2008. május 18., vasárnap

Museoiden yö 17.5. Tampere



Avagy, ha kultúráról van szó, nincs mi a magyar útjába álljon. Most volt a Múzeumok Éjszakája Tamperében, tehát éjfélig diszkont áron lehetett a mindenféle múzeumokban járkálni. Az más kérdés hogy esett az eső és ez némileg rontott az élményen,de azért jó volt. És nem mellékesen ma volt az első nap, hogy csak egy sört ittam :) Alighanem átjárta a lelkem a kultúra szelleme, s ez lehetett az oka...

Mindenesetre reggel elsőként érkeztem a reggelizőbe, mert azt terveztem ma egészségügyi séta keretein belül bejárom a környéket. De sajnos nem volt annyira szuper az idő, úgyhogy csak 1 órára léptem át a finn életritmusba, a fauna és flóra világába. A közeli arborétumban jártam, mely egy tó partján helyezkedik el.


Sajnos ma egy napra át kellett mindannyiunknak költözni egy másik szobába, így 14h magasságában vártuk mindannyian Radzsifot (a nevét nem tudjuk, de vmi indiai szindikátus kezében van a szálló), amint elér a nirvánába, közölje velünk mely szobákat hódítsuk meg új támaszpontként. Most a sors kegyetlen fricskájaként egy lila majommal kell megosztanom a közös fürdőszobánkat:) De a Tampere United következő mérkőzésére ismét félretesszük a Fradi-UTE ellentétet, hogy szakmai stábunk tanácsaival segítsük győzelemre a finn barátainkat.
Rövid egyeztetés követte a költözést, majd kupaktanács keretében megvitattuk a hétvégi lehetőségeinket. Elsőként abszolút többséggel, 0 tartózkodás mellett a csendes és este 6-ig tartó meditáció mellett döntöttünk, majd azt követően elménk szivacsként felkészülve indulhatott a múzeumok világába.
Útközben azért jót ettünk, majd végigjártuk a következőket (a teljesség igénye nélkül, de mindenhol voltunk a moomin-t kivéve)
https://www.tampere.fi/museoidenyo/map.html

Az eső ellenünk volt, de mi meg heten voltunk, mint a gonoszok, szóval esélye sem volt eltéríteni bennünket nemes célunktól, miszerint elvigyük kicsiny a finn kultúrát is a szaktudásuk mellett.

így ismét éjfél után értünk haza. És nem is mindannyian, mivel csoportunk közel fele, máris olthatatlan vágyat érzett, a számunkra esetleg kevésbé befogadható művészeti ágazatok azonnali kivesézésére és a helyi lakosokkal való közös értelmezésére a helyi italmérésekben. Nekik csakis a tisztelet jár, hiszen a kultúra minél pontosabb és mélyebb átélésért teszik mindezt!

S ne feledkezzünk meg Jankó Andris barátunkról sem, aki ma (már tegnap) ünnepelte szülinapját! Sokat még neki, s mindet olyan sokkoló és újszerű környezetben élje meg mint a mai, ami kétségkívül inspirálóan hathatott, főleg a meztelen férfi aki a videón az első múzeumban kis körben szórta a krétaport, vagy ilyesmi...

Nincsenek megjegyzések: