Manila turistaszemmel 2.

Szóval a folytatás... Az állomáson ott aztán nem is szálltam vissza a tömegbe pácolódni, hanem inkább gyalogosan közelítettem meg a helyszínt. A főútvonalat követtem, időről-időre betérve a párhuzamosan épített plázák (itt mall) légkondis labirintusán át.
Aztán elértem a Megamall-ig, mai nem véletlenül kapta a nevét. Látni kell. Aztán igen okosan lefényképeztem még a hotelban a pontos helyet ahova mennem kellett, de aztán még okosabban le is töröltem véletlenül, így emlékezetem és nyomolvasó képességem latba vetve jutottem el végül a helyre.

Végül megjött a magyar kolléga, kiről kiderült otthonról küldték ki ide, hogy magyar munkaidő szerint magyar ügyfeleket támogasson innen... No comment :)
Azért megittunk pár söröcskét, dumáltunk az itteni életről, vettünk (na jó én nem) pár dvd-t, amik a moziban még be nem mutatott filmeket is tartalmazták 100 forintért, stb..
Aztán előkerül a barátnője barátnője meg még 5 másik arc, s leültek hozzánk, így utána már velük beszélgettünk. Az érdekes volt hogy a 3 hímből kettő egy pár volt két éve együtt laknak, a harmadik meg szimplán volt saját nemtársaihoz vonzódó.
Bár előtte is tudtam, hogy itt sok a búza, de igazán most pénteken tudatosult bennem ennek a társadalomnak a toleranciája. A liftban láttam 3 női ruhába öltözött kifestett ádámcsutkát fel-le mozgató egyént basszus hangon társalogva...Aztán ugyanaznap hazafelé is belebotlottam egy-egy példányba. Legalábbis érdekes.
De visszatérve az akkori estéhez, sok érdekes sztorit hallottam, de ezeket a magánszféra érdekében nem tárom fel :) Másrészt a filippina (női fülöpke) humor is egész szórakoztató volt. Mondanám a filippino is, de ugye a 3 lehetséges képviselőből egy sem volt igazán oda számítható :)