2010. február 10., szerda

Próbatételek

Mindenki azt gondolja, itt aztán könnyű az élet... DE NEM!
Vegyünk hát sorra pár embert próbáló nehézséget.
1, ma remek, napos idő volt, így a gonosz csillag a szemembe is sütött, jelentősen rongálva pálcikáim érzékelését. Aztán meguntam és felragasztottam egy papírt az ablak tetejére, letakarván figyelő szemeim elől a Nap "röppályáját". Persze a reluxát is elfordíthattam volna, de alapvetően szeretem a napsütést, meg a kilátást is. Amúgy olyan mintha egy ablaktalan raktárban ülne az ember...

2, Az előző folyománya, hogy a pillangókéses rém is ment utána az ő ablakához, elzárni a fotonok útját, de 3 percig szenvedett, miként is kell elfordítani és sötétíteni. Az ő haragjától rettegve - ki tudja milyen folyamat katalizátora lehet a napfény nála - végül megmondtam neki, hogy a vastagabbat csavargassa, úgy érhet el eredményt. A dilemma, miszerint megőrül a szemébe sütő napfénytől és lekaszabol mindenkit, vagy minden lelkierőmet a nyugodt hangfekvésre összpontosítva meg kell mondanom neki a megoldást, de akkor meg bátorságomon felháborodva borul el agya... nos pár idegszálam bizonyára elpattanhatott...

3, Az előzőek folyománya, hogy a verőfényes idő ugye felhőburkolat hiányát is sejteti, egy nap alatt 15 fokot esett a hőmérséklet. És nem plusz 25-ről indultunk...

4, Sajnos hű társam és szolgálóm, egyik kedves nadrágom megadta magát az elmúlásnak és az igénybevételnek, s elszakadt. Pedig oly sok közös élményben volt részünk együtt... Kocsmákban többször is velem fogyasztott, mikor rálöttyent ez-az, sok közös kirándulásunk volt, s a feltoluló szép emlékek hatására még most is könnybe lábad szemem, ami igen érzékeny és ingerekre megpendülő lelkem ismeretében nem is csoda. Most hát ki kellett nyitnom a nadrágos dobozomat, s elővennem egy otthonról hozottat. Nincs is ezzel gond, szerencsére még beleférek :), viszont ezeket a gatyókat augusztusban vettem, s már akkor felismertem, hogy nem a téli stílust képviselik. Igy már pár napja új barátommal rójuk az északi tájakat. És az előző folyománya, hogy a vékonysága miatt ma kilépve az irodából megnéztem van-e egyáltalán rajtam nadrág. Volt... de hatása nem sok...

5, A hőmérséklet folyománya, miszerint a hó olvadásáról igen nagy lódítással sem lehetne beszélni, így a karácsony óta leesett mennyiség tobzódik mindenfelé. Ennek eredménye az a kis orosz rulett jellegű szakasz a gyalogutamon, ami minden nap kétszer roncsolja atomjaira idegrendszeremet. Van egy 20 méteres szakasz, ami egy igen jelentős rövidítés, de itt igazából - egy nyári időben - füves térségen átvezető kis ösvényről van szó. Na ez jelenleg úgy néz ki hogy van egy keményretaposott része, ami egy ember szélességű természetesen, és mindkét oldalán van hófal. Ez úgy 30 cm-rel nyúlik az ösvény szintje fölé, azonban az ösvény maga is vagy 40 cm összenyomorodott havacska, így sajnos ha a járt utat a járatlanra cseréled, nos akkor tökig süllyedsz a hóba. A finn természet fintora folytán ez a kis térség egy dombocska tetején van mindkét vége beláthatatlan. S ha egyszer elindulsz rajta... nos akkor már csak az imák és a kultikus emberáldozat menthet meg attól, felbukkanjon valaki a másik végén is a kis ösvénynek. Mert itt nincs várakozás. Aki egyszer odáig elér, az már az ösvényre is rálép, mindegy 2 lépésre vagy már csak tőle... Ez a páni félelem földje, ahol az ember csak remélheti ép bőrrel átér, s nem jön éppen senki...

6, Persze fizikai tanulmányaimból következtetve úgy hiszem, kevés kivételtől eltekintve én haladnék tovább törés nélküli nyomvonalon egy frontális ütközést követve... de ezek itt néha lövöldöznek meg ilyenek... nem lehet cicózni velük...

7, Ez most kivételesen nem következik az előzőekből. Vasárnap vendégeim megrendelésére levest csináltam, amit azóta minden lehetséges módon és eszközzel igyekszem elpusztítani, de a levesisten hatalma határtalan. Legalábbis még két tányérnyi ma ily hosszú idő, s oly sok erőfeszítés után is...

Öszegezve hát, mindenki láthatja, mily nehéz az életem itt. Kérem együttérzéseteket tápláljátok a kollektív jóakaratba, amitől egy szebb hajnal virradhat rám...

(ez itt 0 fokot mutat a jobbra, de reggel -17 volt... szóval vmi csalás van itt)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Miért nem raksz már fel egy képet a bicskásról?