Legalábbis ezt írják róla. Nekem pár emberke mondta barangolásaim során, ha arra járok, mindenképpen látogassak el egy eseményre... Mivel ez pont vasárnapra esett, kitörő lelkesedéssel ecsetelték, az a nagy derbi napja. Hát jó, miét is ne?
De mivel korán érkeztem, először gondoltam elütöm az időt a Victoria piacon. Valahogy a piacok nekem szimpatikus helyek, s könnyen látni lehet az adott közösség pár jellemző vonását. De első benyomásnak mindjárt ott volt a reggel fél nyolcas sorbanállás a szórakozóhelyek előtt, ahonnan még mindig kiszűrüdött az esti zene. Ez igen.
Gondolkodtam azon is, vajon melyik lehet a legjobb a város, nos ez is visszavonhatatlanul eldöntetett.
S a piac maga is szuper volt, persze a hülyeség-részleget elkerültem. Mint ruhák, játékok, stb.
Megnéztem a Melbourne múzeumot is, sőt aludtam a pázsitján is vagy egy órát, mert álmos voltam, nem volt annyira kényelmes a 10 óra vonatozás éjjel.
S végül megérkeztem a szentélybe, MCG, azaz Melbourne Cricket Ground. Persze azért a cricket az túlzás lett volna, de az ausztrál foci az rendben volt. Mondjuk azt sose értettem - sporttól függetlenül - miért futnak ki közel azonos színösszeállítású mezben csapatok. No, de a lényeg a pálya kerek, átellenesen van 4-4 rúd, amik így 3-3 kaput alkotnak. A középső 6 pont, a két szélső 1 pont. A stadion majdnem tele volt, 85 ezer ember. Csak mert már hiányzott a tömeg...
Kétségtelenül érdekes élmény volt, s jó volt ismételten látni, amit nyugaton is, teljes családok, kisgyerekek, lánykák foglalnak helyet a lelátókon. Nincs inzultus, még szóban sem. Teljesen jól elvan A és B szurkoló egymás mellett.
Este már csak a repülőt kellett megcélozni, s irány Kuala Lumpur. Illetve ott pedig átszállás Szingapúrba. Az mondjuk ismét meghaladta értelmezési képességem, ha már van egy tranzit terem, ahol átsétálhatsz a másik gépedhez anélkül elhagynád a terminált, akkor miért kell itt ismét átvilágítani a táskád, stb. Biztos valaki felhőből gépfegyvert alkotott egyszer.
Innen pedig már csak 1 órácska Szingapúr, ami nem igazán szimpatikus város, nem hiszem élnék itt. Igazából a központi részeken a felhőkarcolók csupán Patyomkin megoldások, az igazság a föld alatt van. Az egész város egy nagy bevásárlóközpont, föld alatt eljuthatsz akárhova, s közben látsz 1 billió üzletet. Néha egy-egy szállodát, vagy metróállomást. Teljes rend van. Ez egyébként, a rend, igaz a külsőbb kerületekre is, csak ott már nem csak vakondok élnek.
De mivel korán érkeztem, először gondoltam elütöm az időt a Victoria piacon. Valahogy a piacok nekem szimpatikus helyek, s könnyen látni lehet az adott közösség pár jellemző vonását. De első benyomásnak mindjárt ott volt a reggel fél nyolcas sorbanállás a szórakozóhelyek előtt, ahonnan még mindig kiszűrüdött az esti zene. Ez igen.
Gondolkodtam azon is, vajon melyik lehet a legjobb a város, nos ez is visszavonhatatlanul eldöntetett.
S a piac maga is szuper volt, persze a hülyeség-részleget elkerültem. Mint ruhák, játékok, stb.
Megnéztem a Melbourne múzeumot is, sőt aludtam a pázsitján is vagy egy órát, mert álmos voltam, nem volt annyira kényelmes a 10 óra vonatozás éjjel.
S végül megérkeztem a szentélybe, MCG, azaz Melbourne Cricket Ground. Persze azért a cricket az túlzás lett volna, de az ausztrál foci az rendben volt. Mondjuk azt sose értettem - sporttól függetlenül - miért futnak ki közel azonos színösszeállítású mezben csapatok. No, de a lényeg a pálya kerek, átellenesen van 4-4 rúd, amik így 3-3 kaput alkotnak. A középső 6 pont, a két szélső 1 pont. A stadion majdnem tele volt, 85 ezer ember. Csak mert már hiányzott a tömeg...
Kétségtelenül érdekes élmény volt, s jó volt ismételten látni, amit nyugaton is, teljes családok, kisgyerekek, lánykák foglalnak helyet a lelátókon. Nincs inzultus, még szóban sem. Teljesen jól elvan A és B szurkoló egymás mellett.
Este már csak a repülőt kellett megcélozni, s irány Kuala Lumpur. Illetve ott pedig átszállás Szingapúrba. Az mondjuk ismét meghaladta értelmezési képességem, ha már van egy tranzit terem, ahol átsétálhatsz a másik gépedhez anélkül elhagynád a terminált, akkor miért kell itt ismét átvilágítani a táskád, stb. Biztos valaki felhőből gépfegyvert alkotott egyszer.
Innen pedig már csak 1 órácska Szingapúr, ami nem igazán szimpatikus város, nem hiszem élnék itt. Igazából a központi részeken a felhőkarcolók csupán Patyomkin megoldások, az igazság a föld alatt van. Az egész város egy nagy bevásárlóközpont, föld alatt eljuthatsz akárhova, s közben látsz 1 billió üzletet. Néha egy-egy szállodát, vagy metróállomást. Teljes rend van. Ez egyébként, a rend, igaz a külsőbb kerületekre is, csak ott már nem csak vakondok élnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése