Ezt a művészfotót :), az eső után csináltam, amikor ismét beragyogta a Nap Lapplandot. Ez este fél kilenc körül lehetett, ekkor indultunk el a városi meccsnéző egységek bármelyike felé, ahol kellő hely és megfelelő árfekvés leledzik. Végül nem kis szerencsénkre ismét összefutottunk Odin papnőjével az egyik helyi egységben... Nem is gondoltuk volna ezek a finnországi nőcik ilyen vérmes szurkolók...
Innentől nem volt hova menni, hiszen ha a kemény mag itt gyülekezik nekünk sem lehet más az úticélunk! Mindenesetre már érkezésünk előtt érzékelhető volt a feszültség a városban. Ismét fellegek kezdték belepni az eget, elrevetítve az este eljövendő tragédiáját...
Nos, ne vonjuk kétségbe, a finnek igazán nyitott és barátságos emberek, legalábbis bizonyos alkoholos katalizátor után kétségkívül. A történet igencsak szívmelengető. Miután itteni idő szerint már-már hajnalban befejeződött a BL-döntő, (amit kevésbé pallérozott olvasóim számára kibővítenék azzal az ismeretanyaggal, hogy a Chelsea vesztett tizenegyesekkel a Manchester ellen - a szerkesztő) és körünkbne volt egy angol címeres pulóveres fiatalember a következő párbeszéd zajlott le:
"Oh kedves angol barátom, na mit szólsz, milyen csodás volt a Manchester ma?" - veregette meg bátran a kedves finn fickó a mi kis - egyébként újpesti - barátunk vállát.
"Nem volt az igazi" - húzta fel angol pulcsiját, mely alatt a Chelsea meze bújt meg szégyenében. A finn emberke erre kis zavar után kivágta magát:
"Chelseaman, take it easy!" azaz Chelseasrác, szarjál rá! (szabadfordításban) ÉS még azt is mondta, vigyasztalódjon a finn sörökkel. Tehát rendkívül hamar ment át a végelen barátságból a szimpla lesajnálásig a képzeletbeli skálán... Már-már elegáns volt:)
Hát megint éjjel 3 lesz hamarosan, tehát mára ennyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése