Itt például a szokásos lazacot kell enni, mert nincs más. Szegény én. A képen felsejlik egyik kolléga, aki mindig agyoncsapja az egész gasztronómia által nyújtott varázslatot telefonálással. Állítólag a nejével beszél (vagy nekünk legalábbis ezt mondja :) ), mert ő jóllakik már az asszonyka szavainak lelket simogató lágyságával is.
Ez irigylésre méltó, én azonban maradok az ízlelőbimbóknál.
De amiért az egész téma felmerült, hogy pénteken "puszta módon elkészített disznó" volt. Ilyen étel mondjuk szerintem nincs, max pusztapörkölt, de mindegy. Amúgy jó volt, valami finn panírba forgatott hús volt sok hagymával és miegymással, olyan lecsószerűséggel, de mégsem azzal.
Ezen felbuzdulva aztán én is csináltam némi hagymával megbolondított disznóságot. Aminek már több köze volt a magyar fűszerezéshez.
Eszembe is jutott, hogy akár készíhetnék majd télen magamnak menő ételeket, amiknek lustaságból sosem állok neki. De sötétben és hidegben nincs is jobb a kandallóban ropogó fahasábokon sülő étel illatánál. (Kényszerűségből beérem villanytűzhellyel is)
2 megjegyzés:
Hazugság :-)
Nincs is milyen varázslatot agyoncsapni. Mindig fanyalogtok, hogy "jajj már megint lazacot kell enni" ;-)
hát mert mi nem lakhatunk jól lélek táplálékával!
Megjegyzés küldése