Manila turistaszemmel

Eddig nagyjából ahhoz volt csak szerencsém. Azt tudni kell, hogy a külföldiek nagyrésze Manilából mindössze a repülőteret látja, s már suhan is tovább egy trópusi szigetre. Mármint egy másikra :) Azonban persze vannak, akiknek ez a városszörnyeteg az úticélja. Nos ennek a csoportnak a 95%-a üzleti okból látogat ide, s ennek megfelelően az üzleti negyedek valamelyikében ingázik, azt is többnyire taxival teszi. Szórakozási lehetőségnek, s a kimozdulás fő célpontjának pedig ott van a Greenbelt.
Én azonban a szombatot a városi élet megismerésének szenteltem. Még pár napja iwiw-en megnéztem lakik-e magyar ember Manilában, s találomra három szerencsésnek írtam, ugyan tárja már fel előttem miért jöttek, de még inkább miért maradtak itt. Egyikükkel aztán váltottam pár levelet, s közös elhatározással egy sörözés mellett döntöttünk, hiszen ő itt él már egy éve, s így elemi érdeke a manilai gazdaság ilyetén felpörgetése is. Megtettük amit lehetett ezügyben...
No, de ne ugorjunk előre.
Elsőként arra gondoltam elsétálok a találkozó helyszínére, ami kb 5-6 km a hoteltől. De aztán úgy döntöttem egyrészt túl meleg van, csak leizzadok, másrészt ki kell próbálni a metro expresst, ami igazából inkább magasvasút. Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, aki
A, kollégista volt és emlékszik a BKV/MÁV vasárnap esti tumultuózus közösségi utazásaira
B, bejárós volt, s reggel mindenki ugyanazzal a járattal akart munkába vagy valamilyen szintű iskolába eljutni
C, utazott piros7-essel, amikor azt gondolta fizikailag már nem fog felférni, de mégis
Na, a "metro" az igazi csemege. De előtte még elcsoszogtam a megállóba, az igazi hömpölygő ázsiai tömegben, amilyennek én elképzeltem, na pont olyanban. Rájöttem az külön büntetés, ha az ember magasabb egy fejjel, mint a helyiek. Egyrészt mert ami előnye lenne, hogy friss levegőt szívhat, na olyan itt nincs, másrészt meg látja, hogy 2 kmnyire is ugyanaz a helyzet mint 2 méterre. Tömeg. És itt nincs olyan, hogy sietség, vagy kényelmes séta. Itt lajhárság van. Csoszogás. 1 méter/sec. Bár nem siettem sehova, de tényleg ez van. Mindenhol.
De odaértem az állomásra, 12 (60 Ft) pesoért el lehet utazni a város túlvégébe. forgókapu van így a jegyed nélkül be sem tudsz lépni az állomás belsejébe. Valószínű olcsóbb, mint a 4 idótafejű bkvs, akik meg sem nézik Füles, pártigazolvány, vagy bérlet van-e a kezedben. Itt a kártya, amit kapsz átcsúszik a gépen és visszakapod, amikor meg elhagyod az állomást a célnál, ott csak beszippantja.
A kocsikon az emberek minden deformálódásra kész testrésze kihozza magából a maximumot. Zsebtolvajlás lehetetlen, elesni lehetetlen. A tömeg minden egyes tagja testfelületének integrálás által meghatározható maximális mértékével kapcsolódik a mellette lévőhöz. Csodálatos! ...akkor megteremté az embert, lágy részekkel ellátva. És isten látta, hogy ez jó... Én meg azt éreztem, hogy annyira nem, így az eredetileg 5 megálló helyett a másodiknál - amikor a hátamra feszülő ajtó az én oldalamon nyílt - ki is okádott magából a szerelvény.
Gondoltam maradok, megvárom a következőt. 6 következőből, mind ugyanilyen volt, kivéve az első kocsit, ami szellősebnek tűnt. Gondoltam majd abba szállok, közben meg fotóztam.

Ezen tökéletesen látszik Manila kicsiben. Szép parkosított terület, jeepney-k, aztán nyomornegyed, aztán normális házak...
Odajött hozzám a pulpitusáról a rendőr, vagy a felvigyázó, vagy akárki, aki füttyögött ha jött a szerelvény, hogy álljanak hátrébb a felfestett ajtóhelyektől. A tölekedés oka az volt, hogy ha 4 embe odaállt a jelhez, belőlük mondjuk 2 jutott fel a szerelvényre. Feltéve, hogy leszállt vki. Aztán mondja a figura, hogy senior citizen vagyok-e. Hát mondom nem hinném :) de lehet az kellett volna legyek, mert így megkért távozzak hátra, mert az első kocsi öregeknek, nőknek és gyerekeknek van.
Aztán úgy döntöttem gyalog megyek.
Most elfáradtam, majd folytatom :)