De ha már az étkekről beszélünk. Igyekeztem mindenféle finomat enni, amiben azért benne volt, hogy halat nem vagyok hajlandó enni. Megérkezésem apropóján ettem némi kolbászt a piacon, majd egy fél pizzát (na jó ez kilóg a sorból). Másnap ebédre egy gyorskajáldában krumplifőzelék pökölttel. Vacsora hurka és oldalas. Másnap normális panírban csirkecomb, rántott gomba, bableves. Este cigánypecsenye, másnap este hátszín, majd utolsó nap mátrai borzas... Kitettem magamért.
Hoztam lencsét az egyik nagyasszonynak ide, mert szegény férjét folyton terrorizálta, még ennyit sem tud elintézni neki. Mivel én mindig igen híres voltam beleérzőképességemről, így éreztem, szegény kiskrapeknek folyton csomóban van a gyomra, s ezen még a karrierben elért sikerei sem kárpótolhatják, miszerint páratlan tehetségű szellemi vezető. Hát megesett rajta szívem, s hoztam neki lencsét, amiről nem tudták a reptéren az átvilágításnál micsoda vajon, így ki kellett pakolnom a csomagom.
Mikor ideértem akkor meg direkt megnéztem előre, mikor jön a nekem legalkalmasabb busz. De nem jött. Egyáltalán nem, így amellett hogy fagyoskodtam a -21 fokban a vasárnapi +13 után, nos kénytelen voltam Helsinkibe menni, az espooi megoldás helyett.
Az otthon töltött idő álomszerű. Mármint ma felkeltem reggel, kinéztem az ablakon, -17, havazás. Mintha csak álmodtam volna azt a pár napot. Minden visszazökkent a szokásos mederbe...
Azért persze vigyáztam a folyadékháztartásra is, nehogy vesekövem kiújuljon vagy ilyesmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése