Sydney

Ausztráliában két órával le vannak maradva, így a repülés nem is volt olyan hosszú. Látszólag.

De a lényeg, 10 óra körül már Sydney repterén magyarázhattam a bevándorlási hivatalos kislánynak miért csak három napot akarok itt tölteni. Végül megenyhült, s átengedett. A reptér cselesen van elhelyezve, egy híd köti össze külvilággal, amin nincs járda. Persze van vonat, busz, taxi. Viszont, ha gyalogol az ember 15 percet, akkor spórol 12 dollárt, ami a reptérhasználati díj, vagy hasonló okosság. Szerencsére van egy másik híd is, igaz beton létére is már eléggé felverte a gaz és egy sportpályára visz, de azért a célnak megfelelt.
Miután jólesően nyugtáztam, most éppen nettó 48 dolláros órabérben vagyok ezzel, már ott is voltam a vasútállomáson. Szépen bevonatoztam a központba, s mivel szállásom még úgysem állt készen, gondoltam addig bejárom a város egy részét. Nagyjából a "kötelező" helyszíneken tiszteletemet is tettem.

Valahol azért vicces mennyire fantáziátlanok a hódítók. Semmi értelmes nevet nem találtak ki semminek. A városokat vagy régi már létező helyek után nevezték el, csak elétették New, vagy az éppen regnáló (angol) miniszterelnök, hivatalnok után kapott nevet. Mondjuk Új Kaledónia is ilyen, csak az éppen francia terület még most is, Új Zélandtól keletre. No, mindegy. De ebbe a sorba tartozik a Hyde Park, ami most éppen Sydneyben terül el.

Mondjuk amúgy megvan a véleményem mind az Új Zéland, mind az Ausztrália múltját végigkísérő történésekről, úgymint korábbi és jelenlegi viszonyulások a különböző kérdésekhez. Talán majd egyszer leírom azt is.
Szóval van itt nagy zöld terület, ami az operaházhoz vezet ki. Itt rengeteg futóbolond van. Ellentétben Új Zélanddal, ahol ez tilos. Szimpatikus ország, tudtam én.

Van még sok iskolai osztály, s szimplán csak ebédelő ember a parkokban. Ami még tetszett, hogy látni tökéletes szabású öltönyökben telefonálgató komoly üzletembereket is... rongyos edzőcipőkben sétálgatni. Gondolom van nekik az irodájukban egy ebédelő és parkjáró cipőjük, a szép csillivilli lakkcipő ne legyen sáros a délutáni etapra.

Itt van a St. Mary katedrális, amiben személy szerint még nekem is tetszett valami. Van benne egy emlékmű az elesett ausztrál katonáknak emléket állítva, egy halott katona formájában bronzból. Mondjuk az egy másik kérdés ausztrál földön sok háborúskodás ugye nem volt mostanában, de ez ismét a fenti téma része. A templom mellett áll egy II. János Pál is, akin amolyan szuperhős köpönyeg van, csak úgy szálldos.

S persze a botanikus kertben mindenféle csudálatos növényzetek, meg a szokásos rikácsoló papagájok. Egyébként a papagáj hihetetlen gyorsan tud repülni, teljesen meglepett amikor kergetőztek.

Érdekesség, hogy a svédek az IKEA bútorok mellett még csempét is igen nagy mennyiségben csempésztek be az országba.

Lassan úgy éreztem ideje lenne kicsit pihenni, meg a hátizsákot ledobni, irány hát a szállás, s majdan az esti órákra kirobbanó erőben térhetek vissza! Átmenetileg ezzel az itallal vészeltem át az eddigi órákat.

Igazából persze csak kíváncsiságból vettem, utána láttam csak "reggeli italnak" árulják, amitől könnyebben képes vagy kikászálódni az ágyból időben. Mondjuk ebben látok némi logikai bukfencet, mert hűtve tárolandó, s ha már a hűtőig eljut az ember reggel, akkor valószínű, sikerült is felkelnie. Viszont teljesen jó íze volt, jó választás volt.