2010. június 25., péntek

Ich bin ein Berliner

A drezdai képtár megtekintésével kalandjaink itt véget is értek, ideje volt nagyobb falat felé néznünk. A német hadvezetés felismerte az országukat veszélyeztető lumpen elemeket bennünk, így mozgósítotátk a Bundeswehr-t is. Újra német csizmák döngtek Európa csendjében... Legalábbis a Semperoper előtti téren.


Berlinben a tv-toronyba fel lehet menni, igazi turistalátványosság, van benne étterem is meg minden. A lift 6 m/s sebességgel száguld fel a 220 méteres távon. Fentről szépen látni melyik területek tartoztak az egykori kelet és nyugat fennhatósága alá. Noha el kell ismerni mind Drezdában, mint itt szépen haladnak a felújításokkal, szakaszosan haladnak a régi Nyugat-Berlin területeitől kiindulva, s kebeleznek be új és új lakótelepeket és szocialista épületszörnyket.
Az Alexanderplatzon, megvan a világóra még a régi szép úttörős időkből.


Persze van még számtalan kiváló emlék, mint a Népek Barátságáért kialakított csodaszép szökőkút. (nem csodaszép) S egyebek. Az első elfogyasztott sör után pedig kapsz játékmárkát, amit beválthatsz a következő sörben, csökkentve ezzel költségeidet. Nevezzük hűségpontnak. Mivel a Reichstag este 10-ig várja a látogatókat (utolsók belépésének ideje), hát elindultunk felé. Az újraálmodott kupolába, teraszra ingyenes a belépés, és egy 50 személyes lift visz fel a tetőre. Talán ez a típusú parlamenti lét barátságosabb az embereknek, miszerint ténylegesen bármikor odamehetsz és bemehetsz a nemzeti legfőbb épületébe, ahelyett hogy a tér másik felén felállított kordonnál nem juthatsz tovább...


Úton az épület felé egyébként áthaladhat az ember a Potsdamer Platz és az azt környező üzleti és nagykövetségi negyeden is, ami azért már világvárosi paraméterekkel bír. Budapest? Ugyan már...



Ezen kívül még vannak persze berlini nevezetességek: többek között ezek a következő képeket ihlették.





Este meg elözönlétték az utcákat a pillangók.

Nincsenek megjegyzések: