Nos a bácsika valóban kinyitott 9:30-kor, én addig elütöttem az időt reggelizéssel. Kerestem egy kilátópontot abba az irányba ahova mennem kell, s ott elköltöttem a szendvicsemet.
A figura tudott angolul, ami meglepett, s a kértem is egy térképet tőle. Kiderült, ez a hely egy menő terület, s valóban egyszer szívesen eltöltenék itt hosszabb időt is. De ami engem érdekelt, az most elsősorban a skóciai út méltó folytatása, s leborulás a természet adománya, a whiskey előtt. Egyszer már ittam japán whiskey-t, sokan nem is tudják van ilyesmi, pedig már az 5 nagy elismert termelő ország között tartják számon. De most élőben, ami mégiscsak felemelőbb... Mondta az öregúr, taxival negyed óra, vagy várjak a buszra, az 11 után megy. Hát persze. Szóval irány az irány, jöhet a menet. Neki is indultam, némileg hideg volt, így mint korábban említettem újabb rövid ujjút vettem fel, mert hosszú ujjút csak egyet hoztam (véletlenül). még a kapucnit is feltettem. Kicsit olyan baltás gyilkos kinézetem lehetett...
Aztán mikor már már felfelé mentem, néztem a térképet, s egy japán megkérdeze minden oké-e. Mondom, persze. Kérdezte, a lepárlóba megyek? S hogy ő is arra megy most a kis kocsijával, elvisz. Hát mondom már nincs messze nem? De csak jöjjek. Hát jó. Kb 2 perc múlva odaértünk :)
Aki még sosem volt ilyen helyen, de lehetősége van egyszer, az látogasson el egy valódi lepárlóba. Persze ne vmi győri likőrgyárba... Ahogy belépsz az erjesztés helyére már érzed is a levegőben. Love is in the air... No ez olyasmi mint a sörgyárakban, mármint ha az erjesztési folyamatról beszélünk. De ahova igazán élmény bemenni, az a hely, ahol a hordókat tárolják évekig, bennük az ambróziával. Ennek viszont tényleg kiváló illata van. Mivel általában a hordókat már korábban esetlegesen más alkoholok tárolására használták, s így a whiskey magábaveszi azok aromáját is. Ami külön meglepő volt számomra, nem volt semmi belépő... de ennek ellenére a túra végén a "ház" mindig mutat valamit. Jelen esetben ugye Hakushu whiskeyt. Ingyen. Skóciában ez nem így van. Persze azok skótok.
Jó volt, szép volt, ideje utamat folytatni. Ebédet követően, természetesen. Itt meg is indultam az állomás felé, de a természet hívó szava hirtelen közbeszólt, így jobbnak láttam visszafordulni, mivel még csak 10 percre voltam. Itt meg nem lehetett volna hol gazdagabbá tenni a talaj humusztartalmát, mivel az út mellett vagy sziklafal, vagy kerítés, vagy nagy mezők voltak. Végül épp jött egy busz, így visszafelé már kényelemben utaztam.
S hogy mi kell a túrahátizsákba? Nos mint evidens, legfelül kell legyen, amire bármikor szükség lehet. Ha hegyekről van szó, ahol hideg van, akkor teljesen kézenfekvő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése