290a

Ma reggel be kellett mennem vérvételre. Ami ugye a céges rendelőben van. 8:20-ra volt időpontom, így szépen odasétáltam. És íme ezt fogom látni mindennap november közepétől, a cégkomplexum és a reggel 8 órai világosság:

Mikor megérkeztem a recepciós két hölgyemény, akiknek külön kis egybenyitható szobácskáik vannak üvegfallal, versengve köszöngettek nekem, hogy őket válasszam. Bár nem hiszem teljesítménybérben lennének. Mindenesetre ahhoz mentem, akinél múlt héten is voltam, de mikor mondtam jövetelm okát, elszomorodott, s bocsánatkérő áradatot zúdított rám, sajnos késik a vámpírnővér...
Hát a beidegződések hatására, elkezdtem gondolkodni, akkor visszajövök ebédidőben esetleg, de azért megkérdeztem mennyit késik vajon. Előre kell ezen a ponton bocsátanom, ami a a választ követően történt... Azt mondták - mert átjött a másik recepciós is - hogy amiért elrontották a napomat, megkínálnak almával, narancs és banán meg teasötemény egyvelegével kárpótlásul, természetesen csak a vérvétel után.
Szóval komoly lelkiismereti problémát csináltak a dologból, meg öntöttek nekem ásványvizrt, legalább azt fogadjam el...
No és a válasz: 5 percet...
Annyit még én, a magyar egészségügyön edződött ember is képes voltam nagy nehezen végigvárni :) Aztán levették a véremet, hogy klónokkal lássák el a céget belőlem :) Az egyik fiolában vmi fehér granulátum volt, kérdeztem is az meg micsoda, amire a véremet csorgatom. És megtudtam vannak különböző anyagok amiktől megalvad, nem alvad meg, kiválik a vörösvértest, stb... Biztos otthon is van ilyesmi, de én csak arra emlékszem, mintha nem lenne.
Ezután persze be kellett mennem a városba a jelenlegi munkahelyre, amihez a 290a busz gurult szolgálatomra. Ez valami távolsági busz lehet, mivel más kialakítása volt, a sofőr meg úgy beszélt velem, mintha valami főnemes lennék. Meg láthatóan örült nem értettem mit kérdez finnül, s persze angolul is ügyeskedett. Aztán mikor leszálltam volna, kérdezte nem tolakodó-e ha megkérdi honnan jöttem. Amikor meg elárultam olyan mosolya lett mintha nayert volna a lottón. A buszmegállóban megállva nem nyitotta ki azonnal az ajtókat, hanem elővett egy összehajtott világtérképet, s miután akkurátusan kihajtogatta, szépen beszínezte Magyarországot. Azt mondta rendkívül örül, hogy igénybevettem a busza szolgáltatásait, s hogy mint a térképen is láthatom, én vagyok a buszán a 28. nemzet képviselője, s azt mondta 'köszönöm'! Mert hogy ezt a szót minden nyelven tudja. Amit én mondjuk kétlek, de azért így is elég nagy csodabogár volt...