Ami igen fontos információ Prágáról, sőt egész csehiáról, hogy minden bolt a Triád kezében van. Kínai kis fickók árulnak minden élelmiszerboltban, ahol jártunk, legyen az a főváros, vagy az utolsó sz.ros falu.
Következő támadási felületet a német terület nyújtotta, amit nem is hagytunk békében. Csupán némi hágót kellett találnunk az átkelésre.
Mivel túl sokat veszélyes védőital nélkül utazni, így Drezdában meg is pihentünk azonnal.
A szálláson lévő 3. emeleti szobáról talán érdemes képet közölnöm...
A kevésbé tájékozottak számára megosztom az információt, miszerint ma Deutschland vb meccset játszott. Volt is mindenféle különös esemény városszerte. Többek között számolatlan alkoholizáló drukker. Ami fontos lehet ez Sachsen, ahol a Radeberger szülőhazája is van, s a mi csapolva állítólag igen finom. (valóban)
De ha már helyi értékek ime két másik versenyző:
S a kétségtelen favorit, mely némileg idényjellegű, s ezért egyben unikum is:
Persze enni is lehet helyi finomságokat, mint eme göngyölt marha, burgonygombóccal és kiváló mártással.
Ezenfelül a meccsről, sem feledkezhetünk meg, mely előtt és alatt minden televízióval / kivetítővel rendelkező helyre hiénaként csapott le az átlag német állampolgár. Mellékesen jegyezném meg, hogy országszerte óriási kivetítőket helyeztek üzembe, amik a központi nemzeti összefogást fejlesztő helyek. Drezdában is van egy ilyen. Azonban rengeteg embert nem engedtek már be, köztük minket sem, így a körülmények szomorú összejátszása nyomán ismét sört kellett inni... mert kocsmá(k)ban néztük a derbit. A meccs szünetében egyébként megtudtam hogy az 5 berlini ilyen nagy helyszín közül az egyiken 300 ezer ember volt. Viszont több városban is lezárták a kapukat, mivel egyszerűen nem volt már több hely az érkezőknek.
A gól pillanatát, nem írnám le szavakkal. Az egyik gyerekről azt gondoltam vagy maradandó agykárosodást szenvedett örömében, vagy becsipődött az egyik heréje. De aztán elhallgatott 3 perc műlva. így valószínű egyik sem állt fenn.
A mérkőzést követő fieszta, az utcákon hömpölygő tömeg, a járdákon a falak mentén hosszan tömött egységben ülő és söröző tömeg, s a német zászlók sokasága szép látvány volt. A rigmusok közül a talán legtöbbször hangoztatott, a "na kit becstelenítettek meg hátulról? Ghánát" volt (amit erősen nyomdaképessé tettem).
Mivel mi ilyen alpári dolgokban, meg masszív italozásokban neveltetésünk miatt nem veszünk részt, s ez amúgy is életidegen közeg nekem, így inkább egy mojito mellett leltünk nyugodalmat.
Azt kell mondanom, igen régen fogadott be testem annyi sört, mint ma. De sebaj, holnap (ma) már nem lesz alkalmam ilyeneket csinálni. Hisz Berlinben berlini sört kell inni, s nem drezdait... Az embernek legyenek elvei ugye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése