"Ez nem csodaország!"

Hagyjuk most az összevisszaság folytatását, még arra nyílik bőven alkalom. Szóval a kemény munkával töltött hét után a hétvégi megérdemelt pihenés mellett a függöny beszerzése, és a takaritás volt terítéken. Ezekről a vérzivatoros időkről nem is írok le rémséges részleteket...
A lényeg csillivilli minden, van asztal a konyhában, és emellett elkészítettem első meleg ételemet is, miután megvettem a serpenyőt és kést hozzá. szerencsére itt mindenből van akciós mindenfelé. pl párnát 1 euroért vettem, 4 kést fa tartoval meg 3-ért, serpenyőt 2-ért stb...
No de ezek nem izgalmas dolgok. Ma látogatást tettem egy hazánkból elszármazott kollégámnál, aki kedves családjával épp egy átmeneti lakásban éldegél. Mint családfő, magyar hazafi, és nem mellékesen kemény férfiember... átengedte az összes lehetséges fekhelyet a családnak ő pedig a földön alszik már 5 napja. kölön hoztak ugyan egy kanapét nekik, de azon sajnos nem fér el.
Nos jelenlétem hatása alatt, s bizonyos rávezetéssel... csiribu csiribá... a kanapé kinyithatóvá vált! "és Isten látta, hogy ez jó" Bár erről a Biblia nem ír, de ezt is az 5. napon csinálta úgy tűnik...
Hát remélem ma jobban kialudja magát az úr. S emellett nem mehetek el pökhendi stílusa mellett, mellyel egy mosásról beszélt, ahol a víz elzárt állapota miatt ugyebár nem valósult meg a megtisztulás csodás folyamata. No szóval, aki nem képes a kanapét kinyitni és inkább a földön alszik, illetve korábban a verőfényes kinti napsütés ellenére azt állította azért késett, mert kereste a behúzott függönyökkel levédett szobában botorkálva a villanykapcsolót és nem találta... na az ilyen ember mondja azt szegény mosásért felelős személynek: "ez nem csodaország, hogy víz nélkül mosson a gép!" (holott a vizet az úriember zárta le szintén)
Önkritikát, kérem!