ez van. Manilában nincs látnivaló, így jobb híján az emberek esznek meg isznak. :) Viszont elmentem tollasozni múlt héten, ma meg vettem tollasütőt is. Valamit nekem is kell csinálni ugye.
Na de a lényeg, étel ma is lesz, nincs kivételezés! Sokáig úgy volt a hétvégén nagy esőzések lesznek, így elmarad Chinatownba vezető kulináris túránk, de végül a gyülekező fellegek ellenére, belevágtunk. Egy srác ott lakik, s 5 helyi meg én szombaton tiszteletünket tettük a körzetben.
Maga városrész valóban nem éppen turistacsalogató, piszkos és zsúfolt, viszont mindenfélét lehet kapni. Pl. ropogtatni való halbőrt is. Akárcsak a mi töpörtyűnk. (Az is van.)
Binondo templom volt a találkahely.

Aztán csak mászkáltunk egyik helyről a másikra az addigra lezúduló periódikus esőzéshullámokban.
A teljesség igénye nélkül... banánlevélben sült rizs, benne csirke marha és rák, elég erős ánizs ízzel; veseleves (hmm, lehetett tudni vese szag és íz alapján is); kis batyuk különféle töltelékekkel, ezt ott gyúrták lisztből egy asztalon aztán főzték meg; hasonló, de ebben leves is volt meg húsgombóc; és a százéves tojás, legalábbis pontos fordításban...

S hogy keretbe foglaljuk a mai mondanivalót, hát így kell elképzelni, amikor esik. Nem köd, nem füst, csak eső. De abból sok.

102

Sikerült. Jelentem: túléltem a finnek sörözési szokásait. Most 6 hétig regenerálódhat a szervezetem, amíg nem térnek vissza, hogy újra feldúlják a trópusok lassan csordogáló mindennapjait.
Mivel a szálloda hűséges kis lakója vagyok, s jóhírét tehetségemhez mérten a publikum tudomására is hozom, így nem tudtak nem megjutalmazni ezért. 50 itt eltöltött éjjelem megünnepléseként kaptam 1000 peso utalványt, mit lefogyaszthatok, s ma meg kaptam még egy ajándék éjszakát egy reggelivel, mit felhasználhatok novemberig. Szóval ha valaki épp erre jár... én nemsokára már az albérlők szerény s kiszolgáltatott életét élem majd.
(Ma egyébként biliárdozni voltunk, bár a helyet megtalálnunk nem volt könnyű, de megérte. Igazából bowlingozni mentünk, de aztán a kisebb ellenállás felé haladva a kisebb golyókkal is beértük. Volt vagy 16 asztal, és 12 bowlingpálya legalább.)

Manila-bay, azaz az öböl

Halvacsora

Ismét elsodort a tájfun az öbölnél fekvő halpiacra és/vagy étteremsorra. A kettő ugye egyazon utca két oldalán van. Itt megveszed, ott elkészítik Neked. Hát lássuk, mit lehet venni, ezek itt helyi fauna.
Ezúttal fényképezőgépet is vittem.

S ha az alapanyag megvan... csak meg kell mondani miként kerüljön az asztalra.

