Jobban belegondolva csak most ismertem fel: a déli féltekén vagyok. Fejjel lefelé állok a Földön. Na de ebbe most ne is menjünk jobban bele...
Kuala Lumpur low cost reptérén ért a következő meglepetés. Illetve nem is annyira engem. Az Air Asia-s emberkék nem sok magyar útlevelet láthattak eddig, mert oldalanként a fény felé tartották, aztán egy másik is jött, s félrehívott. Barátságos volt ugyan, de mivel már a hátizsákomból pár melegebb ruha volt rajtam, hogy a súlyhatárton belül legyek, így nem voltam a legoptimálisabb állapotomban. Így mikor megkérdezte hol is van ez a Magyarország, mondtam Németországtól nem messze. Általában azt tudják itt. Erre megörült, s kérdi akkor tudok németül ugye? Mondtam igen, miért ő tud? Mondta nem, de mondjak valamit... Gondoltam ez most mi, cirkuszi fellépés? Mondtam neki németül: hánynom kell attól, hogy értelmetlen kérdésekre kell válaszolnom, s nyalja ki. Ő meg tök örült és visszaadta az útlevelem :)
A reptérről annyit kell tudni ez valóban olcsóságos. A repülők kint állnak a betonon, és gyalog kisétálsz. Hosszú nadrágban, túracipőben ez igen kellemes tevékenység. Azon kezdtem gondolkodni miután megtapogattam a fejem búbját és majdnem meggyulladt a kezem, milyen jó is volna már teljesen ősznek lenni, s taktikusan visszabombázni a Napba a meleget. No de a repülőút kb. 7 órája elég jól elment. Teljesen meglepő volt számomra mikor a kapitány bemondta, hajrá Queen's Park Rangers. Hát ez meg mi? Kiderült a társaság a fő szponzoruk és lehetett sálat kapni meg mindenfélét... Malájzia és Ausztrália között egy angol csapat szurkolójává lehet válni. Eszembe is jutott rögtön, ha újraindul a Malév remélem csak Fradi sálat árulnak, s minden más szimpatizáns keserűséggel telve érkezik úticéljához.
Viszonttagságaim azonban még nem értek véget, érkezés után az ausztrál bevándorlás is félrehívott.
Amúgy a vízumom rendben volt, ezt előre online meg lehet igényelni, ingyér' van. De van egy ilyen papír amit ki kell tölteni. Mindenféle kérdésekkel. Például bűnözői múltad van-e? De ezt csak nem-ausztráloknak kell. Persze, mert ők ugye így kerültek ide anno, így nem volna ildomos.
De volt ilyen, hol fogsz aludni, mi a szállásod. Én meg beírtam az igazat. A túra útvonal nevét. Az első nem tudta mi az, pedig híres amúgy. Kérdezte ez mi szálloda? Mondom nem, egy túra. De akkor mi a szállásom? Sátor. Sátor? Igen, fémváz vászon. Ekkor egy másik elmebajnok átvette, s mondta nem félek a kígyóktól? Mondtam nem, mert az ördög elkergeti őket. Erre ő sem tudott reagálni. Mondom a tasmán ördög. Na erre fellélegeztek, s látták, jobb ha átengednek. Amúgy vicces ahogy beszélik az angolt. Persze biztos nekik is az enyém.
Ideértem hát éjjel 1 előtt, s már csak 6 óra a gépemig onnan számolva. Át is sétáltam a T4-be... Ami nincs nyitva. Egyébként mivel a reptér Melbourne belsejében van így 2-7-ig nem fogd gépeket, bezár. Ettől tartottam is kicsit, hogy talán teljesen, de szerencsére nem rúgtak ki.
No igen, mivel a pilóta azt mondta: Melbourne, jó idő vár ránk, 12 fok. Hmm. Lehet kell vennem egy hálózsákot...
S még egy tréfát kieszeltünk a kapitánnyal. Mivel úgy gondoltuk, elburjánzott itt a népszaporulat, még a kiindulási pont környékén, adtunk nekik egy kis atomot...
