Bialystok további érdekességeket is tartogatott. Ott van például mindjárt a palota, ami a honlap szerint ilyen-olyan kiváló és csodálatos. Azt viszont nem említik meg, hogy ott van jelenleg az orvosi egyetem, a kertje - ami angol legeslegszebb gyöpnek van lefestve - pedig éppen felújítás alatt áll. Egyébként országszerte rengeteg a felújítás. Viszont a szép kastélytermek és márványlépcsők helyett, teljes nyugalommal besétáltam a TO (gyk. tanulmányi osztály) területére, s meglátogattam az illemhelyüket.
Ez mondjuk egy templom itt.
Van pár új templom is, mármint egészen új, még építés alatt részeiben.
Viszont az sem kétséges, hogy Lengyelország végtelen területekkel rendelkezik, hosszan elnyúló megművelt szántókkal, vagy éppen erdőkkel.
Varsóban épp csak megálltunk 3 zloty értékben, mivel ennyi készenléti tőkét halmoztunk fel korábban. Ez éppen 1 óra parkoásra elég, tehát a belvárosban tettünk egy rövid sétát és annyi.
Nekem személy szerint nem tetszik Varsó, olyan mint Pest. Riga és Tallinn is veri. Persze 1 óra alatt nem lehet megítélni. Mindenesetre a be és kivezető útjain a forgalom, a bevásárlóközpontok, a környező épületek... szóval minden olyan, mint Pest.
A mai ebéd a "tesco" parkolóban zajlott le, ami ugyan nem tesco volt, hanem vmi Piotr ... akármi, de ténylegesen van az előző lánc képviselőiből is itt már. A fejedelmi lakomához tökéletesen használható lett volna a pattintott kőeszköz, amennyiben emberré válásunk hajnalán járnánk.
Igy azonban egy magnum pálcika is tökletes volt a célnak. Új idők, új megoldások ugye.
Utunk most a hírhedt morva fejedelemség irányába konvergál, s jó szokásunkhoz híven azt is uralmunk alá hajtjuk majd.
Főharcálláspontunk ezúttal így festett, s mivel hírünk már megelőzött minket, a cseh vitézek áldozati ajándékokat áldoztak méltán retegett haragunk elkerülése végett.
Itt aztán ismét megszálltunk egy fogadót s némi elemózsiát követeltünk a szakácsnétől cserébe életéért, melyet nagyon bölcsen nem is tagadott meg. Ezúttal nem tradicionális cseh vonalon mozogtam, ellenben mindezt teljes mértékben ellensúlyoztam több adagnyi budwar termékkel.
Ezzel egyikünknek sem volt gondja, mivel holnap már rövid utat kell csak lovacskánkkal leproszkálnunk, hogy ismét István királyunk birodalmában mosolyogjon ránk az esthajnalcsillag fénye.
S hogy mi a boldogság faktora? Nos a válasz könnyű. Bár a faktor természetét leíró egyenlet bizonyára állandó egyensúlyt alkot bonyolult világunkban, azonban pár százalékban könnyű befolyásolni azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése