Kezdjük a legfontosabbal: megkaptam tegnap végre a céges mobilszámot! Mármint mobilszámom... A szekció vezetőjével szokott lenni egy vagy kéthetente beszélgetésem (bizonyára hogy lelkileg felkészült legyek a cégben zajló ügyekre). Most pl kérdezte hogy akkor a telefonom működik? (ez még szerdán volt) Én meg, persze működik, de felhívni még nem tud. Erre kérdezi, de nincs SIM kártya még mindig? Én: de van, magyar. Erre azt mondta ez elfogadhatatlan, és hozott nekem egy átmeneti SIM kártyát, addig használjam azt. Bár nekem nem igazán kellett, mert miután "újra" megrendelték, várható volt itt nincsen olyan dolog, amire pár napnál nagyobb lenne a várakozás.
Aztán akartam csinálni egy képet egy számomra érdekes jelenségről, egy fenyőfa a ház előtt az első nagyobb lehűlés után ledobta tűlevelei felét, ami egyrészt azért furcsa nekem, mert ez ugye örökzöld fa lenne, másrészt meg a járdán 4 mm-es tűlevélszőnyeg lett. Gondoltam végre valami, amiben "rendetlen" ez a város. Tehát reggel ugye már igyekeztem a buszra, így hazafelé jött el a megfelelő pillanat... illetve jött volna, mert addigra hipp-hopp nyoma sem volt tűlevélnek. Az hozzátartozik a történethez, hogy ez a járda még 2 lépcsőházhoz vezet, aztán elenyészik a semmiben. Ezek az ilyen furcsa dolgok nekem... Ki figyel ilyeneket? Vagy Joli néni betelefonál, hogy ugyanmár, miezakomcsirendszermárhogyajárdántűlevélvan???
No, de itt volt ez a másik dolog. A hokimeccs. Végöl a három meccsből a hétköznapit választottam, amin a hazai Jokerek, a Florida Panthers-t fogadták, mely az NHL egyik csapata ugyebár. Hát a jegyvételtől kezdve a hazaérkezésig nem igazán lehet kivetnivalót az egészben... A jegyet interneten vettem (ahogy a repjegyet is télre), ahol ha van finn netbankod, onnan kapásból átutalhatod az összeget, nem kell kártyával (amikor a VISA Electron nem is mindig jó) szarozni. Szóval átutaltam a pénzt, jegy meg megérkezett pdf formátumban. Nyomtasd ki és kész.
A stadion, a Hartwall Arena egy vasútállomás közelében van, nem a központ, hanem onnan az első, ahol még minden vonat megáll, helyi s távolsági egyaránt. A bejáratnál nem kellett bénázni, szinte odaérkezésem pillanatában be is jutottam. Aki volt magyar szervezésű sport, vagy koncert, vagy vásár, vagy bármilyen jellegű rendezvényen, az tudja mekkora dolog ez... Bár kicsit aggódtam , a kis nyomtatott jegyemmel, amin persze volt egy vonalkód is. De semmi, a beléptetésnél jöttek a lézerfegyverekkel, és lelőtték a vonalkódot a jegyemről.
Mivel a finnek igen jó emberismerők, s tudják, hogy az ilyen jellegű tumultuózus jelenetek az ő igen zárkozott lelkületükben igen komoly és visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnának meg, ezért a kánaánként tekintett szentélybe való bejutás megkoronázásaként valóban kánaánt talál az ember. Egy igen szimpatikus fiatalemberekkel körülvett Lapin Kulta sörkimérő vendégklátóipari egység várja a nem létező sorbanállásban megfáradt finn harcosokat. Mivel nem volt magyarul kiírva, hogy csak finn harcosokat, így hosszú mérlegelés és az összes lehetőség aprólékos mérlegelése után úgy véltem, nekem is csatlakoznom kell eme számomra sem idegen csoportosulás életformájához. Két sört megittam hamarjában, s ami még itt tetszett, hogy a szemtesek tetején kartonpapírból volt egy kilyuggatott megoldás, így a műanyagpoharak kidobás után egymásbacsúsztak, így tulajdonképpen jóval kisebb helyen elfértek. Gondoltam beledobom fejenállva, hogy végzetes kivételt okozzak a rendszerükben, de aztán jó kisfiú voltam. Mint mindig egyébként.
A mérkőzésre egyébként nem lehet panasz. Mivel én még sosem jártam ilyen jellegű meccsen, így bevallom, teljesen szokatlan volt nekem a játék gyorsasága, az első harmad felénél én már abban elfáradtam, hogy a fejemet forgassam. Persze lehet csak a munkehelyen rám nehezedő nyomás okozta korai elfáradásomat.
Szerintem abszolút félelmetesek ezek a beöltözött figurák, ahogy száguldoznak egymás felé. Mondjuk nekem sose volt korcsolya a lábamon, szóval már az esések (értsd 70-nel felöklelt az ellenfél) utáni felpattanások is csodálattal töltöttek el. De legjobban az tetszett ilyen szempontból mikor az egyik csatár végigsprintelte a pályát egy előreütött korongért, majd hirteln fordult vele kapu felé, na ez a hirtelen ugye egy csomó "jégdara" felcsapódását okozta ahogy befékezett a korcsolyáva, ami a kb 3,5 méteres plexifal tetejéig csapódott fel.
Az eredmény egyébként 4-2 lett az amcsiknak, bár minimum két finn volt náluk is.
A hangulata végig teljesen olyan volt mint egy NHL meccsé, mentek a zenék, ha állt a játék, angol volt a kommentár, stb... Jó volt na.
Először kicist izgultam, vajon milyen lesz a közlekedés 22h körül, de teljesen feleslegesen. Éjjel kettőig járnak a "nappali" járatok. Itt egyedöl az keltett bennem némi megütközést, hogy én meglehetősen hidegnek éreztem az időt. Az állomásnál azt írták 4 fok, de szerintem hidegebb volt. És ekkor... ekkor betipegett egy nő egy pár papucsban. zokni meg minden nélkül... Persze ruha azért volt rajta :)
Hát igen, viszonyítás kérdése... legközelebb erről pár szó
4 megjegyzés:
Sürgősen találj valamit, ami nem jó! :D
Németországban voltam egy nagyon jó hokimeccsen - hokibírók játszottak egymás ellen - rendezés, szervezettség, játék hasonló volt, mint nálad most.
Én örülök, hogy még nem panaszkodsz, azt jelenti, minden happy - és olyan, amire számítottál.
írhatnál végre a lényegről:
mennyi a pia? mit isznak ezek a Jukka-Pekkák? csajok?
a pia drága. korsó sör 4-5,5 euro. mindent megisznak, lényeg sok legyen benne az alkohol. csajok meg mindenhol ugyanolyanok.
Megjegyzés küldése