Hiába, ez Finnország...

Végre napsütés! És nem ám csak egy órát reggel, ahogy errefelé szokás, hanem egész nap! Ma végre rövidujjúban is lehetett közlekedni, legalábbis rövidebb távokon.
Hiába, ez Finnország...
Itt például az ebéd elfogyasztása után tántorgunk vissza a kis termünkbe:

Az ebédről már ejtettem néhány szót, de lássuk milyen is az errefelé... Minden alkalommalvan természetesen valamilyen vega kaja, de erről nem tudok sokat, szóval térjünk a lényegre. Az étterem üzemeltetője a Sodexho, és érdekes módon tulajdonképpen összesen 3 ember jelenléte reprezentálja az éttermet mint olyat. (Mondjuk itt ezek a személyek finnnek néznek ki, nem mint Helsinkiben anno, ahol csak indiai, vagy afrikai származásra engedett következtetni a kiszolgálószemélyzet külső megjelenése.) A lényeg azonban, a három emberből egy a pénztáros, akinél gyorsabb a fizetés bankkártyával, vagy készpénzzel egyaránt kb. 10 másodperc. A pénztár mindkét oldalán van egy kis tálcatartó polc, így két oldalról haladnak az emberek. Nincs fennakadás sem, semmi ehhez hasonló.
Az főételek és az ahhoz kötödő egyéb kiegészítő nyalánkságok egy hosszú asztalon vannak elhelyezve, melynek mindkét szélén szintén végig tálcatartó polc van. Két fajta menü van, az egyik oldalon általában valami egzotikusabb, a másikon pedig valami finn otthonokban megszokott étel található. És itt jön a képbe a második alkalmazott, aki ezeket töltögeti után.
A dolog úgy néz ki, elveszel egy tálcát, kiválasztod melyik főételt szeretnéd enni és az asztalnak azon az oldalán kezdesz haladni. Elsőként veszel két poharat, az egyikbe vizet ad az automata - ami persze hideg -, a másikba tehetsz tejet, valami málnaszörpszerűt, meg alkoholmentes házisör szerűséget. A következő egy méteren találod az asztalból kiemelkedő előmelegített lapostányért, illetve a salátának a kis tálat. Aztán következik a saláta, na nem egy fajta, hanem mondjuk jégsaláta, reszelt sárgarépa, káposzta, uborka, barackkal kevert káposzta, erőspaprika, paradicsom, majonézes burgonyakockák, stb. Utána van 2 fajta öntet ezekre. Aztán jön a 3 fajta köret, amiből a krumpli érdekes módon megfőtt, a rizs nem ragad és nem kemény, a krumplipüré nem porból van, a roston sült köretek nem nyálkásak, nem odaégettek, sem nem nyersek... Szóval minden ízletes és remek. Ezt követően jön a főétel hús része, vagy éppen hústalan része. Ez ma pl egyik oldalon mexikói kolbászkák, az én oldalamon rántott hering volt.
"Néha megesik, hogy a konyha üzemeltetői elvetemültek, ilyenkor van pofájuk kiirni, hány darab az egy porció. De ilyenkor úgy kell szedni hogy a körettel letakarod a megengedetten felüli mennyiséget..." ezt Jukka-Pekka mondta még Helsinkiben anno.
Hát igen, egyszer már itt is megesett volt kiirás, akkor valami pulykába göngyölt sajt volt, ami valamiféle tésztatáskában volt sütve. Na ebből volt két darab az egy adag.
Minden egyéb esetben végtelen az adag, tehát annyit szedsz magadna, amennyit akarsz. amennyi a tányérodra fér, de az sem baj ha lefolyik róla, azért sem szól senki. Persze nem azon van a lényeg, 20 cm magasan megpakold a tányért, hanem azon otthon hogy szolgálják ki az embert, milyen minőségű és mekkora mennyiségű étellel... Nevetséges ehhez mérve.
Hiába, ez Finnország...

No mikor végigértél a főételes asztal mellett, akkor mehetsz a desszertes asztalhoz. Itt is van kétfajta desszert, pl puding, kókuszos túrókrém, eskimo fagylalt, gyümölcsöntetes hab, ananászpalacsinta öntettel, stb. Ha nincs kedved desszertet választani, akkor vehetsz helyette gyümölcsöt (alma, körte, banán, stb), vagy egy jégkrémet több ízből választva. Ennek az asztalnak a másik felén van a kenyeres részleg. Itt választhatsz kb 5 féle kenyérből, vagy péksütiből, és megkenheted ha akarod több fajta vajkrémmel megy ilyenekkel. A chilis egész jó. De érdekes módon itt a kenyerek sem szárazak, meg 5x5x0.3 cm-esek 20Ftért... Nagyon jók, puhák és frissek, és nem is olyan szarok, mint magyarországon az átlag kenyér. Ezt mondjuk már előző ittjártunkkor megállapítottuk Szabival, hogy minden magyar péket kizavarnánk ide tanulni egy évre.
Hiába, ez Finnország...

Na most már nem negyon férsz el a tálcán szóval odaállsz a pénztár valamelyik oldalára, és veszel magadnak szalvétát, meg evőeszközt.
Fizetsz pillanatok alatt (mindegy hogy éppen 50 ember van-e az éttermben, vagy te egyedül). Jó étvágyat!
És mikor végzel találkozhatsz a harmadik emberrel, aki a mosogató részlegben van. Itt külön gyűjtik az ételmaradékot - te söpröd bele a tányérodról -, aztán külön van gyűjtője az evőeszköznek a pohárnak, a tányérokna és a tálcának. Ezek is sorban vannak elhelyezve, így itt sincs fennakadás.
Tehát valljuk be, a kaja ízletes, bőséges és kultúrált a körülmények összessége. Hiába, ez Finnország...

Egyébként ma már érdemben is csináltunk valamit a tréningeken, gyakorlati oktatásunk is megkezdődött. Reggel rögtön ilyen leragsztott boríték fogadott minket:

Oktatás után mentünk az NSN épületbe kicsit dolgozni,


Azt már talán említenem sem kell, hogy itt ingyen köpi ki magából az automata a cappucinot, kakaot, stb dolgokat. Magyarországon meg ugye már tej sem igen van a konyhákban. No mindegy.
Hiába, ez Finnország...


aztán haza és beugrottunk egy sört meginni a közeli italmérésbe. Keressük a potenciális helyszínt a holnapi BL-döntőre. Kérdeztem a tulajt/csapost, meg tudjuk-e itt nézni a "Champions League Final"-t. Mire megkérdezte milyen sportág... Hát igen, nem hoki.
Hiába, ez Finnország...