Hobartba érve túl sok feladat nem akadt igazából. A legfontosabb a sátor és hálózsák beszerzése volt. Ezeken felül eljutni mielőbb a szálláshelyre, és aludni egy kiválót. Elsőként járkáltam egyet a városban, mert sokat nem tudtam ugyan erről a városról, de azt igen, hogy a kilenc whiskey lepárló egyik zászlóshajója éppen erre található. Sőt még azt is tudtam 10 órakor nyit a mintabolt. Akárhogy is, volt némi idő. Ennek megfelelően felvásároltam némi lokál őstermelős terméket, csak hogy támogassam szegény kis földönfutókat. Később aztán rájöttem, nincs szükségük ilyesmire, mivel hétfő ellenére minden breakfast hely tele volt.
Azt már előre kinéztem hol van a sátorbolt, de sajnos két nehezítés volt. Elsőként abból az utcából volt 5 darab keresztbe a főúton, amelynek a kereszteződésébe rajzolták, s ezek kb 2 km távolságot öleltek fel. Másrészt nem is volt semmi köze a valóságban azokhoz az utcákhoz. Na mindegy megtaláltam, s persze mivel sok időm volt gyalogoltam végig. Este 6-kor érkeztem az eredetileg tervezett 2 helyett. A gond az volt hogy előző éjjel ugye Melbournebe érkeztem, majd onnan hajnalban tovább Hobart, így alvásra nem sok idő volt. Eredetileg úgy terveztem megnézek itt pár várost, de aztán úgy gondoltam, ha már itt vagyok, elmegyek a vadonba. Ennek az ára a nyári hónapokban meglehetősen borsos, cserébe aludhatsz az útvonalon található kunyhókban. Vagy verhetsz fel sátrat. A lényeg megvettem aztán a belépőt ide, a túra neve Oveland Track és 6-7 napos 65 vagy 83km kivitelben. A fő probléma az volt megvétel után néztem meg, miként is lehet megközelíteni. Sehogy!!! Rohadtak. Na jó van busz, de kb. egyenesen nincs, csak ha valahol alszol. Hát írogattam mindenféle fórumokra meg profiknak, akik pontosan ilyen transzportokkal foglalkoznak. A legviccesebb a 700 dollárért viszünk hozunk... Na végül találtam egyet, aki kedden reggel 5-kor felkapott a hotelből, 11-kor meg is kezdhettem a túrát.
Sajnos a sok előjelet figyelmen kívül hagytam. Például, hogy újabb egy napot elveszítettem, s mivel visszafelé sincs busz, így ott majd stoppolás lesz talán. De lényeg 3 nap maradt a 6 javasolt helyett. Ráadásul csütörtökre esőt mondtak, ami a 3. nap. Szóval fene tudja. Utólag azt mondom, életem egyik legnagyobb hibája volt belevágni, csak sajnáltam a túra díját...
A lényeg, hogy a felkészülés nálam annyiból állt: legyen egy jó esőkabát, sátor, hálózsák, s no persze ital és étel. Mivel 3 napra terveztem alapvetően, így vettem 5 csokit, meg egy 80 grammos ananászkonzervet. Nem akartam cipekedni, másrészt kiszámoltam egyszer hány kalória tartalékot tárolok piciny testemben, szóval étel fronton nem voltak különösebb problémáim. Vittem még 2 liter vizet, meg 1 liter multivitamint.
Szóval 11-kor nekiindultam kedden, az eleje teljesen szép volt, tó némi hegymászás, aztán durvább hegymászás ilyen láncokba kapaszkodva. Utána viszont jött egy tök jó rész hosszan hegyek között, fennsíkon sétálgatva. Mivel ugye átlagban két napi adagot kellett megtenni minden saját időszámítás szerinti nap szerint, így estére értem a második kunyhóhoz. Itt a kunyhóban aludtam, volt még 4 német gyerek, két valami csaj, meg még pár ausztrál. De a lényeg volt hely. Mivel a polifoam vagy bármi hasonló matrac már extra luxus lett volna, meg nem is volt a hátizsákom alkalmas többnapos túrákra, így azt nem vettem. Cserébe egészséges alvást adott a sors kemény felületen. Amúgy ezekben a kis házikókban elméletieg 10 fok alatt lehet vmit fűteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése