Szívemben elviselhetetlen fájdalom burjánzott, amint elhagytuk Finnország nyugalmat árasztó partjait. Némi bünti után megnyitották a komp boltjának elviselhetetlen fájdalmat kompenzáló részlegét, melyet így részben szükségből, részben kíváncsiságból kellett felkeresnem. A körülmények áldozata vagyok, de mit lehet tenni a sors ellen? Nem érdemes harcolni a felsőbb hatalmak ellen. Tehát némi körtés üdítő - meglepve pár százalék járulékos jókedvvel - meghozta a nyugalmat kicsiny lelkemre, s immár az őszinte érdeklődéssel tekintettem az engem körülölelő világra.
Eddigi látogatóim mindig kifogták a rossz időjárást, s ez most sem volt másként. Viszont itt az autóban Észtország messzeségbe vesző útjain a Nap égeti a karomat. Szerencsére a hőháztartásom megőrzése érdekében megtettem mindent mit a józan ész diktált, s mindenféle itóka várja kedvesen megsimogathassa piciny bendőmet.
Tallinnt, mint látnivalót már megszakértették a kollégák, s mivel nekem is karnyújtásnyira van, s az egyik legnormálisabb hétvégi program amúgy is, így BlitzKrieg volt. Sör miatt sem kellett megállni, mint említettem mindennemű komoly hadművelet alapja a logisztika, s az utánpótlás kérdése, s ez kis hátizsákomban már testet öltött. Okosan.
így hát irány máris Riga. S ha Riga, akkor egy új ország kínál mindenféle jó dolgokat, mint látnivaló, gasztronómia.
Megpihentünk a homokos lett riviérán, egyik vállalkozókedvű figura még fürdött is. Eléggé hideg szél megléte és elegendő sör hiánya miatt én nem mártóztam meg a habokban.
Aztán pár óra elreppent, s már Rigában is voltunk hipp meg hopp.
A szállásunk 6 km-re van a városközponttól, viszont teljesen menő és szerintünk mi vagyunk az egész épületben egyedül. (Ez azért nem valószínű, mert elég sok autó áll itt.) Viszont itt van melletünk a Baltikum legnagyobb bowlingterme, ahol vb is volt pár éve. Bár ami még ennél is fontosabb, hogy van itt egy grilles szuperlatívusz hely, ahol 4 lati fejében már igencsak bőséges kulináris nirvánát lehet megidézni...
Ennek eredményeként, sajnos túltelítődés lépett fel minden kedves távolbaszakadt hazánkfiánál, így kénytelenek voltunk némileg lesétálni a buzgalmunkat az evés terén...
Rövid, ámde egészségügyi szempontokból nem elhanyagolható testmozgásunk során megtekintettük a város szívében húzódó sétányt, ami tulajdonképpen egy lenyűgőzően parkosított terület, az opera, és a felszabadulási emlékmű tengelyén. Ezektől karnyújtásnyira elszórtan helyezkednek el az 1300-as évekből visszamaradt épületek, rekonstruált városfal, a puskaporos torony... és még sorolhatnám. Szerencsére itt is süt a Napocska még 22 óra után is serényen.
Azonban természetesen vannak modernebb objektumok is, és itt most nem a kellemetlen szocialista ötéves tervek panelprogramjairól beszélek a külvárosi részeken. Modern, csillivilli irodaépületek, meg mérnöki műremekek, mint hidak, stb...
Ezen felül a városnak pezsgő esti élete van még így kedden is. Rengeteg nyitott légterű vendéglátóipari egység van, s lépten nyomon élő zenekarokba botlik az ember. Ennek megfelelően sok vendég is van, s ami furcsaság volt, hogy rengeteg nőnemű egyed lepte el sáskamódra ezeket a helyeket. Mintha Rigában 80% nő élne. Illetve persze az is lehet csak a szokásos, s szegény férfiak dolgoznak, míg a nők szórakoznak.
Azonban itt is vannak bizonyos dolgok, amikbe az ember akaratlanul is belesodródik. Ez a rossz társaságba keveredés tipikus, s semmivel össze nem téveszthető esete...
Persze én sem akarom a bejuszt összeakasztani senkivel, így hát szolidaritásból. DE csak azért, immár teljes nyugalommal és felelősségem teljes tudatában jelenthetem ki:
Nos, a Zelta igen finom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése