Gasztronóm

Ma ettem 2009 eddigi legjobb ételét. Ha a dolgot filozófiai magasságokba emelem, akkor optimista megközelítésben ez remek dolog, hogy nem január 1-jére kell nosztalgiázva visszagondolnom... és még milyen sokára lesz évvége :)
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ma kiküldetésben voltam egy másik cégnél, és visszafelé mentem el ebédelni a szokásos két kantin egyikébe. Ezeken kívül egyszer voltam egy nepáli étteremben. De igazából nincs miért váltani, mondjuk 3 féle főétel van mindenhol, plusz vegetáriánus vmi, meg két leveses menü, meg bazi nagy salátaválaszték, ha épp azt ennél aznap. Bár visszagondolva lehet az is belejátszott a mai ízélménybe, hogy szerdán gondoltam bátor leszek és avokádóöntettel jól elárasztottam a halat a tányéromon. Hát ez az avokádó egészséges állítólag, meg minden, de nekem csak úgy, ha nem eszem többet. Szerintem vmi ilyesmi lehet a rothadó hínár némi penésszel összekeverve. De legalább már ezt is tudom.

Ma viszont marhasteak volt, gombamártással és vmi olyan burgonyakörettel, amit otthon éttermekben sem látni. Néztem is mennyit lehet venni, mivel néha ki van írva, hogy pl 1 darab 1 adag. De most nem volt ilyen. Vagy péntek lévén, mire én odaértem, már levették, higy elfogyjon minden. Én három kevésbé elterülő ámde kellemesen vastag mosolygó szeletet helyeztem tányéromra. Szószt csak igen minimálisat, mert még nem sikerült elűznöm az otthoni kantin szósz emlékeit. Ahol az vagy vizes, vagy lisztes, vagy végtelszeres sózással ellátott, vagy égett, vagy olajos, de soha sem jó. Az már nem is volt érdekes, hogy a desszert is igencsak jó volt. Olyan gyümölcsöntet volt a gofriszerűséghez, amiben egész eprek voltak többek között.

A húsok éppen úgy voltak megsütve, ahogy azt álmomban képzelem. Felületökön enyhe pír, melyet az ember a grillezéshez társít kapásból. Beszéltek hozzám, engem vigyél, kérlek engem.
A kést rátéve szinte felsóhajtott, majd a villát belebökve kicsit alakot változtatott, majd visszanyerte azt. Ahogy a kés a rostokon keresztülhatolt és a hús visszanyerte lágyan puha alakját közben bepárásítva a kés felületét... és ahogy elvágtam a nedvesség kis mikroszkópikus cseppekben jelent meg az elvágott felületen, mely a steak semmivel nem összehasonlítható színén csillámporként hatott. Orromban pedig olyan illatkavalkád talált utat egészen nyelvemig, amely már megelőlegezte az első felat ízét előre... Aztán szétolvadt szinte rágás nélkül a finomság... Nem is ízlelni lehet az ilyesmit, inkább mintha minden más megszűnne körülötted. Nincs többé más érzékszerved, csak az ízlelés...
Remélem mindenki éhes lett kicsit :) Sajnálom ilyenkor azokat az embereket, ekiknek a minőségi étel nem okoz örömöt. Szerintem egy korty finom bor, és egy falat illatozó finomság mélyebben beleég egy ízleléssel rendelkező ember emlékeibe, mint akármilyen látnivaló, vagy hang. Ilyenkor sajnálom igazán, hogy ínyencnek születtem :), meg hogy életem nagy részében jellegtelen, vagy egyenesen szemét ételeket ettem. (pl felsőoktatás évei a tesco virslivel, aminél ócskább szemét nem kapható, meg olcsóbb se, hogy a 85 forintos liter "bort" már ne is említsük...)