Akinek nem ismerős a fenti cím, annak sem kell szégyenkeznie. Ellenben a Filippinó történelemben és nemzeti büszkeséget tápláló témakörben igen előkelő helyet foglal el ez a sziget.
Ide kirándultam szombaton. Jó is volt, mert hétközben a visszaúton a hotelba napsugár már nincs. Szerencsére még nincs igazi kánikula, így teljesn kellems emlékekkel emlegethetném fel eme kis kalandomat... de... sajnos mégsem tehetem. Először is, a katamarán felső szintjének első sorába kaptam helyet, amitől a szembenlévő falon 1,5 méterre ott volt egy 1 megawattos légkondi, ami minden túlzás nélkül tökéletesen szimulálta a -27 fokot Espooban. Ezt követően a szigeten behúzódtam az árnyékba, hogy védjem babapopsi bőröm a káros sugárzásoktól, azonban a fa egy rettenetes, még a japánok által kitenyésztett gyilkos hangyafaj otthona volt, így a 1,5 cm-es kis dögök pillanatok alatt 6 helyen megcsíptek.
De durván... Ha nem hallani rólam többet, ez azért van. Aztán volt velem két társ, kik éppen szintén itt vannak kiküldetésben. A jegyeket én fizettem az irodában, a finn ezután 50 pesoval többet adott. Én meg mert rende kissrác vagyok, gondoltam itt az alkalom s visszatérítem a különbözetet. így vettem 3 gyöngyözően hideg dobozos sört, s mikor előkerül, mondtam neki: Sami, gyere van sör, úgyis tartozom még neked. S nyújtom felé a kitárt szájú zacskót, vegyen. A marha finnje meg, elvette az egészet, hogy köszi... Hát meglepett. De gondoltam, vissza mégse kérhetek kettőt... s talán majd rájön miért 3 sör... Aztán a hajón a visszaúton szerencséjére megkínált az eredetileg is piciny bendőmbe vágyó nedűvel. Finnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése