A munka gyümölcse

Az nem tudom mi pontosan, de ma fél nyolcig az irodában voltam. Én mondjuk dolgoztam, de a társaság teljes egésze rajtam felül már csak hálózatban játszott. Viszont péntek lévén a helyi szokások szorítását nyakamon érezve kénytelen voltam behódolni egy kis társadalmi érintkezés lehetőségének.
Az első vendéglátóipari egység csődöt mondott, túlzott telítettsége lévén, így B harcálláspontba vonultunk át, engem istápoló kollégáimmal egyetemben. Itt aztán filippinó módra kellemesen folydogált többek között a fennkölt témák sokasága. Tréfás emberek, de azért a komolyság sem életidegen eszme itt. Mondhatom az este igazán hasznos volt, mert már tudok tagalogul káromkodni többek között. Ez igazán hasznos és örökérvényű tudásbázis homokként lepergő hátralevő életem szövevényes útvesztőjében.
Egyébként a sört az itt már megszokott jeges közegben, egy pléhvödörbe halmozva állítják az asztalra a mélyen tisztelt úri közönség legteljesebb megelégedére. S mivel a látvány a lélek legmélyebb bugyraiban is megpenget egy húrt, így ezt többször is kénytelen kelletlen meg kellet csodálni. Én, mint a művészetek igen lelkes - s mindamellett avatott rajongója - természetesen nem fordíthattam hátat eme dolognak. Ezért teljes mellszélességgel élveztem inkább, mi a természet által megadatott.
Egyébként itt mindenféle érdekes dolgokat eszegetnek a sör mellé, alapból a vödör sör mellé lehet kérni valamit ingyér'. Szóval nem kell nagy adagokra gondolni, inkább olyan csipegetősen... Szóval ez nem étterem, csak "sörkorcsolya"

Viszont az étlapot fürkészve lehet pl kapni ínycsiklandozó panírozott csirkebőrt, vagy éppen sült disznóarcot. Ellenben van az ínyenceknek sertésfül snack, vagy éppen tofuval kevert balut is. Erről már egyszer nyilatkoztam, de az ismétélés a tudás anyja, tehát a kacsambriótojásról van itt szó.
Az percek mint kis buborékok a sörben lettek semmivé, s a ladyboyok témájának minden aspektusát kitárgyalva (többek között) végül elhagytuk menedéket adó kis odúnkat.
Kérdezték, miként találok vissza ide, hol eme sorokat az útókornak értékként hátrahagyom, de én mondtam, egyet se féljetek, szépen hazasétálok. Azt illik minden valamirevló olvasónak tudni, hogy itt a külföldit, aki sétál, azt keményen kirekesztik az értelmes emberek halmazából. De sebaj. Végülis éjjel fél kettőkor csak nem futok össze ismerőssel... pláne nem Manilában. (Ez nem is történt meg - a szerző) Akkor mondjuk kicsit elgondolkodtam, mikor az egyetlen velem egyirányba haladó helyi erő kijelentette, ugyan nem lakik messze, de inkább taxival megy.
Hát mit volt mit tenni, én már inkább eltökélten folytattam a város felfedezésére irányuló terveim. Csupán egy helyen választottam B megoldást, mikor egy út szintje felett haladó útvonal megközelítését meghiúsította az oda felvezető lépcsőkön álomba szenderülő embertömeg. Gondoltam azért fel mégsem kelthetem őket, hisz csak vendégségben vagyok, ők meg mégiscsak itthon...
Aztán jártam még mindenféle elhagyatott helyeken, de mivel ez az üzleti negyed alapvetően, így kb lehet Schumacher stílusban nyomni, s kímélni az esőgumikat a pocsolyákban. Vagy ha azt nem is, de legalábbis az idő nagyrészében könnyedén haladhat az ember a különböző kamerák kereszttüzében.