Kulapest, Kulapest Te csodás

Ma egyik Gellért-tér mellett lakó barátom azzal a sztorival kábított, amit most röviden továbbadok. Nekem egy részletnél sántít, mikor nem vágott pofán senkit, de azért hajlok a nem kitalált történet felé :)
Szóval alszik a szobában, aztán egyszer csak lőn világosság, s Isten látta, hogy ez jó. De mivel ugye a mindenható nem kapcsol fel villanyokat a fürdőben, s hősünk sem tette, így kiszabadulva álmából igencsak meglepett volt. (Én itt arra tippeltem egy közös barátunk, Ajka közeli emberke tért esetleg magához, kinek kedvenc mondása ".. aki ilyet mond, az hazudik!")
De nem ő volt, hát vkinek lennie kellett. Oroszlányszívű emberünk hát felpattant, melynek hatására lábak dobogásának távolodó hangjára lett figyelmes. Mivel rendkívüli haragú tót figurával állunk szemben (akit egyik - korábbi közös - munkahelyéről azért köldtek el mert "megfélemlítette munkatársait"), így alsógatyában mezítláb utánuk vettette magát a fenevad. A gangos házak előnye, még láthatod, ahogy fut lefelé a betörő. Persze, ha igyazán kemény lett volna a sértett, akkor leveti magát az udvarba, hogy eléjük kerüljön... De aztán a hosszabb utat választotta ő is. Az utcán folytatódik a cselekmény. A rablók immár két saroknyira megállnak, s beszélgetve értékelik az estét. Emberünk talpig úriember, s alsónadrágjában kéri vissza, amit a két cigánygyerek elvitt tőle. S azok delejező tekintete, s akarata előtt meghajolva visszaadják laptopját...
Tanulság, mindig zárd be az ajtódat, mert azt mondták neki, ők ebből élnek, bemennek házakba, végigkilincselik az ajtókat, ami nyílik, ott a táskájuk is nyílik, s telik...
Jó éjt Kulapest. Jó éjt Fanyarország. Ajtókat bezárni.