2010. február 8., hétfő

Kamikaze

Azt mindenki tudja gondolom, hogy Magyarország és Finnország is eléggé hírhedt a lakosság által elkövetett öngyilkosságok nagy száma okán. A téma onnan jön, hogy az egyik finn figura idén a harmadik öngyilkosságba futott bele.
És ez egy olyan dolog, amit nem szeretek. Mármint, ha az öngyilkosok úgy ügyeskednek, hogy azzal még a többiek kedvét is elvegyék az élettől. Pl a vonat elé ugranak, (Egyszer sikerült elütnünk nekünk is egyet mikor középiskolából tartottam haza.) vagy felmászank egy hídra, amitől megbénul a város, vagy felrobbantják a gázpalackot, amitől a fél ház lakhatatlanná válik. Miért nem ugranak be a Dunába egy betontömbbel a nyakukban? Vagy tartják vissza egyszerűen a levegőt.
De aztán kitaláltam mit fogok csinálni, ha meguntam én is az életemet! Nyitok egy hotelt öngyilkosoknak! Finnországban 100.000 lakosra 37 béna jutott két éve, Magyarországon 53 ugyanennyire, igaz 5 éve. No mindegy, szóval mindkét helyen van létjogosultsága! Például az utolsó napon a legkedvesebb kedvenc ételét kaphatná, s talán okkal lehet feltételezni, aki már elhatározta magát, annak a pénz sem számít. Lehetne videoüzenetet hagyni a rokonoknak, vagy a világnak, stb. Persze a hülyeségeket megsemmisíteném :) Aztán választhatna mily módon kíván búcsút venni ettől a világtól. Minden lehetséges lenne. Legalábbis ígéretben, az utolsó pillanatban leszedálnám mindet 2 napra, aztán mikor magáhoztér, mégegyszer átgondolhatná tényleg akarja-e. Szerintem a 70% visszatáncolna és még hálás is lenne.
Aztán ha megint akar, akkor aláíratnám, hogy meg akar halni és ezt meg ezt választotta halálnemnek. És végül mindet rá kellen bírni egyszerűen egy műtőasztalon orvosi felügyelettel szenderüljön el, s a sok jó szervüket meg melegében a tasakokba, aztán ha neki nem kell az élet, legalább segítene másik 10 emberen.
És emellett nem okozna bosszúságot senkinek a közlekedés akadályozásával, a beton tisztításával egy magas ház közelében, vagy áramkimaradást okozva.
Nekem egyébként alapból nincs bajom a szabad emberi akarattal, csak ha vkinek már minden mindegy, akkor legalább a többiekkel ne szúrjon ki. Meg talán a családját is megóvhatja a levágott testrészektől, a 8 négyzetméteren való kiterjedéstől, vagy a felpüffedt pár hetes vízben töltött eredménytől.
Na, hát ilyenről is kell néha írni.

Másrészt nem kellene a törzsvendégeknek járó kedvezményes árakkal sem sokat foglalkozni...

1 megjegyzés:

Bettina írta...

Nekem sajnos van (volt) két olyan ember az életemben, akinek sikerült. Egy barátunk (kertjében, fa, kötél), és egy munkatársam (raktár, kötél). Ők biztosra mentek. Béke poraikra.