Kuala Lumpur low cost reptérén ért a következő meglepetés. Illetve nem is annyira engem. Az Air Asia-s emberkék nem sok magyar útlevelet láthattak eddig, mert oldalanként a fény felé tartották, aztán egy másik is jött, s félrehívott. Barátságos volt ugyan, de mivel már a hátizsákomból pár melegebb ruha volt rajtam, hogy a súlyhatárton belül legyek, így nem voltam a legoptimálisabb állapotomban. Így mikor megkérdezte hol is van ez a Magyarország, mondtam Németországtól nem messze. Általában azt tudják itt. Erre megörült, s kérdi akkor tudok németül ugye? Mondtam igen, miért ő tud? Mondta nem, de mondjak valamit... Gondoltam ez most mi, cirkuszi fellépés? Mondtam neki németül: hánynom kell attól, hogy értelmetlen kérdésekre kell válaszolnom, s nyalja ki. Ő meg tök örült és visszaadta az útlevelem :)
A reptérről annyit kell tudni ez valóban olcsóságos. A repülők kint állnak a betonon, és gyalog kisétálsz. Hosszú nadrágban, túracipőben ez igen kellemes tevékenység. Azon kezdtem gondolkodni miután megtapogattam a fejem búbját és majdnem meggyulladt a kezem, milyen jó is volna már teljesen ősznek lenni, s taktikusan visszabombázni a Napba a meleget. No de a repülőút kb. 7 órája elég jól elment. Teljesen meglepő volt számomra mikor a kapitány bemondta, hajrá Queen's Park Rangers. Hát ez meg mi? Kiderült a társaság a fő szponzoruk és lehetett sálat kapni meg mindenfélét... Malájzia és Ausztrália között egy angol csapat szurkolójává lehet válni. Eszembe is jutott rögtön, ha újraindul a Malév remélem csak Fradi sálat árulnak, s minden más szimpatizáns keserűséggel telve érkezik úticéljához.
Viszonttagságaim azonban még nem értek véget, érkezés után az ausztrál bevándorlás is félrehívott.
Amúgy a vízumom rendben volt, ezt előre online meg lehet igényelni, ingyér' van. De van egy ilyen papír amit ki kell tölteni. Mindenféle kérdésekkel. Például bűnözői múltad van-e? De ezt csak nem-ausztráloknak kell. Persze, mert ők ugye így kerültek ide anno, így nem volna ildomos.
De volt ilyen, hol fogsz aludni, mi a szállásod. Én meg beírtam az igazat. A túra útvonal nevét. Az első nem tudta mi az, pedig híres amúgy. Kérdezte ez mi szálloda? Mondom nem, egy túra. De akkor mi a szállásom? Sátor. Sátor? Igen, fémváz vászon. Ekkor egy másik elmebajnok átvette, s mondta nem félek a kígyóktól? Mondtam nem, mert az ördög elkergeti őket. Erre ő sem tudott reagálni. Mondom a tasmán ördög. Na erre fellélegeztek, s látták, jobb ha átengednek. Amúgy vicces ahogy beszélik az angolt. Persze biztos nekik is az enyém.
Ideértem hát éjjel 1 előtt, s már csak 6 óra a gépemig onnan számolva. Át is sétáltam a T4-be... Ami nincs nyitva. Egyébként mivel a reptér Melbourne belsejében van így 2-7-ig nem fogd gépeket, bezár. Ettől tartottam is kicsit, hogy talán teljesen, de szerencsére nem rúgtak ki.
No igen, mivel a pilóta azt mondta: Melbourne, jó idő vár ránk, 12 fok. Hmm. Lehet kell vennem egy hálózsákot...
S még egy tréfát kieszeltünk a kapitánnyal. Mivel úgy gondoltuk, elburjánzott itt a népszaporulat, még a kiindulási pont környékén, adtunk nekik egy kis atomot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése