Korea-Japán mizériák

Reggel azért bújkált bennem a kisördög, hogy mi van ha csak átverés volt az egész komplefújás, s mégis megy... nélkülem. Először úgy gondoltam kimegyek a kikötőbe, s majd ott jól elintézem, vagy legalábbis megtudakolom mi is a valóság. Néztem ki az ablakon, volt vmi eső. Hát jó, akkor vegyük ezt a sors feltartott mutatóujjának, ha hajókat fújnak le az időjárás miatt, nekem, kis esendő lénynek sem ildomos az utcára merészkednem. Hát megreggeliztem nyugodtan, s vártam jön majd a mail a sikeres átfoglalásról, amit ugye tegnap késő este kértem. 9-kor nyit az irodájuk, tehát 20 percet kapnak... Persze gondolom több utas is lett volna. Végül próbáltam hívni őket, de az nem ment, valami automata üzenet jött számomra érthetetlen nyelven. Harmadikra aztán a Fortuna kézen fogott, s egy japán hölgyikét sikerült elérnem, aki még angolul is beszélt. S valóban a hajó ma nem megy, de holnap az elsőre ad nekem helyet. Grátisz természetesen. Kiváló, s magától értetődő. Egyébként a lábamban olyan izmok, meg inak fájtak amik már nagyon régen, s felkelni ülő helyzetből nem volt egy leányálom. Később még problémáim adódtak a lépcsőkkel is, ezeket inkább elkerültem akár +500 méter kerülő árán is :) Tehát valami könnyed időtöltés kellett. Gondoltam megnézem Korea legnagyobb Akváriumát, ami ott volt a parton pár percre, eddig meg talonprogram volt eső esetén felnyitandó dobozkában. De ez jó volt délutánra, s előtte még ellátogattam az ENSZ egyetlen hivatalos békének szentelt emlékhelyének, a koreai háború áldozatainak temetőjébe.

Azt ugyan nem teljesen értem, miért jelölik meg az elesetteknél hogy milyen haderőnem, mely egységénél szolgált. S ez ugye adott ország, pl. usa, haditengerészet, pl. 3. alakulat, tizedes. Ha egy ENSZ égisze alatt szentesített beavatkozásról beszélünk miért nem szimplán: elesett az ENSZ szolgálatában, török állampolgár. A másik "fura" dolog, az 1,6 millió amerikai résztvevő a többi nemzet által összesítve adott nagyjából 100 ezer katona mellett (nagy része brit, ausztrál és kanadai). De az eszme ugye nemes, megvédeni a demokráciát és a köztársaságot. Érdekes, volt luxemburgi meg etióp részvétel is. Egyébként orkánerejű szél fújt, leállított motorokat döntött fel, hogy könnyebb repkedő dolgokról már ne is beszéljünk. Már az előző képen is látszott.

Az ENSZ városrészben van egy szoborpark is, minden akkori ország egy művésze képviselteti magát egy remekművel

Gondoltam még járom a várost, de tényleg hideg volt, meg menni se lehetett normálisan, mert a szél innen-onnan lökdöste az embert. A nők ezt élvezték, mert teljes matiné hangulatot varázsoltak a városba, mikor egy-egy szélvédett helyről nekiveselkedve sikoltozva haladtak. Tehát végül én is inkább a békesség mellett döntöttem, olyannyira átitatott a nemes eszme a délelőtt folyamán, s persze a természettel sem volt miért tovább packáznom. Visszatértem hát a városrészbe ahol laktam, majd meglepődtem a parton kissé. Jó kis hullámok voltak, el kell ismerni. Most már értékeltem a hajótársaság igen-igen bölcs döntését, s a járat törlését. Mivel ez nem hagyományos hajó, hanem talpakon siklik, hogy gyorsabb lehessen.

