Ahogy mondani szokták itt sincs kolbászból a kerítés... A hétvégék rendkívül monotonak. Pár hete minden más szórakozási lehetőség híján a Nap távozására koncentráltam. Mármint az égboltról. Választhattam volna a fű növekedésének analizálását is, de végül emellett döntöttem. Már a kora délutáni órákban elfoglaltam a megfigyelésre legalkalmasabb pontot.
Mivel azon a héten két napot a kórházban töltöttem (de ez egy másik történet lesz), így egészségem maximális megőrzése érdekében gondoskodtam védőitalról is. így váltakozva összpontosíthattam az égi jelenségekre, s poharamon megtörő fényjátékra is.
Az órák csigalassúsággal teltek, s ezerszer is megbántam ide kerültem, hogy eme kínok közt kell átevickélnem a hétvége zátonyokkal tarkított hullámzó eseményein. De erőt adott, hogy már csak órák kérdése, s ismét a munka meleg ölelésébe simulhatok majd hétfőn.
Hát lassan eljött az este.
Másnap is eljött, de akkor közelebbről is szemügyre kellett vegyem, így egy nap alatt sikerült eljutnom előző napi megfigyelőpontomtól egészen a Nap közelébe.
Hiába, minden csak elhatározás kérdése.
Aztán egyik este még a villámok közül is sikerült egyet megörökíteni. Mivel amúgy itt most esős évszak van. Vagy pontosabban esős félév.
2 megjegyzés:
GYÖNYÖRŰ képek!!! Megérte a sok kín és szenvedés. - G
Mi a helyzet az óriás krokodillal? :-)
Megjegyzés küldése