103

A hétvége sajnálatos körülmények között telt, mivel majdnem végig esett, így nem volt sok tennivaló. Pénteken munka után csoportunk tiszteletét tette egy helyiek által látogatott vendéglátóipari egységben. Majdnem huszan voltunk, s az este jó hangulatban is telt. Mivel az egyik finn születésnapos volt, ezért kitalálták neki, elviszik kuplerájba. Egy finn ilyet meg nem utasít vissza.
Ez egy nagyon bizarr élmény volt. Mint amit filmekben látni. Üvegfal mögött 4 sorban ülő hölgyikék bikiniben, kb. 100. Aztán volt színpad, amin férfiak és nők lassított felvételesen mozognak ruhában, miközben a plafont nézik. Kicsit mintha be lennének lőve. A finn férfiú választott, s ekkor meg egy előszobás részbe került a társaság, a 3 lokál, a 2 finn, én, meg a pillangó. Na itt aztán volt nagy tévé, s lehetett karaokézni. Hoztak sört, majd két turnusban, kb. 20 további lányt, hátha más is magányos e sötét estén. Mivel senki nem igényelt magának már több társaságot a korábban a szobában lévőknél, így harmadik turnus már nem volt.
Igazából nem történt egyáltalán semmi, az ünnepelt sem kísérte be szíve egyetlen királynőjét a hátsó szobába, de egy óra elteltével a születésnaposhoz bújó hölgyike közölte, eddigi hostess munkája ellenértéke x peso, s ha továbbra is igényt tart társaságára az ünnepelt, akkor ezzel számoljon a továbbiakban. Nos, távoztunk. Nagyon furcsa volt az egész. Kicsit olyan rémálomszerű, ha túl sokat ittál mielőtt aludni térsz...
A Pasig folyón terveztünk hajótúrát hétvégére, ami egyébként jópár éve biológiailag halottnak van nyilvánítva. Ez nem csoda, mert néha ugyan kikotorják, de aztán visszaszórnak bele mindent. Sárga és büdös, legalábbis azokon a részeken ahol eddig láttam, mindig olyan volt. Viszont esett, így félúton a kikötő felé meggondoltuk a dolgot, s inkább elmentünk moziba.
Itt óriási bőrfotelek vannak, amik fekvő helyzetbe állíthatóak, lábtartóval meg minden... A jegy kb 800 Ft. És a termekben jegyvásárláskor írta a gép mennyi még a szabad hely, 912, meg ilyenek...
De a bevásárlóközpontok valóban félelmetesek. Óriásiak. Még múltkor voltam egy másikban, ott van ilyen pl az egyik sarokban eldugva.

Most meg az alagsorban "megbúvó" futballpályányi étkezdés részen csodálkoztam el újra. Egy panorámakép kb. 120 fokról.

Itt a választék igencsak tág, éhesen nem hiszem sokan maradnak. Egy 99 pesos adag, ami mondjuk 430 Ft.

Ez (itt marhahús és csirkemáj, két kupica rizs, saláta és leves) teljesen jó papi, leszámítva, itt minden édes. A hús is valamilyen mértékben. De ez helyi sajátosság, így ettől eltekintünk.
Viszont mit lehet a boltban venni? A sajtot és szalámit, felvágottat érdemes azonnal elfelejteni. Az drága a helyi viszonyokhoz képest. Van olyan felnőtt filippinó, aki nem is tudta hogy kell enni a felvágottat. Kérdezte meg kell-e sütni. Persze én sem tudom sokmindenről itt micsoda, szóval nincs is ezzel semmi baj.

Ez a kompozíció 400 peso. Az előző 100-hoz hasonlítva ez kissé méltánytalan. S akkor még a legolcsóbbat vettem mindenből. Tesco gazdaságos. Lehet sajnálni, hogy készételt kell ennem, felvágott helyett!

Kemény napok - szegényes élelmezés

Ma meg tegnap nem voltam az irodában, hanem lakásokat nézegettem. Legalábbis kora délutánig. Ma meg bementem a bankkártyámért is, így már három országban vezetek bankszámlát. Ez ám az igazi internacionálé!
Voltam 14 lakásban, az egyikben mindkét napon. Nekem mondjuk egy ház is megfelelne, de az bútorozva drága, meg akkor adnak hozzá kertészt is, meg takkernénit.
Kaptam itt is relokációs ügynöknőt, aki ad egy csomag olvasnivalót, ami csakúgy mint Finnországban, itt is vicces megjegyzésekkel van tele. Kíváncsi vagyok, ha Magyarországra megy valaki külföldiként, neki is vannak-e ilyen szolgáltatások. Fogalmam sincs, de egy csöppnyi kétely azért van bennem a dolggal kapcsolatosan.
Amúgy tegnap valami japán étteremlánc egyikharcálláspontját látogattam meg, ahol teriyaki marhát ettem tojással, kukoricával, zöldségekkel, meg rizzsel. Ami amúgy ebben az országban két variációban kapható. vagy egy csészényi és akkor ingyen jár a főfogás mellé, vagy van valami ára, de akkor végtelen. Amíg bírod hozzák neked. Ez itt az ingyenes variáció volt.
Tetszett a dolog, mert egy öntött vas tányéron tálalnak, még nyers állapotban, ami 280 fokos amikor kihozzák. Aztán te ott forgathetod locsolgathatod a dolgokat, s mire kiélvezted tudsz főzni épp lehűl annyira a tálad, hogy az étel elkészült, de nem ég oda. Egyszerűen zseniális. Itt még csak elsőre forgattam át a húst.