Még megnéztem a cápákat s miegymást, majd távoztam a szállóba. Itt megkínáltak a helyi erők a "koreai specialitással", ami igazából oldalas volt csak bordánként sütve és kismalacból, s bár nem voltam éhes, de félve a tekwando halálos érintésétől lágy részeimen, inkább mártír szerepet vállaltam. Persze csak egy minimális kostoló mértékéig. Mivel gentleman vagyok, s minden helyzetben feltalálom magam, így a véletlenül birtokomban lévő rizsborból válaszcsapást mértem rájuk. De ezt majd a gasztro bejegyzésben egyszer... Másnap reggel frissen fiatalosan ébredtem - leszámítva lábikóim további szenvedését - s mentem a kikötőbe, illetve tulajdonképpen Japánba. Itt kicsit megkéstem, mivel nem nagyon szoktam az időn aggódni, de azért 9:28-kor mr ott is voltam a jegyem felvenni, a check-in pultnál. S emberi számítás szerint itt már nem is lehetett semmi probléma. De ugye az élet unalmas lenne, ha minden szépen, flottul menne. Level1: nem volt JR Beetle check-in pult sehol sem (de kiderült egy másik társaságnál kell intézni)e Level2: nem volt jegyem, csak ugye bizonylat a hitelkártyás fizetésről, ezek meg jegyet akartak, mert ugye nem az ő társaságuk, csak intézik Level3: oh, igen ez tegnapra szól, hiszen akkor mentem volna, de ugye Neptunusz sokat ivott, aztán másnaposságra hivatkozva nem intézte a tengert rendesen, szóval át lett foglalva mai napra. Igen, van email is róla de már mutattam, ezzel kezdtem Level4: X ügyintéző hölgyike, fel kell keresse Y ügyintéző hölgyikét, mivel a borg nem asszimilálta őket, s így nincs közös tudatuk, s minden bizonnyal Y hölgyike B fokozatú problémákat is képes feldolgozni. A két csaj egyébként a pult két legvégén ült, így kérésenként 10 másodperc plusz volt amíg odament kérdezett, visszajött. Mindeközben specialista hölgyike (korábban Y ügyintéző) folyamatosan Japánul telefonál ügyemben (puszta feltételezés, de útlevelem ,meg papírom a kezében). Végül inkább átmentem hozzá, mert láthatóan ő intézkedett. Természetesen megköszöntem X kedves segítségét. Level5: hát hitelkártya van-e. Hát... az van, de nem az enyém. Kölcsönbe kaptam, mert ezzel vettük a jegyet, s csak utólag írtátok a honlapon kell bemutatásra, szemetek. Szóval nem az én nevem van rajta, de ne zavarjon, nem loptam, csak hát ez van, na. Add már a jegyet. -- De mindezek helyett, csak mondtam, hogyne volna, voilá. S hanyag eleganciával mutattam neki, ujjammal a néven. S mondta rendicsek, akkor minden rendben, már nyomtatja is nekem a belépőkártyát, s köszöni a megértésem a hosszú ügyintézés miatt. Hát kérem, én okmányirodán szocializálódtam, meg kincstári vagyonigazgatóságon, nekem ez nem gond. No a jegy a kezemben is volt. 9:45. Hát ez túl laza volt, de azért beszálltam, mert nem tudtam milyen messze van a hajó ténylegesen a kaputól.

Volt biztonsági öv is meg minden... A hajó meglepően kicsi volt, 221 személyes, s a tegnapihoz mérve jelentéktelen hullámok is szolidabb tengeribetegséget okoztak majdnem nálam. De azért nem volt veszélyes, hozzászoktam hamar. A hajó főleg 40-50 körüli emberekkel volt tele, nagyon kevés nem ázsiai, talán 3 összesen az én szintemen (két emelet volt). Nos ennek a célközönségnek be is tettek egy animét. Ez engem meglepett, s kíváncsian nézegettem körbe, de meglepve tapasztaltam, hogy sokan követik a történéseket. Szóval ez már tényleg Japán lesz... hamarosan ott is leszek. S valóban, feltűntek Fukuoka partjai. Itt a hátizsákomba kérdezte belenézhet-e a vámos, mondtam persze, s látta van nálam egy csomagküldős csomag ami az első dolog volt kb. ahogy szétnyitottam a zipzárat. Ennek megörült, mert gondolta abban hozom a kokót, meg a pirulákat, de csak a japán rail pass, meg pár papír volt benne. Mondtam azért ne ázzon meg ha esik. Itt szegény annyira bánatos lett, mondta jó, akkor kész is vagyunk. Szóval a táskám kb. 3%-át, átkutatta. Persze bizonyára a rutin meg az évek ugyanazt a következtetést vonták le az agyában, ami egyébként igaz is, ez a jóképű gyerek bizonyára jó szándékkal jön a mi országunkba. Elbuszoztam a vasútállomásra, s a busz érdekes rendszerben működik, nem túl sok magyarázattal, legalábbis angol nyelven (vagy magyarul). A lényeg, hogy van a MASINA. Ez a sofőr mellett pozicionálja magát, s várja hogy a hívők leboruljanak nagysága előtt, s adományokkal halmozzák el. Szolgája, a Gépecske a busz két ajtaja közül a hátsónál helyezkedik el, s ez ad egy kis jegyet egy számmal, ami alapján tudod hol szálltál fel. A MASINA kinyilatkoztásai, a zsoltárok a MASINA feletti (szélvédő feletti) részen helyezkednek el, s írják mennyit kell fizetned ha a jegyeden a szám akármi, egy táblázatban. S ez mindig nő ahogy a távolság is nő. Magyarul távolságfüggő amit fizetsz. Az Orákulumnak ezen felül van sok nyílása, ahol lehet papírpénzt váltani, papírpénzt kártyára tölteni, aprót váltani, aprót kártyára tölteni, apróval fizetni az útért. A legutóbbi egy kis plasztik kalicka, ide kell bedobni a viteldíjat, meg a Gépecske által adott jegyet. Majd néha a feneketlen bendőjű MASINA mindezt elvarázsolja, kis csappantyúját megnyitva, s pokoli leheletét kiengedve, azt elnyeli.

No de mentem a vasúti bérletet kiváltani, mert az is csak egy igazolás volt nálam,hogy valóban kifizettem, de Japánban kell beváltani. Ez sem volt evidens, mivel kérdi a csaj akkor kellene neki a másik útlevelem is. Mondom milyen másik? Nekem egy van, neki kettő? Mondja óh, hát csak egy van? Az nem lesz jó. Aztán így hülyén néztünk egymásra... folyt köv. (lejegyezve Nagano és Tokió között :) ) Amúgy kellemes nyulacskát mindenkinek!