A sátán maga

Vajon hányféleképpen aposztrofálhatták már a gonosz mibenlétét? Szerintem végtelen sokszor és végtelen formában. Ha nem is a sátán, de a pokol egyik bugyra itt található a Fülöpkééknél.

Ez egy érdekes hely, ami egy nagy vulkánt jelent, az egykori kráterében egy tóval, a tóban egy vulkánnal, aminek a kráterében tó van... Akár egy fraktál. A képen a belső és a külső tó is látható. A talaj itt ott kénesen füstölög, a víz mag forrni látszik néhány helyen. A belső vulkán 1965-ben tört ki utoljára. Lehet, hogy ez a sátán maga.
Azonban mondják ugye, a pokol valahol maga a paradicsom, nod lássuk mit lehet látni útban a kráter peremére visszafelé tekintve.

Persze ez is az ördög műve csupán, mivel veszélyes vizeken kell áthajóznia, ki e szigetre vágyik. Sellők ugyan nincsenek, viszont cserében jó nagy hullámokat kelt Neptunusz haragja, vagy a neki megfelelő helyi hírességé. A ruhám minden négyzetcentimétere csurom víz lett, az arcomat meg rendszeresen tisztította meg a természet egy-egy vödörnyi vízzel.

Még a közelben lévő hegyet is érdemes meglátogatni, ahonnan igen szép kilátás nyílik minden irányba, arról nem is beszélve, miszerint a hőmérséklet mintegy 5 fokkal mérsékeltebb a hegyen és még friss levegő is van. Egyébként ez Tagaytay és környéke.

Viszont mivel ez egy ismeretterjesztő értekezés, így felfedem kilétem: a sátán én vagyok! Legalábbis egyik finn szerint, aki jogosan érzi úgy - Ázsia bevonásával - az ő finn munkahelyének esélyei már fabatkát sem érnek többé. De mindenki álomvilágban él, aki úgy gondolja a multivállalatok célja a jóakarat és az emberi erőforrás elégedetté tétele. Ráadásul (mondjuk) Magyarországhoz viszonyítva felfoghatatlan különbségek vannak a munka világát tekintve arra Skandináviában.
Azért jót nevettem, sátán még nem voltam sosem...