De pár perc s már kész is volt. Közben meg vígan sercegett, s párologtatta orrcimpámba a kiváló illatokat.

Online

Mivel már elérte a kritikus tömeget az elégedetlenkedők száma, íme a friss, ropogós híradás...
Nos, igen, Manila. Ezt adta a sors ezúttal. Az élet ismét elbánt velem, s ismeretlen környezetben kell túlélnem a csapásokat. De lelkem sebeit már nem lehet tovább mélyíteni, megtörten s kiszolgáltatva várom mit rám mért a felsőbb hatalom.
Búcsúm Európától rendkívül megható volt, a demokrácia őshazájába, göröghonba látogattam el. Nem is egyedül természetesen, de az ember nem megy ilyen forrongós helyekre csak úgy. Santorini szigetén szorongva a jövőtől intettem ágyőt az europeer kultúrkörnek.
Itt éppen szorongok:

Miután a gyomromban lévő páni félelem kissé engedett, csináltam is egy panorámaképet a lehangoló tengerpartról:

Hát, valahogy sikerült a hetet átvészelni.
Ezt követően még elbúcsúztam a legérdemesebbektől Hungáriában, megspékelve egy Trófea Grill látogatással, majd repülőre szálltam Finlandia felé. Itt két napom volt mindösszesen, amiből egy estét kedvenc tordasi barátomra szántam. Vele kalandoztunk mindenfelé azon estén, hol még madár sem járt, meg még a kurtafarkú malac sem túrt. Mondjuk üveghegyet.. na azt nem láttunk, bár nem sok hijja volt. Szervezetembe mint nélkülözhetetlen nyomelelmeket beemeltem a különböző finn söröket és a mágikus italt, amitől anno Tamperében mindenki megfeküdt a helyi erőkből. Amőgy ez csak sima grapefruit gin, de a finnek gyengék.
Azután 2 órát aludtam meg kitakarítottam a lakást, s reggel frissiben, fiatalosan vissza is adtam a kulcsokat a tulajnak, miután megdícsért milyen szép rend van... Igaz előtte mostam fel neki két órával...
Aztán hipp-hopp, már Ázsiában is voltam. Na jó, 2+13 óra repülés után. Itt meg monszun időszak van. Ami nagyjából annyit jelent napi két esőzés, amikor 12 lépés alatt alsógatya is csuromvizes lesz, kis lehűlés, majd az elpárolgó víz miatt köd.

Az élet itt sivár, s céltalan, hotelszobámban ülve számolom a perceket, s simítom ki a paplanon a ráncokat. Szerencsére vannak itt más emberek is, kiktől kaptam képet a külvilágról is. (hogy én is rajtavagyok csak a photoshop műve)

De van aki éjjel is kimerészkedik, mit én sosem tennék, mert félős vagyok, meg olyankor hideg is van. Ez például egy ukrán gyerek, meg egy indiai. A képen látható enyémre hajazó fényképezőtok, csupán a véletlen műve.

Egyszer azért sikerült egészen reggelig kihúzni, mert ugye akkor már a világosban én sem vagyok oly félénk, s izibe ki is próbáltuk a különböző közlekedési eszközöket itt. Ez a 2 óra több bejegyzést is felölelne, miként céltalanul ugrottunk fel jeepneykre, meg oldalkocsis motorokra, vagy gyalogoltunk át találomra utcákon. Mi a történetet egy szálra felfűzi, hogy sör mindig volt a kezünkben, mivel a folyadékháztartásra fokozottan ügyelni kell ám itt. Nincs kecmec.

Számomra a tolókocsis ülések különösen viccesek voltak, mivel kb 1 méter magasra kell felmászni, aztán bemászni. Nagyjából 20 ember tud utazni ezeken, 8 pesoért, ami kb 35 forint. Kötött útvonalon, de hosszún cserébe. Van légkondis is, az 13 peso.
Mivel sokat dolgozom nincs időm ilyeneket írni, szóval viszlát decemberben.